„Faji alapú gyűlölködésből csak rossz válaszok vezethetők le” – fejtette ki Balog Zoltán. Hangsúlyozta, hogy a holokausztmegemlékezéseknek azt a – földi hatalommal szemben a lelkiismeret szabadság követésére indító – belső szabadságot kell erősíteniük, amely azt tanítja, hogy az emberiség egy vérből teremtetett.
Hozzátette: ehhez a kiálláshoz, amely diktatúrában a halál veszélyét is magában rejti, szükség van a belső szabadságra.
A miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben létrejön a holokauszt-emlékezetkultúra és tart a témáról az „emberi jogi elmélkedés”, napjainkban keresztényeket ölnek meg hitükért, zsidókat mészárolnak le a nyílt utcán, magyarokat zárnak börtönbe Európa peremén.
Hozzátette, a kontinens számos országában megerősödtek a szélsőséges politikai pártok, amelyek „faji vagy osztályalapon kínálnak álmegoldásokat; gyűlöletalapon”.
Ebben nem lehetünk elnézőek, „a holokausztmegemlékezés hitelessége ezt is jelenti, hogy itt nemet mondunk, itt nincs helye a megbocsátásnak. Csak azért, mert egy szélsőség, legyen az bal vagy jobb, szalonképesebb arcát akarja mutatni ma, nem létező szalonképesebb arcát, nehogy már elhiggyük, hogy tudnak bármilyen problémára jobb, emberibb, egyáltalán emberi megoldást mutatni vagy találni” – jegyezte meg.
„Lehet, hogy most báránybőrbe bújt farkasok, de túl gyakran látszanak ki a cukiság alól azok az ordas, szélsőséges, végső soron náci eszmék, amelyekkel semmi közösséget nem vállalhatunk” – fogalmazott, hozzátéve, akkor van értelme az emlékezésnek, ha a „régi-új fajgyűlöletről” is beszélünk.
Az eseményen Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum alapító főigazgatója arról beszélt, április 16., a gettók felállításának kezdete „a gonosz magyarországi diadalútjának torokszorító állomása”, mivel ekkor vette kezdetét „a nácik által az európai zsidóság számára kitervelt, cinikusan Endlösungnak nevezett gyilkos politika”.
Fél négykor indult Budapesten az Élet menete a belvárosban, amelynek végén Ronald S. Lauder is beszédet mond.
