Ma délután 4 órakor tervezi a végrehajtó bemutatni az árverés iránt érdeklődőknek a szegedi Korondi utcában élő Biharvári házaspár lakását. A házaspár mindkét tagja kerekes székes. Az árverésig annak ellenére jutottak el, hogy az új építésű társasházban lévő lakásuk megvásárlásához egyetlen fillérnyi hitelt sem vettek fel. Régi házukat eladták, illetve megtakarításaikat használták a lakás megvásárlásához.
A két szegedi és egy makói társasház lakóinak kálváriájáról már többször is beszámoltunk, ügyükben egyetlen közös van: hitelt nem igényeltek, lakásukat vagy készpénzért vásárolták, vagy másik ingatlant cseréltek el érte. A három társasházat ugyanaz a vállalkozó építette. Ehhez ő maga vett fel úgynevezett keretbiztosítéki jelzáloghitelt a Raiffeisen Banktól. A pénzintézet számára fedezetül a társasházakat ajánlotta. Így állt elő az a helyzet, hogy az egyes lakásokon nem, de a társasházon magán jelzálogjoga van a banknak. Mivel a vállalkozó nem fizette vissza a kölcsönt, a pénzintézet a vétlen lakókon hajtja be a tartozást. Az egyik szegedi épület, a Korondi utcai társasház esetében már jogerős bírósági ítélet is kimondja, hogy a lakók ezt kötelesek eltűrni. A szintén szegedi Bakay Nándor utcában, illetve a makói Bajza utcában lévő társasházak lakóinak esetében még csak elsőfokú, tehát nem jogerős ítélet rendelte el ugyanezt.
A több éve zajló perekre már házasságok mentek rá, családok tucatjai veszíthetik el lakhatásukat. A konstrukció önmagában még nem csalás, de még csak nem is ügyeskedés. Normális esetben a vállalkozó felveszi a hitelt, abból felépíti a társasházat, majd a benne lévő lakásokat olyan áron értékesíti, hogy a kölcsönt is vissza tudja fizetni, és még haszna is marad. A probléma akkor kezdődik, amikor a vállalkozó nem fizeti vissza a hitelt a banknak.
A lakások adásvételi szerződéséből nem derül ki egyértelműen, hogy az épületet jelzálog terheli. A szerződések első oldalán feketén-fehéren az áll: a lakás per-, teher- és illetékmentes. A bank jelzálogjogáról szóló passzus a laikusok számára egyébként szinte kibogozhatatlan nyelvezettel megírt szerződések egyik utolsó oldalán van elrejtve. A szerződés megértését az is nehezíti, hogy tele van olyan mondatokkal, amelyekben még az alany és az állítmány sincs egyeztetve.
A problémák 2008-ban kezdődtek, amikor kiderült, hogy a vállalkozó nem fizette vissza az építkezéshez felvett hitelt a banknak. A lakók ezt úgy tudták meg, hogy a Raiffeisen Bank levélben értesítette őket: a tartozás miatt érvényesíti jelzálogjogát a lakásukon. A lakók többsége először természetesen azt hitte, hogy félreértésről van szó, hiszen nem vettek fel hitelt. Később érte őket a hidegzuhany, de hosszú időn át érdemi információt sem tudtak szerezni, mert amikor felkeresték a bankot, hogy tájékoztatást kérjenek, a pénzintézet azt mondta nekik: mivel nem állnak egymással jogviszonyban, a banktitok miatt semmilyen információt nem kaphatnak. A bank nem kevesebbet várt el a lakóktól, mint azt, hogy az egyszer már kifizetett lakásuk árát fizessék ki még egyszer. A többségüknek nyilvánvalóan nincs felesleges 12-15 millió forintja, bár azt is mondják, hogy ha lenne, sem fizetnék ki duplán a lakást. Az egész eljárás alatt a legtöbb adathoz, érdemi információhoz csak az elsőfokú tárgyalás közben jutottak, mert a bíróság előtt már a pénzintézet sem hivatkozhatott banktitokra.
