Valódi civilek a korrupció ellen

A CÖF törvényt javasol a külföldi pénzek ellenőrzésére – közölte a Magyar Nemzettel Csizmadia László.

– Nem naivitás azt képzelni, hogy válaszol önöknek az Amerikai Egyesült Államok elnöke? Amikor az ideiglenesen hazánkban állomásozó nagykövet-helyettesítő ügyvivő azt is kijelentette, hogy még az ügyészség sem kap választ tőlük a hivatalos megkeresésükre?
– Nem hiszem. Sőt, ez elemi kötelessége volna egy olyan ország elnökének, amely magát a demokrácia fáklyavivőjének hirdeti. Az, hogy egy magyarországi civil szervezet küldte el észrevételeit, s kér tőle közbenjárást, egy okkal több lenne, hogy reagáljanak a szövetségeseink arra az aggodalmunkra, hogy megszaporodtak az utóbbi időszakban a hazánkat ért alaptalan bírálatok, támadások felelős amerikai kormányzati tisztségviselők részéről is. Hogy a magyar Legfőbb Ügyészségnek sem hajlandók válaszolni és ezt rátartian meg is mondják, még mélyebb aggodalommal tölt el bennünket. Miként tehetik ezt meg egy másik NATO-tagállammal, amellyel elvileg egyenrangú partneri viszonyban állnak? Szövetségesként támogatniuk kellene a bűnügyek feltárását, amennyiben tudomásukra jutott bármilyen ilyen törvénybe ütköző, üldözendő cselekmény. Erre kötelezik őket a kétoldalú megállapodások és a diplomácia írott és íratlan szabályai is. Mindez jogállamellenes és a demokratikus hagyományaik megcsúfolása.

– Ha minden igaz, nemsokára elfoglalhatja pozícióját hazánkban az a hónapok óta várakozólistára tett nagykövetjelölt, Colleen Bell, aki már a bizottsági meghallgatásán csúnyán elhasalt tájékozatlansága miatt, és a Bloomberg hírügynökség szerint ötszázezer dollárért kvázi megvásárolta a budapesti diplomáciai posztot. Nem lesznek-e még rosszabbak a pozícióink a normális, nem demokráciakerülő amerikai ügykezelésre?
– Nem hiszem. Mi mindenesetre egy csokor virággal fogjuk fogadni a nagykövet asszonyt. Úgy véljük, hogy idejövetelével éppen az a káros exlex állapot szűnhet meg, amely lehetőséget teremtett Goodfriend úrnak a hivatalával történő visszaélésre, a jogkörein való túlterjeszkedésre.

– Nem lehet, hogy nemcsak Goodfriend feketíti be a balliberális súgóinak feljelentései alapján a magyar társadalmat, hanem a Demokrata pártiak által támogatott, maguk által civilnek mondott körök is?
– Ez sajnos valószínű. Végül is a saját maguk által felkarolt álcivil szervezetek véleményét fogadják el mérvadónak Washingtonban. Olyanokét, amelyek abban érdekeltek, hogy nagyobb anyagi támogatás reményében a lehető legsötétebbre fessék a magyarországi helyzetet.

– Önök szerint valójában magukra fordítják a pénzeket ezek az Amerikából, Norvégiából támogatott társaságok. Nem tűnhet úgy, hogy mások portáján söpörnek?
– A civil szféra tisztasága közügy, mindenkinek létérdeke a megerősödése. Csakhogy az nem megy, hogy ezek a szervezetek egyértelműen politikai célok mentén tevékenykednek – külföldi forrásokból –, ám ennek ellenére a civil szféra elnyomásáról beszélnek. Másrészt ha például az Ökotárs nem ad egy fillért sem fontos tevékenységekre, szervezeteknek, akkor azt az egész hazai „civilitika” megsínyli. Az ő fenntartásukra az összegeket máshonnan kell előteremteni. Ezért is különösen visszás, hogy olyan balliberális civil alakulatok, mint az Ökotárs, a Transparency International vagy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), személyi kiadásokra, esetleg luxuskifizetésekre áldozzák az elnyert forrásaik döntő részét.

– Nyilván azt mondják erre, hogy jó munkához nemcsak idő, hanem több pénz is kell.
– Ám nem abból a keretből, amit másokra, eredeti céljaikra kellene fordítaniuk. A TASZ és a Transparency International nyilvános mérleg adatai szerint a kapott támogatásuk, költségvetésük hetven-nyolcvan százaléka személyi kiadásokra, jövedelemre megy el. További nyugtalanító kérdéseket vet fel, hogy a TASZ-nál az öt kuratóriumi tagnak huszonkétmillió forintot fizettek ki egy év alatt.

