Hatalmas szakadék a diákok között

Világversenyeken bizonyít a középiskolás elit elitje, közben a tanulók ötöde funkcionális analfabéta.

A magyar iskolások lenyűgöző eredményt produkáltak a múlt évi nemzetközi tanulmányi versenyeken. A legrangosabb megméretésnek számító tudományos diákolimpiákon nyolc tantárgyból összesen huszonnégy érmet szereztek, a legtöbb érmes helyezést matematikából érték el a diákok – derül ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) lapunkhoz eljuttatott összesítéséből. A világversenyeken elért siker nem akármi: kémiából 75, informatikából 82, matekból 101 ország tanulói csaptak össze.

Az eredmények mögött természetesen a tehetséges tanulók felkészítő pedagógusainak áldozatos munkája is ott van. Kotek László 30 éve vezeti a középiskolásoknak szóló, diákolimpiára felkészítő szakkört a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetében, kezei közül az eltelt évtizedekben csaknem félezer fiatal került ki úgy, hogy egy életre elkötelezte magát a természettudományokhoz.

– Az itt szakköröző fiatalok közül sokan egyetemi tanárok, nemzetközileg jegyzett fizikusok lettek, két tanítványunk a Junior Príma-díjat is megkapta. Büszkék vagyunk, hogy már két akadémiai doktorunk is van. A mi diákunk volt például Szabó Attila, akik kétszer lett abszolút első a fizikai diákolimpián, ezt rajta kívül eddig senki nem érte el a világon – sorolja eredményeiket büszkén a mester.

Szerinte a siker titka a felkészítés kiszámíthatóságában, a pontosságában és a folytonosságában rejlik, abban, hogy – ahogy ő fogalmazott – a szakkörén 30 év alatt egy foglalkozás sem maradt el. Hozzátette: fontos az is, hogy nem pusztán azt tűzik ki célul, hogy a növendékek bekerüljenek a diákolimpiai csapatba, hanem megszerettetik a területet, vonzóvá teszik a fiatalok előtt. – Tanulóinkat főként a felsőfokú fizikatanulmányokra készítjük fel, felvillantva előttük a tudományos életpályát, a PhD-tanulmányok lehetőségét is – jegyezte meg Kotek László.

– A versenyeken elért eredmény alapvetően a diák egyéni teljesítménye, de rengeteg múlik a tehetség felismerésén és gondozásán, az iskola és a tanár munkáján – hangsúlyozta lapunknak a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban tanító Takács Márta, aki filozófiai diákolimpiára készít fel évek óta sikeresen diákokat, akiknek idegen nyelven kell helyt állniuk. Mint kiemelte, a tehetséggondozás során nem csak a nagy versenyekre és az oda bejutó tanulókra kell koncentrálni, mert minden eredmény egyaránt fontos. – Nagyon jó látni egy tanuló tehetségének kibontakozását. Ezért egyaránt örülök annak, ha az órán sikerül egy közönyös diák érdeklődését felkelteni, illetve annak, ha egy tanítványom jól szerepel tanulmányi versenyen – fogalmazott a tanárnő, akinek tanítványa ezüstéremmel tért haza a 41 ország diákjait felvonultató tavalyi versenyről.

Takács Márta kitért arra is, fontosnak tartaná, hogy az országos középiskolai tanulmányi versenyen (OKTV) elért eredményeket a felsőoktatási felvételin pluszpontokként érvényesíteni tudják a fiatalok. Jelenleg ugyanis erre nem minden tantárgyból van lehetőség, pedig a versenyre való felkészülés során hatalmas tudásanyagot halmoznak fel a gyerekek, amit szerinte érdemes lenne elismerni.

– Ami még minden évben elgondolkodtat, az az, hogy amikor már nem a hazai versenyről, hanem a nemzetközi diákolimpiai válogatóról van szó, mennyire sokan nem vállalják az idegen nyelvű megméretést. A filozófiai diákolimpián ugyanis angolul, németül, franciául vagy spanyolul kell esszét írniuk a diákoknak. Az OKTV-döntősök indulhatnak a válogatón, de általában csak minden második diák érzi magát késznek arra, hogy idegen nyelven is megméresse magát filozófiából – jegyezte meg a tanárnő.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma úgy tájékoztatta lapunkat, hogy az idén tizennégy tantárgy nemzetközi diákolimpiai versenyén vehetnek részt magyar csapatok a szaktárca támogatásával. A diákok április és augusztus között mérhetik össze tudásukat Észtországtól Thaiföldön át Indonéziáig a világ 14 országában. Úgy tudjuk, Magyarország 2019-re elnyerte a biológiai diákolimpia rendezésének jogát.

