Válság válság hátán

A határain kívül is lépnie kell az EU-nak, ha kezelni akarja a sokasodó problémákat – vélik szakértők.

A jogász-történész szerint is célszerű lenne megoldások kombinációját alkalmazni.

„Nyilván lesznek, akiket beengednek, lesznek, akiket visszatoloncolnak, többrétegű határ felállítására is sor kerülhet az unió külső határain, illetve konkrét válságkezelés is szükséges a gyökereknél, azaz a Közel-Keleten, ami Magyarországtól is komoly szerepvállalást fog megkövetelni. A legfontosabb az, hogy időt kell nyerni, mégpedig a téma túlhiszterizálása nélkül. Hiszen ne feledjük: itt nemcsak komoly biztonságpolitikai kihívásról, hanem egyszerű családokról, védelemre vágyó emberekről is szó van. Emiatt egy realista és mégis humánus megoldást kell keresni.”

Az európai közösség szétesésére ebben a fázisban nem számít a szakember, ám azt nem tartja kizártnak, hogy többsebességű unió jöhet létre.

„Mély ellentétek bontakoztak ki az egyes tagállamok között, és mintha elérkeztünk volna egy választóvonalhoz, mely után szorosabbá, vagy lazábbá válhat az együttműködés”

– fogalmazott Halász Iván.

A visegrádi országok együttes fellépése Tálas Péter szerint teljesen jogos, az viszont nem, hogy egyetlen bevándorlót sem szeretnének befogadni. Egyrészt a demográfiai folyamatok, másrészt pedig a fejlettebb országok elszívó ereje miatt szükség lesz a migránsokra.

A kelet- és közép-európai országoknak nincs igazán tapasztalatuk a menekültek befogadásában, és igen nagy figyelmet és médiafelületet kapnak azon vélemények, amelyek szerint a muzulmán kisebbség nem tud beilleszkedni – mondta Tálas. Miközben tény, hogy komoly integrációs problémákkal is találkozhatunk, Franciaországban és Németországban, a bevándorlók túlnyomó többségnek azért sikerült a nyugati társadalmakba való beilleszkedés. Ez a jövőben is így lesz, már persze azoknál, aki itt akarnak maradni, s akiket – amennyiben hajlandók integrálódni – Európa hajlandó befogadni. Fontos leszögezni, hogy a menekült a veszély elmúltával visszaküldhető hazájába, a bevándorlóval szemben pedig befogadási feltételeket szabhat Európa.

„A visegrádiak elutasítása részben az ismeretlentől való félelmen, részben pedig azon alapszik, hogy nem tudják, képesek lesznek-e az integrációra”

– mondta a szakember.

Halász Iván kérdésesnek nevezte a fellépés tartósságát, mivel eltérő helyzetben lévő országokról van szó. Magyarország határországnak számít, a többiek nem, és az egyes országok más politikai súlycsoportban politizálnak: a csehek, a szlovákok és a magyarok egy kategóriába esnek, a lengyelek magasabba. Hazánknak egyébként Halász szerint ebben a kérdésben másutt is szövetségeseket kell keresnie, mert a visegrádi államok önmagukban kisebb súllyal rendelkeznek; jobban lehetne együttműködni a hasonló problémákkal küzdő országokkal, mint például Olaszország, Spanyolország, Görögország.

Tálas Péter a terrorveszélyt elképzelhetőnek tartja, ám gyakorlati szempontból kétkedéssel fogadja.

„Egyrészt ha én lennék az IÁ vezetője, minek ítélném több ezer kilométeres gyaloglásra az emberemet, ha megvehetem neki a repülőjegyet, nyomtathatok neki útlevelet és hamisíthatok neki schengeni vízumot? Másrészt nem látom azt sem, hogy a menekültek között tömegével kapnának el terroristákat. A titkosszolgálatok biztos árgus szemekkel figyelnek, nemrég maguk a szíriai menekültek dobták fel a közöttük megbújni akaró merénylőt.”

Az EU legnagyobb baja a szakértők szerint, hogy az utóbbi években összetorlódtak a nehéz helyzetek, illetve válságok: itt van például a görög pénzügyi krízis, a kelet-ukrajnai konfliktus és végül a mostani migránsválság, amely szorosan összefügg az átalakuló Közel-Kelet válságával. Ezek a krízisek rányomták bélyegüket nemcsak az unión belüli, de az azon kívüli – például az Oroszországgal és részben az USA-val ápolt – kapcsolatokra is.

El kellene dönteni, melyik válság jelent nagyobb fenyegetést a mindennapi életünkben, illetve melyik veszélyesebb a jövőnkre nézve. A prioritások felállítására több koncepció létezik. Példaként Halász Iván Milos Zeman cseh köztársasági elnököt hozta fel, aki szerint minél előbb le kell zárni az ukrajnai konfliktust, így rendezve a viszonyt Oroszországgal, és utána gőzerővel koncentrálni a Közel-Keletre, mert az ottani helyzet szerinte nagyobb veszélyt jelent. Természetesen vannak olyan döntéshozók is, akik más prioritásrendszert állítottak fel maguknak, ezért a minél előbbi konszenzusra jutás az EU-n belül igen fontos. Három-négy fronton harcolni nagyon nehéz – mondta a szakértő, s hozzátette: az Európai Unió részeként a hosszú távú, felelősségteljes gondolkozásnak van csak helye, hiszen az unió mi magunk vagyunk.

„Azt is mindig szem előtt kell tartani, hogy a mostani helyzet kezelése az EU nélkül sokkal nehezebb lenne.”