Az egyes ügyekben először a Kúria erre kijelölt tanácsa alkot véleményt, amelyet elküld az igazságügyi miniszternek, aki változatlan formában továbbítja a köztársasági elnöknek, aki már nincs kötve a Kúria javaslatához, hanem szabadon dönt.
Csütörtökön a Kúrián a Legfőbb Ügyészség képviselője felülvizsgálati indítványának szokatlan megváltoztatását egyebek mellett azzal indokolta, hogy ha Magyar László esetében harminc évre csökkenne a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja, az „vállalhatatlan” megkülönböztetést eredményezne a többi tényleges életfogytiglanra ítélthez képest, akiknél a január 1-jén hatályba lépett szabályok szerint ez a legkorábbi időpont negyven év.
A védelem kifogásolta, hogy az ügyészség az eljárás legutolsó szakaszában változtatta meg álláspontját, és úgy vélekedett, hogy a tényleges életfogytiglanra ítéltek esetében alkalmazandó, január 1-jén életbe lépett törvény nincs összhangban a strasbourg-i gyakorlattal.
A Kúria öttagú tanácsa végül megváltoztatta a Magyar László ügyében a korábbi hazai ítéleteket, és mellőzte a tényleges életfogytiglanra vonatkozó rendelkezést. Ugyanakkor előírta, hogy az életfogytiglan felülvizsgálatára és a feltételes szabadságra bocsátásra leghamarabb negyven múlva nyílik lehetőség.
A legfelsőbb szintű bíróság szóbeli indoklásában kiemelte: csak annyiban nyúlhatott az eredeti ítélethez, amennyiben a strasbourg-i döntésben megállapított egyezménysértés kiküszöböléséhez feltétlenül szükséges. Az emberi jogi bíróság pedig a közelmúltban egy másik magyar ügyben kimondta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának negyven évben való meghatározása nem egyezménysértő.
A Kúria a tényleges életfogytiglannal kapcsolatos új szabályozásról leszögezte azt is: a strasbourg-i gyakorlatnak nem felel meg, hogy sem az államfő, sem a határozatát ellenjegyző igazságügyi miniszter nem köteles indokolni döntését.
