Élet fegyverzajban

Megromlott az egészsége, mégis elutasították a gyáli lőtér mellett élő asszony keresetét.

A bíróság végül arra hivatkozva utasította el a birtokvédelem megszüntetése iránt beadott kérelmet, hogy a kérdéses ingatlanon már 40 évvel ezelőtt is lőtér üzemelt, és az nem lakóövezet. A nőnek és családjának továbbra is együtt kell élnie a zajjal.

Ugyan elismerte a bíróság, hogy az állandó hanghatások egyértelműen szerepet játszottak Gulyásné Szendrei Ilona egészségi állapotának romlásában, végül mégsem neki adtak igazat. Az asszony a telekre a tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmét még 1998-ban nyújtotta be. – Az életem munkája van ebben a házban. A volt férjemmel együtt raktuk a téglákat, a ház minden szegletében benne van szívünk-lelkünk, vérünk és verejtékünk. Talán érthető, hogy nyugodtan szeretnék itt élni a családommal. Ehhez képest mindennap ugyanúgy telik: amikor kinyit a lőtér, én elmenekülök a munkahelyemre, és csak akkor térek vissza, ha már bezártak. De az a baj, hogy hétvégén is ugyanúgy megy a lövöldözés, olyankor pedig korlátozottak a lehetőségeim – meséli Szendrei Ilona, miközben körbevezet a telkén.

A rendezett kertben virágzó növények, elegáns szobrok sorakoznak, egyik oldalán pedig egy Szűz Mária-oltár áll. Ilona esténként néha itt imádkozik, amikor már nem hall lövéseket. Bízik abban, hogy valahogy megoldást találnak a patthelyzetre, amibe került.

Az asszony 2002-ben kapott a helyi önkormányzatnál építési engedélyt. Ez eredetileg irodákra, tárgyalókra és mellékhelyiségekre vonatkozott, de 2004-ben már lakóhelyiségre vonatkozó használatbavételi engedélyt bocsátottak ki részére. A lőteret a korábbi tulajdonosa eladta, így került a Gemini Lövész Egyesület, illetve a Gemini Team Kft. gondozásába: 2010-ben kaptak engedélyt a lőtér átépítésére és korszerűsítésére, 2011-ben pedig ők is megkapták a használatbavételi engedélyt. Ilona elmondása szerint tudta, hogy házát lőtér mellett fogja felépíteni, de amikor odaköltöztek, akkor még sportlőtér működött a területen, amely sokkal kisebb zajjal járt, hiszen többnyire csak légfegyverekkel foglalatoskodtak. Ilona állítja, akkoriban ez ellen nem is volt semmi kifogása, és jóindulattal járult hozzá a lőtér bővítéséhez, gondolván, hogy ha felújítják a lőteret, abból nem lehet baja.

Akkor kezdett el komolyan aggódni, amikor egy nap egy lőszer magját találta meg a kertjében. A rendőrség megállapította, hogy „az nem szándékos átlövés miatt jutott át, hanem véletlen gurulat folytán került oda”, de ez nem nyugtatta meg az asszonyt. A mai napig retteg attól, hogy egy eltévedt lövedék a gyerekei vagy az ő egészségét veszélyeztetik. Ennek elkerülése érdekében a lőtéren védőhálót húztak az Ilona telkével közvetlenül szomszédos pályához, és zajvédő falat létesítettek. S hogy az asszonyt megkíméljék a zajoktól, a telkéhez legközelebbi, 25 méteres pályán csak kis kaliberű fegyvereket használnak.

A pereskedés évek óta folyik Ilona és a lőtér között. Az asszony a házat és a telket eladni nem tudja, mert – ahogy fogalmazott – „maximum egy süket ember élvezné ott az életet”. A lövések zaja okozta pánikszerű állapota enyhítésére nyugtatókat írtak fel számára, amelyek miatt gyakran „szedált” állapotba került, a mellékhatások miatt pedig meghízott. Ezek következményeként tönkrement a házassága is.

Egy igazságügyi szakértő a perben megállapította, a bíróság pedig az ítélet indoklásába is belefoglalta: az engedélyeztetésre vonatkozó közigazgatási hatósági eljárások súlyos hibát követtek el azzal, hogy lehetővé tették egy lakóépület közvetlen szomszédságában egy lőtér létesítését, vagy fordítva, egy lőtér közvetlen szomszédságában egy lakóépület létesítését. A szakértő szerint a teljes körű tényfeltárás elmulasztásával olyan helyzetet idéztek elő, amelyben mind a felperes, mind az alperesek vétlennek tekinthetők.

A Gemini Lőtéren gyakorol többek között a Terrorelhárítási Központ több munkatársa, de a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fegyveresei is rendszeres vendégek.