– De hát valamiből nekik is élni kell, nem?
– Ebből a forrásból törvényesen nem részesülhetnének ilyen busás díjazásban. A Civil Összefogás Fórumnál, illetve az alapítványnál a kuratóriumi tagok nem vesznek fel egyetlen fillért sem. Egy titkárnői fizetés felét fordítjuk személyzeti kiadásokra. Hasonló a helyzet a hazai civil pénzeket elosztó és felügyelő Nemzeti Együttműködési Alapnál is. Nekem még a hivatali munkámra, például vidéki utakra, telefonhasználatra is csupán harmincezer forintos keret áll rendelkezésre – ám ezt is saját zsebből kell kiegészítenem, hogy el tudjam látni feladataimat. Az urizálás tehát tökéletesen idegen a magyar civil szférától. A korrupciómentes hazai civil etika presztízse érdekében reméljük, hogy az arra hivatott szervek, főképpen a NAV kiemelt figyelmet szentel ezeknél a szervezeteknél a financiális anomáliáknak. Mert ezek bűncselekményre utaló jelek. Ha egy alapítvány saját magának oszt pénzeket, afelett a hatóságok egyetlen jogállamban sem hunyhatnak szemet.

– Ha viszont jó helyre mennek, célba érnek a megpályázott támogatások, akkor azzal védekezhetnek: a cél szentesítette az eszközt, a szabálytalanságokat.
– Ez a másik nagy probléma. Az Ökotárs tizenhárom egyesületnek juttatott egyenként harminc–ötven millió forintos támogatást. Ha megnézzük, melyek ezek az egyesületek, kirajzolódik a politikai irányultság jutalmazása. Aggályos, hogy nem részletezik pontosan a kifizetéseiket. Nem lehet ennélfogva tudni sem az odaítélőnél, sem pedig a támogatottaknál, mondjuk a TASZ-nál, mire költötték az összegeket. A TASZ például idén tizenhat-, a Transparency pedig tavaly tizenötmillió forint veszteséget mutatott ki. Honnan kaphatott egy civil, nonprofit szerveződés likvid pénzt, hitelt, amivel adós maradhatott? Mindezek miatt nélkülözhetetlen az alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat, átvilágítás.

– Nem gondolja, hogy már így is elég baja származott a magyar államnak abból, hogy törvényi kötelezettségének eleget téve ellenőrizte a norvég pénzeket kezelő szervezeteket, így az Ökotársat? Hisz nyilván a Norvég Alappal kapcsolatos fellépés is közrejátszott az Egyesült Államok offenzívájában.
– Nem szabad opportunistának lenni, mert éppen az elnéző magatartást hívják úgy, hogy korrupció. Egészen elképesztő, ahogy összeférhetetlenségek egész rendszerét építették ki. Egymásnak fizettek ki pénzeket, valamint olyan szervezeteknek, amelyekben maguk is érdekeltek. Ugyanakkor látni kell: az amerikai Demokrata Pártot, illetve a Clinton-alapítványt Soros Györgyön kívül Norvégia is nagy pénzekkel finanszírozza. Ezért fáj nekik, hogy a magyar kabinet szóvá teszi és kivizsgálja az óriási pénzügyi szabálytalanságokat, a civil szféra jelentős részét diszkrimináló támogatási gyakorlatukat. Úgy érzik, a tyúkszemükre léptünk, és ezt meg akarják torolni.

– A közvélemény a balos médiából úgy értesül, mintha merő szívjóságból, demokratikus érzületből támogatnának bennünket anyagilag Oslóból. Holott ez tévedés.
– Tudatosítani kell az emberekben, hogy ezeket a komoly, százmilliós összegeket azért kapjuk, mert lemondtunk a Norvégiával, Izlanddal és Liechtensteinnel mint unión kívüli államokkal szembeni vámokról. A skandináv ország ezeket az elmaradt bevételeinket kompenzálja. Vagyis nincs joguk leállítani a kifizetéseket és sújtani a hazai civil szférát pusztán azért, mert a magyar állam nem hajlandó az általuk kiválasztott szervezetnek elnézni olyan szabálytalanságokat, visszaéléseket, bűnöket, amiket a világ egyetlen jogállamában sem tűrnek el. A hasonló esetek megelőzésére javasoljuk a kabinetnek, alkosson törvényt a külföldről érkező pénzek szabályozására, átláthatóvá, transzparenssé tételére. Ezt már csak azért sem minősíthetnék antidemokratikus jogkorlátozásnak, mert ugyanezt az Egyesült Államokban a Republikánus Párt is felvetette – éppen a Clinton-alapítvány norvég pénzeinek kontrollálására.