A tehetséggondozást kiemelten kezeli a kormány, a köznevelésben minden évben milliárdos forrást különít el erre a célra. A pénzből persze nemcsak a versenyfelkészítéseket támogatják, de tehetségműhelyek, tanodák, mentorprogramok működtetésére, pedagógus-továbbképzésre, bentlakásos tehetséggondozó táborra vagy éppen iskolai témahetek megrendezésére is nyerhetnek pénzt az általános és középiskolák.

A 2008 óta futó Nemzeti tehetségprogramra a 2015-ös központi költségvetés a tavalyi ráfordítás dupláját, összesen 2,8 milliárd forintot biztosít. Novák Katalin családügyi államtitkár szerint fontos, hogy minél fiatalabb korukban felismerjék a családjukban, az óvodákban, iskolákban a kiemelkedő képességű gyerekeket, mert így nagyobb lesz az esélyük arra, hogy sikeresekké váljanak. A program idei pályázati kiírásairól tartott január eleji tájékoztatóján az államtitkár kiemelte: ugyan a tehetséggondozás nem felzárkóztató program, de adott esetben, például egy rossz anyagi helyzetű család esetében, kompenzációként akár extrasegítséget is kell nyújtani a gyerek tehetségének kibontakozása érdekében.

Bajor Péter, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének (Matehetsz) ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy szakemberek szerint a jelenleg 1,6 millió óvodás- és iskoláskorú fiatal közel egy százaléka, vagyis mintegy 16 ezer fiatal az európai vagy nemzetközi szintű képességű, „zseni típusú” tehetség, további 20 százalékuk pedig egy-egy területen rendelkezik valamilyen különleges tehetséggel. Emlékeztetett, hogy az uniós forrásból megvalósuló, Tehetséghidak elnevezésű programban az utóbbi két évben kétmilliárd forintot használhattak fel csaknem húszezer gyermek fejlődésének támogatására, de az Emmi kezdeményezésére a kormány tavaly nyáron döntött arról, hogy lehetővé teszi a program kiterjesztését, így további 1,2 milliárd forinttal bővült a felhasználható forrás.

Noha egyre több iskolás kap személyre szabott segítséget a tehetsége kibontakozásához, a magyar diákok összteljesítménye egyelőre elmarad az OECD-átlagtól.

A legutóbbi, 2013-ban publikált PISA-eredmények szerint sajnos minden területen (szövegértésből, matematikából és természettudományból is) nőtt a rosszul teljesítő diákok aránya a megelőző évekhez képest, a digitális szövegértés terén pedig az utolsók között végeztek a magyarok.

A vizsgálat feltárta azt is, hogy Magyarországon 20 százalék a funkcionális analfabéták aránya a 15 éves diákok között, a nagyon gyengén teljesítők aránya pedig 28 százalékra emelkedett a 2009-es 23 százalékról. A felmérésben részt vevő országok közül az utolsó előtti helyen állunk a tekintetben, hogy a tanulók átlagosan mennyi időt töltenek tanulással. Ráadásul külön rossz hír, hogy a tanulás idehaza a többségnek értő tananyag-feldolgozás helyett inkább csak magolást jelent, és ahogy arra a Tárki friss társadalmi riportja rámutat: a diákok egy része saját bevallása szerint csak kényszerből tanul, és sokszor gyakorlatilag nem is érdekli (főleg matematikából), hogy miről olvas.

Az Oktatási Hivatal (OH) által végzett kompetenciamérések adatai szerint idehaza a szakiskolásokkal van a legnagyobb baj, az ő tanulmányi teljesítményük ugyanis jelentősen elmarad az országos átlagtól. A legutóbbi mérés szerint a szakképzésben tanuló 10. évfolyamosok még a náluk négy évvel fiatalabb, hatodikos általános iskolások szintjét sem érték el. Az sem mindegy, ki hova születik, az OH vizsgálata ugyanis rámutatott, hogy az észak-magyarországi, észak-alföldi és dél-dunántúli diákok sokkal rosszabb eredményt értek el, mint a közép-magyarországi, a nyugat-dunántúli és a budapesti tanulók.

A tanulói teljesítménymérések kapcsán Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet egy, a távirati irodának adott interjújában, hogy a mérés mindig egy előző szakaszt vizsgál, vagyis sosem a mérés évére jellemző szabályozásra reagál. Mint kiemelte, a kormány már 2010-ben hozzáfogott a rendszerű átalakításokhoz az oktatás minőségi alapjainak lefektetésével, a magyar iskolarendszer pedig szerinte minden vészjóslás ellenére erős. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a köznevelés nagy rendszerében nem lehet azonnali eredményeket felmutatni, de az intézkedések nyomán az eredményekben akár már a következő méréskor lehetnek változások.