A jelzálogjog érvényesítése érdekében a bank perelte be a lakókat, akik még mindig nem értik, hogy miért nem a vállalkozón keresi a pénzt a hitelintézet. Az immár alperesnek nevezendő lakók szerint egyébként a bank is hibázott, bár ez is egy olyan információ, amely csak a bíróságon lett nyilvánvaló számukra. A pénzintézet ugyanis csak a Szegedi Törvényszék utasítására mutatta be azt a szerződést, amelyet a vállalkozóval kötött. Ebből kiderült, hogy a bank előírta: csak készpénzért adhatta el a felépült lakásokat, és a vételárat egy megadott, úgynevezett óvadéki számlára kell utaltatnia a vevőkkel. Ennek ellenére a vállalkozók többektől elfogadták a cserében felajánlott ingatlant, aki pedig fizetett, azok közül sem mindenkivel az úgynevezett óvadéki számlára utaltatták a pénzt. A szerződésben a minimális négyzetméterárat is megszabta a pénzintézet, van azonban olyan lakó, aki annál jóval olcsóbban vásárolta meg a lakást.
A szegedi Korondi utcai társasház esetében a problémák nem sokkal azután derültek ki, hogy Biharváriék beköltöztek a III. emeleti lakásba. Azóta – 2008 óta – bírósági tárgyalásokra járnak, már amikor tudnak, mert egészségi állapotuk rendszerint a lakáshoz köti őket. A férfi és az asszony is kerekes székes. Biharvári Gyuláné elektromos kerekes széket használ, mert agyvérzés miatt a bal kezét nem tudja rendesen használni, így az egyszerű széket nem tudja hajtani. Az eszköz azonban rendszeresen elromlik, így van, hogy az asszony heteken át el sem tudja hagyni a lakást. Az ő otthonuk lesz az első, amelyet ma délután 4 órakor a végrehajtó meg akar mutatni azoknak, akik érdeklődnek az árverés, illetve a lakás iránt. A bíróság ítélete szerint Biharváriék ezt is kötelesek eltűrni, ahogy magát az árverést is. Ezt meg akarja akadályozni a lakók érdekeit képviselő követeléskezelő cég, amelynek tulajdonosa Szabó Bálint. Az ő nevét az őszödi beszéd kiszivárogtatásával kapcsolatban ismerhette meg az ország: ő volt az, aki szerint a beszéd kiszivárogtatásában bizonyos Ferenc, Imre és Katalin vett részt.
Szabó Bálint a nyár elején elérte, hogy a bank, a vállalkozó és a lakók tárgyalóasztalhoz ültek. Akkor megállapodást is sikerült kiharcolni: abban maradtak, hogy az építési vállalkozó saját ingatlanvagyona segítségével törleszt a banknak, így a vétlen lakóknak nem kell attól tartaniuk, hogy utcára kerülnek. A lakók akkor azt is kérték, hogy a bank függessze fel az ellenük indított peres és végrehajtási eljárást arra az időre, amíg a pénzintézet vezetése eldönti, hogy elfogadja-e a vállalkozó ajánlatát. Mostanra kiderült, hogy az eljárásokat a pénzintézet nem függesztette fel, sőt a vállalkozó írásban megtett ajánlatát is indoklás nélkül elutasította.
Szabó Bálint lapunk kérdésére elmondta, hogy lényegében polgári engedetlenségi akciót szerveznek ma délután 4 órára; meg akarják akadályozni, hogy a végrehajtó bemehessen Biharváriék lakásába, illetve a Korondi utcában lévő másik két, árverésre meghirdetett otthonba. Azt nem mondta meg, hogy konkrétan mi a tervük, csak annyit árult el: minden olyan eszközt bevetnek, ami nem ütközik a büntető törvénykönyvbe. – Arra is felkészülünk, hogy rendőri intézkedést fog kérni a végrehajtó, hiszen ehhez joga van – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a Biharvári házaspár körülbelül 20 millió forintot költött el a lakásra, ám a végrehajtó értékbecslése szerint az ingatlan csak alig valamivel több mint 16 millió forintot ér. A végrehajtás esetén a licitet mindig az ingatlan értékének feléről kezdik, így az is előfordulhat, hogy valaki 8,5-9 millió forintért juthat hozzá a lakáshoz.
Szabó Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy a bank végrehajtási listáján a vállalkozó nevén lévő ingatlanok is szerepelnek, ám jóval hátrább, mint a vétlen lakóké. Így még az is előfordulhat, hogy a bank által követelt összeg megtérül, mi-előtt az árverezési listán eljutnának a vállalkozó ingatlanjaiig.
