Így tartsunk otthon pompás utcabált

Bárki szervezhet Budapesten lakóközösségi utcabált, ennek adminisztratív költsége alig pár ezer forint. A lényeg, hogy hagyományteremtő célú legyen.

Kedves Autósok! Az Óbudai Önkormányzat VIII/1691/2/2015 számú engedélye alapján ma 16 órától  21 óráig UTCABÁL miatt lezárjuk a Márton út Hegyalja utca és Kertsor utca közötti szakaszát (a Márton út további részére a Kertsor utcából lehet felhajtani). Kérjük szíves megértésüket!

– ez a zsinórra lógatott felirat fogadta a csendes csillaghegyi kertes övezet Márton úti lakóit, illetve a környéken közlekedőket.

A lakók – korra való tekintet nélkül – a meghirdetett időpontban már csordogálni is kezdtek a lezárt utcaszakaszra, és néhányan a közeli Sport utcából is eljöttek. Előkerültek a tradicionális kerti vendégségek elengedhetetlen kellékei: fehér fröccsöntött bútorok, fonott kosárkák – bennük gondosan kivasalt kendőkben magvas, tepertős, húsos és sajtos pogácsák –, műanyag tálakban tésztasaláta, gyümölcsös és csokoládés édes sütemények, szóda és más szomjoltó nedűk is, természetesen színes műanyag jegesvödörben „felszolgálva”. Az egyik portán a fűzfa alsó ipszilonágába slagot akasztottak egy lefojtóval, így a nyáresti hőségben egész idő alatt párakapun hűthették magukat az utcabálozók.

Öt óra tájt előkerült az ötlet miatti gratulációkban fuldokló szervező, Kóródy Judit is, aki csaknem hatvan éve lakik a Márton utcában. Lesenceistvándi – ez Tapolca mellett van – pihenőhelyükről importálta a lakóövezeti utcabál gondolatát.

– A mi másik „otthonunkban”, a tapolcai szőlőhegy lábánál minden évben vannak falunapok, de a környező településeken is. A helybéliek fellépnek, főzőverseny van, eljön a testvérfalu, szeretik egymást az emberek. Évek óta járt az agyamban, hogy kellene egy ilyen itt, Csillaghegyen is csinálni – osztotta meg az MNO-val Kóródy Judit. Nem titkolja azt sem: vissza akar hozni valamit abból a világból, amikor nem kellett zárni a kapukat, mindenki bejárt mindenkihez, együtt „bandázhattak” a gyerekek, vagy ha csak valaki elkezdett ásni egy gödröt, akkor fél órán belül hárman ott teremtek, ásóval a kezükben, hogy segítsenek.

Az utcabálon ténfergők túl azon, hogy a kosarakból falatoztak és egymás butykosaival vagy a szeles pingpong, netán a lejtős asztali csocsó szeszélyeivel ismerkedtek, egymást névről és házszámról is igyekeztek beazonosítani – ezt hívják ugye pestiesen „networkingelésnek”. Ezt megszakítva többen is beszédet mondtak a „falunap” kezdeti szakaszában. Az egyik megszólaló (félig) tréfás kezdeményezése szerint az ehessen a másik pogácsájából, aki megígéri, hogy vasárnap nem nyír füvet. A nép szava Isten szava:

– Akkor mit fogok csinálni vasárnap? Boltba nem mehetek

Az elhivatott lokálpatrióta Kóródy Judit szerint a nulláról indulva is nagyon egyszerű egy ilyen utcabált megszervezni, de nem csak csillaghegyi helyszíneken. Többről is tudunk, ahol ilyet szervez a lakóközösség, akár városi környezetben is.

– Elmentem az önkormányzathoz, mert tudtam, hogy valamilyen engedély biztosan kell. Arról tájékoztattak, hogy területfoglalási és zajkibocsátási engedélyekre lesz szükség. Előbbi 5000, utóbbi 3000 forintos okmánybélyeggel beszerezhető, és mindössze egyetlen űrlapot kellett kitöltenem. És igaz ugyan, hogy a területért még kell négyzetméterenként 25 forintos foglalási díjat is fizetni, de az önkormányzatnál érdeklődésemre közölték, hogy ha a hagyományteremtő cél is szerepel az űrlapon, akkor 90 százalékos kedvezményt kaphatunk – írta le röviden a folyamatot a Márton utca aktív lakója, aki azt sem titkolta, az egész eljárás kedvezménnyel együtt körülbelül ötezer forintba került, a többi földi jót már az utcabálozók adják hozzá.

Miután kitalálta és engedélyeztette az utcabált, az esemény előtt három héttel maga dobta be a kedves, térképes meghívókat a Márton utcaiak postaládájába, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni, illetve szabaddá tudja tenni magát. Érkeztek is válasz-e-mailek hozzá, és többen támogatólag fel is hívták vagy személyesen hálálkodtak neki a kezdeményezésért. Persze nem lehet elvárni az egyöntetű lelkesedést, az utcabálon az érintett mintegy 100 házból így is körülbelül 40-nek a lakói tették tiszteletüket, sokan azonban a nyári hétvégi időpontra tekintettel arról értesítették Kóródy Juditot, nyaralás miatt nem tudnak eljönni. Voltak viszont régi Márton utcaiak, akik így-úgy, de szintén értesültek a találkozási alkalomról.

„Az ötletnek személyes szála is van. Az ember valósítsa meg azokat a dolgokat, amiket évek óta mindig csak halogatott, vagy csak úgy néha gondolt rá, tervezgette, de nem csinálta meg. Idén betöltöm hatvanadik életévemet, az én koromra már sok ilyen összegyűlt. Megint elmentem például vezetni, mert már 20 éve nem ültem volán mögött, és más kisebb fogadalmakat is tettem. ( ) Hozzánk bárki most is becsöngethet, úgy, mint negyven éve, persze akkor még nem is volt csengő.”

Konkrét programot egyébként – mivel az első ízben megrendezett esemény célja elsősorban az ismerkedés volt – nem hirdetett meg a szervező, erről egyébként is érdeklődött a helyi hatóság. Hogy még tisztábban lássanak a kezdeményezés esetleges szimpatizánsai, el kell mondani, az utcai bográcsozásra, illetve főzésre extra engedélyt kellett volna kérni, de ennyire már nem akarták túlbonyolítani a pár órás estet. Csillaghegy esetében természetesen Kóródy Judit szerint is lehetett volna kerti főzéseket hirdetni – talán jövőre erre is sor kerülhet.

Az est derekán előkerült a Márton utcai Bagaméri is, aki két doboz fagylaltot osztogatott szét pohárkákban a gyerekek és felnőttek között nem válogatva; mivel a kiskanalak hamar elfogytak, annak mosogatására is azonnal akadt jelentkező, hogy a folyamat ne akadhasson meg, és mindenki kaphasson az esernyős díszítésű nyalánkságból.

Az engedélyt este 9-ig kérték a Márton utcaiak, hogy együtt lehessenek, ez nem jelentette azonban azt, hogy akkor mindenki fogta volna magát, és visszahúzódott volna a maga „csigaházába”. A kertkapukban sötétedésig folytatták a lakók pár tucatnyian, az autósok pedig érdeklődve lassítottak bele a Márton utcai fényekbe.