Heisler hangsúlyozta: remélhetőleg a jelen lévő fiatalok megválaszolatlan kérdésekkel hagyják el a zsinagógát, és azokhoz fordulnak, akik még mesélni tudnak. Mindeközben pedig arra összpontosítanak, hogy még „az ördögi erő sem tudta elpusztítani” a zsidókat – mondta.
Véleménye szerint a fiatalok jelenléte azt jelenti, hogy a hagyomány folytatódhat, az ő tudásuk részévé válik, amit az idősebb generáció mesél el nekik. Ma jellemző, hogy nem az idősebb nemzedék kezd el beszélni, hanem a fiatalabbak teszik fel a kérdéseiket – közölte.
Heisler András azt mondta: 70 éve szabadult fel a budapesti gettó, és akkor háromezer temetetlen holttest fogadta a Vörös Hadsereg felszabadító katonáit. A Mazsihisz és a budapesti hitközség azóta emlékezik meg a történtekről – mondta. Hozzátette, hogy az örömet és a gyászt mindig szét kell választani, és ma ez a kettősség a meghatározó: a halottak felett érzett gyász és a felszabadítás öröme.
Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija arról beszélt, hogy amikor a holokauszt megszámlálhatatlan halottjára emlékeznek, egyúttal a visszakapott életet is ünneplik. Azt mondta, két tórai parancsnak tesznek eleget: emlékezz és ne felejts! Nem felejtik azt a szörnyűséget, gonoszságot, embertelenséget, amelyet elkövettek ellenük, nem felejtik a holokauszt rettenetét. Egyúttal emlékeznek azokra, akik 70 éve megjelentek a gettó kapujában a Vörös Hadsereg egyenruhájában, és visszaadták nekik az életet. Megjegyezte: sokan ma nem lennének itt, ha 70 évvel ezelőtt nem lett volna az a január 18-a.
Verő Tamás rabbi hangsúlyozta: emlékezni kell, hogy kik építették fel a gettó falait, kik rombolták le azokat, és kik azok, aki készségesen, bármikor újraépítenék. Úgy látja, az idősek hatalmas terhet viselnek egész életükben – és ezt az utódaik is hordozzák –, hiszen soha senki nem tudja kárpótolni őket az elveszített évekért, a békés családi életért, az elveszített gyermekkorért, rokonokért.
Verő Tamás emlékeztetett: a vidéki zsidóság meggyilkolását követően a budapesti zsidók jelentették a zsidóság túlélését, és ha nem menti meg őket a pusztulástól a Vörös Hadsereg, „mi ma nem lehetnénk itt”. Ünnepelni kell a túlélőket is, akiknek volt erejük újrakezdeni – mondta.
Vlagyimir Nyikolajevics Szergejev budapesti orosz nagykövet azt mondta: 70 évvel ezelőtt a szovjet katonák harcolva jutottak el ide, és „ártatlan áldozatok ezreit ragadták ki” a nácik karmai közül. Az oroszok büszkék arra, hogy katonáik felszabadították Auschwitz-Birkeanut is, az egyik legnagyobb „halálgyárat” – tette hozzá.
Kiemelte: a ma élők lelkiismerete is azt kívánja, hogy emlékezzenek ezekre a szörnyű eseményekre, és ne engedjék, hogy megismétlődjenek. Az idő előrehaladtával ezeket a történelmi eseményeket esetenként eltorzítják vagy elhallgatják, ezért is olyan fontos az emlékezés – mutatott rá.
Az eseményen jelen volt a Vörös Hadsereg két veteránja, Kacevics Lev Szergejevics és Elltekov Jurij Anatoljevics, akik részt vettek a budapesti gettó felszabadításában. A két 90 év fölötti veteránnak emlékplakettet adtak át a holokauszt-túlélők.
A kormány a gettó felszabadításának évfordulója alkalmából tiszteleg az áldozatok és a túlélők emléke előtt, hitet téve a mellett, hogy Magyarországon „még egyszer hasonló szörnyűségek ne fordulhassanak elő” – írta az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében az Igazságügyi Minisztérium (IM). „A múlttal szembenézve Magyarország összefog annak érdekében, hogy országunkban semmilyen nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozó személy ne szenvedhessen el jogsérelmet” – írták, hozzátéve: az alaptörvény a biztosíték arra, hogy az emberi méltóság és az emberi jogok egyenlően és elidegeníthetetlenül illessenek meg mindenkit.
Az eseményen mások mellett Trócsányi László igazságügyi miniszter, L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, a parlamenti pártok képviselői és a diplomáciai testület több tagja vettek részt. Trócsányi koszorút helyezett el a zsinagóga Wesselényi utcai falánál, ahol egykor a gettó fala húzódott, majd főhajtással rótta le kegyeletét valamennyi, életétől és szabadságától jogellenesen megfosztott ember emléke előtt.
A megemlékezést követően az Alekszandrov katonakórus tartott előadást.
A budapesti „nagy” gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le. A gettó 4513 lakásában összezsúfolt emberek száma 1945 elején elérte a 70-80 ezret. A gettó 1945. január 18-ai felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak. Az ostromot és a nyilasok rémuralmát 70 ezer ember élte túl a nagy gettóban.
