Vadainak fájt, hogy nem volt női szolidaritás

Kőkemény pengeváltások és baloldalról némi férfiellenes él jellemezte a nők elleni erőszak kapcsán összehívott konferenciát.

Szél Bernadett is aktuálpolitikával nyitott. Mint mondta, azért volt fontos visszautasítania Lázár János beszólását, mert ezzel bátorságot adott és üzent a többi, verbális erőszaknak kitett nőnek; Hoffmann pedig úgy látszik, egy másik parlamentben ül, ha őt még nem érték atrocitások.

Szelényi Zsuzsanna hozzátette: világbotrány, hogy alig 10 százalék a nők aránya a parlamentben, ezért domináns a férfiak kultúrája az Országgyűlésben, ahol a nőként viselkedő nőket nem éri ugyan atrocitás, de aki felveszi a kesztyűt, azt igen, mert a férfiak például a Quaestor-ügyben nehezen viselik, ha egy nőnek van igaza. A nők egyébként sokkal képzettebbek, nagyobb közöttük például a PhD-t végzettek aránya, ezt a társadalmi átalakulást is nehéz lehet elviselni – tette hozzá.

A nők elleni erőszak és kirekesztés felszámolását megcélzó isztambuli egyezmény volt a következő kérdés, illetve hogy Magyarország miért nem ratifikálta még a 2014 márciusában aláírt egyezményt. Hoffmann ennek kapcsán kifejtette, a szándék megvan erre, jelenleg három minisztérium próbálja ehhez igazítani a magyar jogszabályokat.

Vadai itt reflektált Szelényire, mondván, ami a parlamentben zajlik, az egyszerű taplóság a férfiak részéről, Hoffmann-nak és Dunainak meg azt mondta, „ugyan szóljanak már” a szaktárcáknak, gyorsítsanak azon a jogharmonizáción. Másrészt a Btk.-szigorítás és az isztambuli egyezmény nem elég az erőszak megállítására, a kulturális mintákon is változtatni kell, még ha a társadalom azt is gondolja, hogy a parlament hülyék gyülekezete, akkor is egyfajta mintát adnak a politikusok. Felháborító továbbá – folytatta –, hogy a vak komondoros pasas, akinek a Kecskeméti Járásbíróságon folyik a pere, polgármester lehet, aki miatt a molinós tüntetést követően „Kövér László engem úgy megbüntetett, ahogyan nácikat sem. Az fájt, hogy ti megszavaztátok a büntetésemet, Rózsa és Mónika, pedig itt lehetett volna szolidaritás” – fakadt ki.

Szél szintén arra kérte a kormánypártiakat, sürgessék meg a 2011 óta ratifikálásra nyitott egyezmény végrehajtását, és kiemelte, hogy mindössze nyolcmilliárd forintra lenne szükség a megvalósításához. Kiemelte a kampány fontosságát – felidézve a baranyai rendőrség oktatóvideónak szánt anyagainak szerinte áldozathibáztató jellegét –, valamint hogy az isztambuli egyezmény normái a rendőrségnek is segítenének megfelelőbben kezelni a problémát, emellett több krízishely kéne a bántalmazottaknak. Szelényi hozzátette, képviselőként ezeken a helyeken járva meggyőződött arról, hogy a nők azért sem indítanak pereket, mert attól tartanak, hogy a társadalom őket hibáztatná.

Egyébként civilek és egyházak széles körű bevonásával a kormány is tervez tudatosító, fényre hívó kampányt – mondta Dunai, aki hozzátette: mindig a nők kerülnek ezekben az áldozat szerepébe, holott a férfiak is elszenvednek hasonló bántalmakat. A létrejövő albizottság egyébként az isztambuli egyezményhez vezető jogharmonizációt is segíti majd. Ami fontos lenne még, hogy minden párt a saját háza táján ítélje el a szexista megnyilvánulásokat – mondta, felhíva a figyelmet arra, hogy a Fidesz már másnap kizárta a „vak komondoros” Balogh Józsefet, ilyen más pártnál eddig nem történt. – Csak a frakcióból zártátok ki, a pártból csak később – szólt közbe Vadai.

Bősz Anett ezután számokkal sokkolt. Mint mondta, azért a nők kerülnek áldozati szerepbe, mert minden ötödik magyar nő elszenvedett már bántalmazást kapcsolatban, és az összes bántalmazottak 87 százaléka is nő. De az egyenlő munkáért egyenlő bért elv sem érvényesül, és erős az áldozathibáztatás akár az Éden Hotel, akár Nancy ügyében. Tüttő is ezt erősítette, mondván, százezernyi nő szorul segítségre, de fontos a megelőzés és az agresszorok átnevelése is.

Hoffmann ekkor az erkölcstanórák és az önkéntes munka pozitív hatásait hozta fel példának. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az általa ismert hajléktalanok mind férfiak, és jórészt volt párjuk, élettársuk semmizte ki őket. Márpedig ez is erőszak – mondta.

A beszélgetés hátralevő részében – egy nézői kérdésre reagálva – Szelényi szinte szórta magából a szexista megjegyzéseket, közvetlenül, miután Szél elítélte a tankönyvekben található női-férfi sztereotípiákat („ha azt mutatják, hogy a lányok nem jók matekból, akkor úgy is lesz”). Mint mondta, a férfiak lelkileg gyengébbek a nőknél, ezért bántalmazzák a nőket, a nők jobban bírják az életet, mint a férfiak. – Én egy nagy férfibarát vagyok – tette hozzá, derültséget kiváltva a közönségből.

Dunai Mónika annyit még hozzátett, az mindenképpen furcsa, hogy – ha már arról is szó esett, hogy szinte lehetetlen a média hatását az iskolának és a családnak ellensúlyoznia – még a reklámokban is egy férfi mondja meg a nőknek, ha elromlik a mosógép, hogy milyen mosóport kellett volna használniuk.

Vadai zárszóként elmondta – miközben újfent kiosztotta Lázár Jánost –, hogy nem azért jött, hogy a kormánypártiak fejére olvasson bármit, bár volna mit, de fontosabb, hogy az alapkérdésekben egyetértsenek; és hozzátette, a nők nem jobbak vagy rosszabbak a férfiaknál, csak mások, de a jogaik ugyanazok, és ezt a kormánynak kell biztosítania.