A mögöttünk hagyott választásokat követően az egyik legérdekesebb kérdés, hogy mekkora volt – ha egyáltalán volt – az átszavazás az egyes politikai táborok között. Az elmúlt évtizedekben tartott országgyűlési választásokon teljesen egyértelmű volt, hogy a baloldalon nagyon sokan egyéniben a szocialista párt jelöltjére, míg listán a szabad demokratákra voksoltak. Hasonló átszavazást lehetett látni 1998-ban az MDF és a Fidesz között is.
A 2014-es parlamenti választáson esetlegesen megnyilvánuló átszavazásoknak Bojár Ábel, a London School of Economics and Political Science munkatársa járt utána. A Méltányosság Politikaelemző Központ oldalán megjelent tanulmányában 5500 szavazókört vizsgált, mivel így a listás és egyéni szavazatkülönbözetek közötti összefüggésekből már sok mindenre lehet következtetni. Az elemzés fő mérőszáma tehát az egyes pártok listás és egyéni szavazatszámai közötti különbség egy adott szavazókör szintjén.
Az átszavazási hajlandóság az adott szavazótáborok méretéhez viszonyítva egyértelműen az LMP-nél a legmagasabb – erről már a tanulmány szerzője beszélt portálunknak. Ennek legkevésbé vitatható oka az LMP-jelöltek minimális esélye az egyéni mandátumszerzésre. Vitathatóbb ok talán viszont az, hogy az LMP-tábor ideológiai irányultsága a pártjától sokkal kevésbé független a két nagy tábor közötti „kisebbik rossz” kiválasztását illetően – tette hozzá. „Konkrétan az LMP-szavazók nagy része inkább baloldali beállítottságú, ebből kifolyólag sokan hajlandók voltak inkább a baloldali összefogást jelöltjét támogatni, mint pártjuk esélytelen egyéni jelöltjét egyes választókörzetekben.”
A két nagy ideológiai tábor közötti átszavazási hajlandóság a számok tükrében minimálisnak mondható – vélekedett Bojár. Ez a minimum elsősorban az LMP irányából történt a Fidesz felé, illetve a Jobbik irányából a baloldali összefogás felé történhetett – tette hozzá.
Területi bontásban nem vizsgálta a szakember részletesen az átszavazási tendenciákat. Budapest egyéni körzeteit vizsgálva viszont egyértelműen az látszik, hogy amennyiben a mandátumszerzésre esélyes pártok „húzóembert” indítottak, például Rogán Antalt a belvárosban vagy Karácsony Gergelyt a 13. választókerületben, az pozitívan hatott az átszavazási tendenciákra a kisebb pártok szavazóinak részéről – zárta szavait az elemző.
Bojár elemzésében arra is rámutatott, hogy bárhonnan is jöttek a Jobbik szavazói, egyértelműnek látszik, hogy amennyiben másodlagos pártpreferenciát nyilvánítanak ki, azt sokkal inkább teszik a kormánypárt, mint a baloldal irányába. A két tábor között meghúzódó szakadék ezzel szemben mély, rajta keresztül alig van átjárás.
