Egy virtuális szigeten, magányosan fogunk éldegélni?

Sok, a tinédzserkort éppen megélő fiatal számára az okostelefon nem eszköz, hanem életforma.

A németországi Mannheim Egyetem napokban publikált felmérése meglehetősen érdekes adatokat közölt a nyolc és tizennégy év közötti fiatalok okostelefon-használati szokásairól. Az NRW észak-rajna-vesztfáliai film- és médiaalap megbízásából készült felmérésnek van néhány érdekes tanulsága:

A felmérés bizonyos szempontból megerősíti a hétköznap tapasztalható trendet. Az okostelefonok használata – korosztálytól függetlenül – jelentősen megnőtt – mondta az MNO-nak Székely Levente. A Kutatópont kutatási igazgatója kiemelte, hogy az infokommunikációs eszközök, az olyan korábbi vívmányokhoz képest mint a vasút, a rádió, vagy a televízió sokkal rövidebb idő alatt válnak általánosan, a társadalom nagy része által használt mindennapos eszközzé. Ami a magyarországi okostelefon-penetrációt illeti: 2014 végén minden második háztartásban volt legalább egyvalakinek ilyen készüléke, míg a fiatalok körében a penetráció mára már 80 százalékra tehető. Mint mondta, a médiafogyasztásra vonatkozó felmérések ugyan még mindig a televíziózás elsődleges szerepét hangsúlyozzák, de az online tartalmak aránya folyamatosan növekszik – igaz a társadalmi egyenlőtlenségek e tekintetben még mindig nagyok.

Mára az is egyértelművé vált, hogy a digitális technológia által uralt 21. században a médiumok nagyobb hatással bírnak az emberi viselkedésre, mint előtte bármikor. A serdülő korosztály napjainkban korlátlanul és hihetetlen gyorsan jut információhoz. A megváltozott körülményekhez pedig az agyuk is alkalmazkodik. Ennek köszönhetően a fiatalok médiafogyasztási szokásai és információ-feldolgozási folyamata felgyorsult. Több hírt, videót, képet képesek befogadni, mint szüleik. Ennek a töménytelen adathalmaznak a feldolgozása egyáltalán nem következmény nélküli: a felnövekvő generáció általános tünete a koncentrációs nehézség. Főképp az okostelefonok csevegőprogramjai és a közösségi portálokon megjelenő rövid hírek, üzenetek elterjedése miatt nem képesek hosszabb ideig egy adott folyamatra, társalgásra odafigyelni.

A kölni médiapszichológus, Gary Bente már évekkel ezelőtt megkongatta a vészharangot, amikor annak az elképzelésének adott hangot, miszerint egy „szabályos szakadék alakul ki, amelynek egyik oldalán azok állnak, akik a médiumokat produktívan használják, ugyanakkor kritikusan szemlélik; a másikon mindazok, akik a túlzott egyoldalú használat következtében társadalmi és kognitív problémákkal kell megküzdjenek”.  Ráadásul a mindenhonnan nyakunkba ömlő információ és az ehhez társuló újításoknak a társadalmi következményei aggasztóak.

A gyerek életéhez már annyira hozzátartozik az okostelefon, hogy észre sem veszi ennek visszásságait. Sokkal inkább látja a túlzott használat jelét a szülő – mondta az MNO-nak Dr. Süli Ágota. A pszichiáter szerint a családban feszültséghez vezethet, ha a fiatal kezéhez láncolja telefonját. Fontos a tartalom és a használat minél előbbi kontrollálása. A szülő-gyerek közötti egyensúly megtartása egy vékony határvonal miatt egyáltalán nem könnyű:

Az óvodai főzéssel egybekötött szerepjáték nem véletlen. Ezáltal tanulják meg a férfi és női szerepeket. Telefonon játszva ezeket nem tanulja meg és ettől fiatal felnőtt korában esetlenné, szorongóvá válik, ami később hangulatzavarokhoz vezethet. Egy könyvhöz szükséges a gyerek fantáziája. Amikor az információ gyorsan áramlik, nincs arra idő, hogy előhozza a fantáziáját és továbbgondolja a dolgokat – nem tudja lekötni magát, nem tudja feldolgozni az infót, ezáltal bánni sem tud vele.

A pszichiáter kiemelte, hogy a mannheimi egyetem felmérésében nagy jelentőséget kapó kommunikációs stressz a fiatalt éppen identitáskereső időszakában éri, amikor hangsúlyozott szerepet kap a kortárscsoport véleménye és háttérbe kerül a családé. „Az számít mérvadónak egy tinédzser számára, hogy az éppen feltöltött képét hányan kedvelték. Ha nem megfelelő a visszajelzés, akkor kétségbe esik” – hangsúlyozta a szakember. Elég fiatalon belecsöppenek egy hatalmas hálózatba, amelyen keresztül elképesztő mennyiségű információ halad át, ám ezek között nem szelektálnak – emelte ki Dr. Süli Ágota. A személytelen hálózatot sokan ki is használják, hiszen – ahogy arra a pszichiáter felhívta a figyelmet – az ismerkedés nagy része már a virtuális világban zajlik. A fizikai érintkezést nélkülöző felületen az egyébként is szégyenlős kamasznak nem kell a másik szemébe néznie.

Természetesen vannak előnyei az okostelefonnak: néhány hete például egy tavaly létrehozott, egyedi magyar applikációnak köszönhetően tudták megmenteni egy elkábított tinédzser életét szülei. A folyamatos elérhetőség hasznos, hiszen megnyugtatja a szülőt, de figyelni kell arra, hogy a virtuális világban ne mosódjanak össze a szerepek – tette hozzá a szakember.

„Egy egyetemista korú páciensem nem tudja személyesen megfogalmazni érzéseit. Életének egy korai időszakában került távolra szüleitől, a két fél kommunikációjának meghatározó része pedig az interneten történt. Nem képes alkalmazni azokat a viselkedési normákat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy beilleszkedjen a valós, őt körülvevő társaságba. Most azon dolgozunk, hogy meg tudjon nyílni, és személyesen is ki tudja fejezni érzéseit.”

– vázolta fel egyik páciense problémáját a pszichiáter.

Arra a kérdésre, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznünk a jövőben, elmondta, hogy a csevegőprogramok használata miatt a kapcsolatok felszínessé válhatnak. Hozzátette: már most magas az egyedül élők és az elváltak száma, sokan nem tudnak partnert találni. Elmagányosodik a társadalom, és ha nem figyelünk oda, az ember érzelmileg siváran, egy virtuális szigeten fog „éldegélni”. Ezek után adódik a kérdés: vezethet-e komolyabb betegséghez az okostelefon-használat? Dr. Süli úgy véli, ha a személy már nem tud lemondani a készülék használatáról, állandóan magánál tartja, diszkomfort érzése van, ha lemerül vagy otthon felejti, később folyamatos feszültség majd szorongás jelenik meg, ehhez pedig izolált életmód is társul, akkor már beszélhetünk addikcióról, mely depresszióhoz is vezethet.

Napjaink közösségi média által vezérelt világában az extrém és egyedi gondolatokra, fényképekre kattintanak a legtöbben. Sokan mindent megtesznek azért, hogy a figyelmet – még ha néhány percre is, de – magukra irányítsák. A lájkokban megmutatkozó eredmény érdekében vannak, akik a végsőkig elmennek, ahol elég egy rossz mozdulat, és az utolsó fényképüket készítették el.

Érdekes tény például, hogy többen vesztették életüket idén szelfizés közben, mint cápatámadásban.