„Lázár János ígérete szerint a Sorsok Háza kiállítását »csak konszenzusos megoldással« fogják megnyitni, tehát csak akkor, ha a hazai és a nemzetközi zsidó szervezetek és legújabban a magyar holokauszt-túlélők, valamint »a tragédiát elszenvedők« vállalni tudják, illetve egyetértenek a »szakmaiságával«. Mi sem természetesebb, mint Heisler úr [Heisler András, a Mazsihisz elnöke – a szerk.] értelmezése, miszerint vétójogot kaptak a minisztertől a Sorsok Háza-projekt felett. Ezek szerint tehát egy mintegy kétezer embert képviselő vallásos szervezet: a hitközség fogja cenzúrázni a magyar kormány egyik fontos nagyberuházásának tartalmát” – írja Schmidt Mária.
A történész egyúttal bírálja Lázár Jánost, hogy felfogadta tanácsadójának a pufajkás és munkásőrmúltú, egykori MSZMP-tag Zoltai Gusztávot. „Lázár nem érti, hogy ezúttal az identitásunkról van szó. Nem a hatalmi praktikák, a háttérben megkötött biztonságos alkuk világáról, hanem elvekről, a hitről, mindarról, amire egész életünket és benne politikai közösségünket építjük” – fogalmaz. Schmidt emlékeztet, hogy Lázár kijelentette: számára semmit nem jelent az az értékközösség, ami a jobboldalt összeköti. Ennek kapcsán a történész úgy fogalmaz: az elmúlt 25 évben számos alkalommal vezetett az elvek ilyenfajta semmibevétele politikai közösségek megsemmisüléséhez. „Ha a politika a mindent átható cinizmusra és az elvtelenségre látszik lecsupaszodni, akkor megkezdődik a visszaszámlálás” – írja.
