A kormány képviselője a Vásárhely24 nevű portálnak nyilatkozva azt mondta, szeretné, ha a munkája és a teljesítménye alapján ítélnék meg, és nem hisz abban, hogy a politikai teljesítmény elválasztható lenne a megítéléstől.
Szerinte nincs szükség „cukiságkampányra” annak ellenére, hogy a médiában arrogánsabb, agresszívebb képet festenek róla, de egy kutya vagy macska simogatása nem, csak a munka képes ezt a benyomást megváltoztatni. Hozzátette: Hódmezővásárhelyen, ahol polgármester volt, hat-hét évbe telt, hogy megismerjék és elfogadják.
A miniszter azt is elmondta, hogy affinitása, nyitottsága van főként a magyarországi holokauszt története iránt. Kifejtette: Hódmezővásárhelyen a II. világháborúban a zsidó és a keresztény elit közösségben ezer-ezer ember szervezte, építette a várost, és négy év alatt mindkét réteget elvesztették. Ennek hetven évvel később súlyos következményei vannak: a város egyik gyengesége, hogy elvesztették ezeket a hazafiakat, lokálpatriótákat.
Az interjúban Lázár azt is elmondta: „a pedagógus-életpályamodell bevezetésének én vagyok az egyik legnagyobb áldozata”. Hozzátette: a feleségének portfóliót is kellett összeállítania, esténként csinálta ezt. „Ott megtudtam, milyen törvényeket fogadtunk el. Este kilenckor-tízkor az ember az ágyban azt hallgatja, milyen törvényeket kell végrehajtani, ami helyett lett volna más elképzelésem is. Ez nagyon tanulságos dolog volt.”
