Több olyan bűneset is történt tavaly, amely a közvélemény figyelmét a pszichiátriai gondozás vélt vagy valós hiányosságaira irányította. Decemberben például Fábiánházán egy 61 esztendős férfi megölte az édesapját, valamint életveszélyesen megsebesítette az édesanyját és nővérét. D. Miklós a helyszínre érkező rendőröket is fejszével fogadta, de az egyenruhásoknak sikerült ártalmatlanítaniuk. Mint kiderült, ő éppúgy, mint a combinós gyilkosként elhíresült A. Áron Gergely (a negyvenes évei elején járó férfi egy idős asszonyt lökött a villamos elé a nyár folyamán), elmeorvosi kezelés alatt állt.
Az efféle hírek után az internetes fórumokat elöntik az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet (OPNI) megnyitását, illetőleg új zárt osztályokat követelő hozzászólások. Ami a lipótmezei tébolydát illeti, utódját a Nyírő Gyula Kórház területén hozták létre a második Orbán-kormány idején. E tekintetben tehát az első követelés már 2013-ban teljesült, noha a fejlesztési lehetőségek nyilván határtalanok.
Itt érdemes megemlíteni, a hatályos jogszabályok szerint a bíróságok a kezelőorvos és egy független szakértő meghallgatása után elrendelhetik az ön- és közveszélyes – de bűncselekményt el nem követett – betegek kötelező pszichiátriai kezelését. Sőt, a kockázati tényezőktől függően egy orvos akár azonnali hatállyal beutalhat valakit a kórházba, ám az ilyen sürgősségi ellátás nem tarthat tovább 72 óránál. A bíróságoknak ezen időtartamon belül kell eldönteniük, hogy valóban fennállnak-e a kötelező kezelés elrendelésének feltételei. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) kapott tájékoztatásból az derült ki, hogy a rendszer egyetlen igazi gyenge pontja az úgynevezett tartósan violens (súlyosan agresszív) betegek elhelyezése. Az egészségügyért felelős államtitkárság erre a problémára korábban kidolgozott egy megoldást, amelynek kivitelezéséhez a Norvég Alaptól számíthatott anyagi támogatásra. Az elképzelés lényege az, hogy a hagyományos pszichiátriai osztályon biztonsággal nem kezelhető betegek számára valamelyik kórház területén kiépítenének egy háromosztatú (high, medium, low, 15-15 ággyal) pszichiátriai egységet. A kezelt az állapotának javulásával a legmagasabb biztonsági fokozatú részlegből átkerülhet a középső, majd az alacsonyabb biztonsági fokozatú részlegbe. Ha pedig az elkülönítés indokolatlanná válik, a területileg illetékes, normál pszichiátriai osztályon, és végül közösségi pszichiátriai ellátásban folytatnák a kezelését.
Mindemellett az otthonukban, illetőleg a pszichiátriai betegek otthonában el nem helyezhető, visszatérően agresszív magatartást mutató, de folyamatos akut ellátást nem igénylő betegek rehabilitációja érdekében egy húszágyas, tartós elhelyezést lehetővé tevő, magas biztonsági fokozatú egységet is fölállítanának – ha lenne rá pénz.
Közleményében a tárca ezt úgy fogalmazta meg: „Tekintettel a fejlesztés forrásaként szolgáló Norvég Alap körül kialakult helyzetre, az államtitkárság jelenleg is keresi a megoldást a pszichiátriai intézmény, illetve ellátási forma megvalósítására, valamint az ehhez szükséges forrás biztosítására.”
