Díszsortűz az öngyilkosoknak

A katonai tiszteletadást az elhunyt érdemeire és a haláleset körülményeire tekintettel engedélyezhetik.

Több ponton módosította Simicskó István honvédelmi miniszter a katonák és honvédelmi dolgozók kegyeleti gondoskodásáról szóló miniszteri rendeletet. Az új tárcavezető például különös méltánylást érdemlő esetben lehetővé tette, hogy öngyilkosokat katonai tiszteletadással temessenek el, illetve a hősi halottakra vonatkozóan a honvédségre ruházta az exhumálás anyagi terheinek viselését.

A rendelet a kegyeleti minősítés szerint – e tekintetben változatlanul – megkülönbözteti a hősi halottat, a katonai szolgálat halottját és a Magyar Honvédség halottját. A minősítés feltétele a megfelelő életút, a példamutató szolgálat, esetleg tudományos teljesítmény, valamint a meghatározott rendfokozat elérése. Az a honvéd vagy nyugállományú katona, aki „a halálát szándékosan maga okozta, vagy a halála önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotának következménye”, csak különleges esetben nyilvánítható a katonai szolgálat halottjává.

Az öngyilkosok és az ittasan, illetve bódító szer hatása alatt elhunyt katonák hősi halottá nyilvánítása fogalmilag kizárt, ezért erről a jogszabály külön nem is rendelkezik. A magyar honvédség halottjává pedig azért nem nyilváníthatók, mert ezt a minősítést alapvetően csak olyanok nyerhetik el, akik „a szolgálati feladat teljesítése közben, vagy szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy betegség következtében” veszítették életüket.

A Simicskó István által bevezetett újítás előtt azok, akik önhibájukból, illetve önkezüktől vesztették életüket, katonai tiszteletadással akkor sem voltak eltemethetők, ha egyébként teljesítményük alapján a katonai szolgálat halottjává nyilvánították őket. A honvédelmi miniszter azonban lazított ezen a szigorú szabályon, s úgy rendelkezett: „különös méltánylást érdemlő esetben, figyelemmel az elhunyt pályafutása során kifejtett érdemeire, valamint a haláleset körülményeire, a Honvéd Vezérkar főnöke engedélyezheti” a katonai szertartást – ez tehát nem automatikusan következik a minősítésből, hanem további mérlegelés eredményétől függő „kiváltság”.

A fentiek hátterében sokan a mentális problémákkal küzdők negatív diszkriminációját látják, míg mások egy évezredes, és amúgy mára erősen felpuhult tradíciót emlegetnek. A kérdéssel nemrégiben az Egyesült Államokban is foglalkoztak, ahol komoly vita folyt arról a gyakorlatról, hogy a katonák és veteránok halála esetén az elnök levélben biztosítja együttérzéséről a hozzátartozókat, az öngyilkosok családja viszont nem kap részvéttáviratot. Ez azért is különös, mivel a temetéseket illetően Amerikában nincs különbségtétel, tehát a katonai tiszteletadás a zászlóval, valamint a huszonegy lövéssel a halál körülményeitől függetlenül kijár mindenkinek. Ennek ellenzői arra hivatkoznak, hogy az öngyilkosok elárulják katonai esküjüket, a bódult állapotban halálos balesetet szenvedők pedig az egyenruhájukhoz méltatlanul viselkedtek.

Visszatérve a kegyeleti gondoskodásról szóló rendelet másik fontos változtatására, a jogszabály eddig nem rendelkezett arról, hogy mi történjen abban az esetben, ha egy katonai temetőt felszámolnak, vagy a sírhely valamiért méltatlanná válik az elhunyt emlékéhez. Simicskó István ezért úgy határozott: ilyen esetekben a honvédség költségén gondoskodnak az exhumálásról és az újratemetésről. A kegyeleti gondoskodás keretében a hadsereg nem csak a költségeket viseli, hanem megszervezi, valamint le is bonyolítja a temetést – ha erről az elhunyt hozzátartozója lemond, akkor is segít a búcsúztatás előkészítésében. A hősi halottak és a Magyar Honvédség halottjai emlékének megőrzése érdekében ezeken túl síremléket is állítanak.