Valódi civilek a korrupció ellen

A CÖF törvényt javasol a külföldi pénzek ellenőrzésére – közölte a Magyar Nemzettel Csizmadia László.

– Önök szerint valójában magukra fordítják a pénzeket ezek az Amerikából, Norvégiából támogatott társaságok. Nem tűnhet úgy, hogy mások portáján söpörnek?
– A civil szféra tisztasága közügy, mindenkinek létérdeke a megerősödése. Csakhogy az nem megy, hogy ezek a szervezetek egyértelműen politikai célok mentén tevékenykednek – külföldi forrásokból –, ám ennek ellenére a civil szféra elnyomásáról beszélnek. Másrészt ha például az Ökotárs nem ad egy fillért sem fontos tevékenységekre, szervezeteknek, akkor azt az egész hazai „civilitika” megsínyli. Az ő fenntartásukra az összegeket máshonnan kell előteremteni. Ezért is különösen visszás, hogy olyan balliberális civil alakulatok, mint az Ökotárs, a Transparency International vagy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), személyi kiadásokra, esetleg luxuskifizetésekre áldozzák az elnyert forrásaik döntő részét.

– Nyilván azt mondják erre, hogy jó munkához nemcsak idő, hanem több pénz is kell.
– Ám nem abból a keretből, amit másokra, eredeti céljaikra kellene fordítaniuk. A TASZ és a Transparency International nyilvános mérleg adatai szerint a kapott támogatásuk, költségvetésük hetven-nyolcvan százaléka személyi kiadásokra, jövedelemre megy el. További nyugtalanító kérdéseket vet fel, hogy a TASZ-nál az öt kuratóriumi tagnak huszonkétmillió forintot fizettek ki egy év alatt.

– De hát valamiből nekik is élni kell, nem?
– Ebből a forrásból törvényesen nem részesülhetnének ilyen busás díjazásban. A Civil Összefogás Fórumnál, illetve az alapítványnál a kuratóriumi tagok nem vesznek fel egyetlen fillért sem. Egy titkárnői fizetés felét fordítjuk személyzeti kiadásokra. Hasonló a helyzet a hazai civil pénzeket elosztó és felügyelő Nemzeti Együttműködési Alapnál is. Nekem még a hivatali munkámra, például vidéki utakra, telefonhasználatra is csupán harmincezer forintos keret áll rendelkezésre – ám ezt is saját zsebből kell kiegészítenem, hogy el tudjam látni feladataimat. Az urizálás tehát tökéletesen idegen a magyar civil szférától. A korrupciómentes hazai civil etika presztízse érdekében reméljük, hogy az arra hivatott szervek, főképpen a NAV kiemelt figyelmet szentel ezeknél a szervezeteknél a financiális anomáliáknak. Mert ezek bűncselekményre utaló jelek. Ha egy alapítvány saját magának oszt pénzeket, afelett a hatóságok egyetlen jogállamban sem hunyhatnak szemet.

– Ha viszont jó helyre mennek, célba érnek a megpályázott támogatások, akkor azzal védekezhetnek: a cél szentesítette az eszközt, a szabálytalanságokat.
– Ez a másik nagy probléma. Az Ökotárs tizenhárom egyesületnek juttatott egyenként harminc–ötven millió forintos támogatást. Ha megnézzük, melyek ezek az egyesületek, kirajzolódik a politikai irányultság jutalmazása. Aggályos, hogy nem részletezik pontosan a kifizetéseiket. Nem lehet ennélfogva tudni sem az odaítélőnél, sem pedig a támogatottaknál, mondjuk a TASZ-nál, mire költötték az összegeket. A TASZ például idén tizenhat-, a Transparency pedig tavaly tizenötmillió forint veszteséget mutatott ki. Honnan kaphatott egy civil, nonprofit szerveződés likvid pénzt, hitelt, amivel adós maradhatott? Mindezek miatt nélkülözhetetlen az alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat, átvilágítás.

– Nem gondolja, hogy már így is elég baja származott a magyar államnak abból, hogy törvényi kötelezettségének eleget téve ellenőrizte a norvég pénzeket kezelő szervezeteket, így az Ökotársat? Hisz nyilván a Norvég Alappal kapcsolatos fellépés is közrejátszott az Egyesült Államok offenzívájában.
– Nem szabad opportunistának lenni, mert éppen az elnéző magatartást hívják úgy, hogy korrupció. Egészen elképesztő, ahogy összeférhetetlenségek egész rendszerét építették ki. Egymásnak fizettek ki pénzeket, valamint olyan szervezeteknek, amelyekben maguk is érdekeltek. Ugyanakkor látni kell: az amerikai Demokrata Pártot, illetve a Clinton-alapítványt Soros Györgyön kívül Norvégia is nagy pénzekkel finanszírozza. Ezért fáj nekik, hogy a magyar kabinet szóvá teszi és kivizsgálja az óriási pénzügyi szabálytalanságokat, a civil szféra jelentős részét diszkrimináló támogatási gyakorlatukat. Úgy érzik, a tyúkszemükre léptünk, és ezt meg akarják torolni.

– A közvélemény a balos médiából úgy értesül, mintha merő szívjóságból, demokratikus érzületből támogatnának bennünket anyagilag Oslóból. Holott ez tévedés.
– Tudatosítani kell az emberekben, hogy ezeket a komoly, százmilliós összegeket azért kapjuk, mert lemondtunk a Norvégiával, Izlanddal és Liechtensteinnel mint unión kívüli államokkal szembeni vámokról. A skandináv ország ezeket az elmaradt bevételeinket kompenzálja. Vagyis nincs joguk leállítani a kifizetéseket és sújtani a hazai civil szférát pusztán azért, mert a magyar állam nem hajlandó az általuk kiválasztott szervezetnek elnézni olyan szabálytalanságokat, visszaéléseket, bűnöket, amiket a világ egyetlen jogállamában sem tűrnek el. A hasonló esetek megelőzésére javasoljuk a kabinetnek, alkosson törvényt a külföldről érkező pénzek szabályozására, átláthatóvá, transzparenssé tételére. Ezt már csak azért sem minősíthetnék antidemokratikus jogkorlátozásnak, mert ugyanezt az Egyesült Államokban a Republikánus Párt is felvetette – éppen a Clinton-alapítvány norvég pénzeinek kontrollálására.