Molnár Zsolt: Több forrás kell a titkosszolgálatoknak

Molnár Zsolt leszögezte, jelenleg nincs olyan adat, amely Magyarország közvetlen terrorfenyegetettségére utalna.

– Orbán Viktor miniszterelnök szerint a párizsi terrorcselekményekkel „megtámadták az Európai Uniót, és mi is veszélyben vagyunk\". Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnökeként mit gondol, kell félnünk?
– Véleményem szerint jelenleg egyetlen NATO-, illetve uniós tagállamban sincs százszázalékos biztonság, különösen azután, hogy több ország is szerepet vállal az iraki–kurdisztáni akciókban. De azt fontos kiemelni, hogy nincs jelenleg olyan információ, amely Magyarország közvetlen terrorfenyegetettségére utalna. Vigyázó szemeinket nemcsak Párizsra és a Közel-Keletre, hanem a hozzánk közeli Bosznia-Hercegovinára is vetnünk kell, hiszen ott az iszlám radikalizmusnak és egyes terrorszervezeteknek az előretolt bázisait valószínűsítik a szakértők.

– Jön az adventi időszak, számtalan szabadtéri, nagy tömegeket vonzó rendezvénnyel, igényel ez további, a biztonságot elősegítő intézkedést?
– Külön kell választani a szubjektív és objektív biztonságérzetet. Előbbit meg kell erősíteni, hogy az emberek ne félelemben éljék a mindennapjaikat, hiszen a terroristák célja nemcsak az életek kioltása, hanem egyúttal általános pánikhangulat keltése. Ezért helyes is, hogy nagyobb a rendőri jelenlét a közterületeken, pályaudvarokon, a repülőtereken, ami üzenet nem csak az embereknek, hanem a potenciális terroristáknak is. Mégis azt mondom, hogy objektív értelemben ezek az intézkedések önmagukban nem elegendők.

– A kormány most bejelentette, hogy létrehoz egy terrorelhárítási koordinációs bizottságot, ez megfelelő lehet?
– Elsőként tisztázni kell, hogy mi lesz a feladata ennek a bizottságnak. Pusztán csak propaganda- és kommunikációs célokat szolgál, vagy pedig érdemben segíti a szakmai munkát. Az utóbbi esetben minden segítséget meg kell adni neki, ha viszont az előbbiről van szó, akkor nyilvánvalóan meg kell szüntetni. Ebben a kérdésben tájékoztatást várunk a jövő heti nemzetbiztonsági bizottsági ülésen.

– Mire lenne akkor még szükség?
– A párizsi események is azt mutatják, hogy az ilyen brutális támadással szemben, ami Franciaországot és ezáltal egész Európát, sőt az egész szabad világot érte, a hagyományos terrorellenes eszközök már kevésnek bizonyulnak. Látni kell, hogy a múlt pénteki támadás egy olyan városban történt, ami szimbolikusan is a szabadság fővárosa, ráadásul egy olyan időpontban, amikor a német–francia futballmérkőzés miatt eleve magasabb volt a terrorkészültség.

Szakmai álláspontom szerint a nemzetállamok önálló titkosszolgálatainak koordinációja jelenleg már kevés. Szükség van egy olyan terrorellenes koncepcióra az Európai Unióban, amely létrehoz egy hírszerző és elhárító tevékenységet is végző ügynökséget, amelyben minden tagállam azonnal hozzáfér a megszerzett információkhoz, és nincs szükség semmilyen külön egyeztetésre. Hiszen egy-egy lényegtelennek tűnő információ Portugáliában vagy Litvániában, már fontos lehet Franciaországban vagy Németországban, és fordítva. Ilyen helyzetben nincs helye külön mérlegelésnek. Ennek az uniós csúcsszervnek együtt kell működnie különösen az Egyesült Államok, Oroszország, Törökország és Izrael szolgálataival, és természetesen a világ valamennyi demokratikus szolgálatával.

– A különféle államok titkosszolgálatai ügyek, mint például a terrorizmus mentén jelenleg is együttműködnek...
– Ez már kevés. Szó sincs arról, hogy a nemzetállami titkosszolgálatoknak meg kellene szűnnie, de az együttműködés jelenlegi rendszere és egy integrált közös ügynökség nem ugyanaz.

– Konkrét kezdeményezéssel is fog élni?
– Mindenképpen egyeztetni fogok a Belügyminisztériummal és a nemzetbiztonsági bizottság tagjaival, de elsődlegesen a kormánynak van lehetősége érdemi kezdeményezésre. De itt ki kell emelni azt is, hogy egy integrált ügynökség mellett nagyobb energiát kell fektetni a megelőzésre, a prevencióra, a titkosszolgálati felderítőmunkára, ami viszont nagyobb költségvetéssel jár. Személyes véleményem, hogy több forrás kell az információszerzésre és hálózatépítésre! Ezek az emberek ugyanis azért dolgoznak, hogy a gyermekeink, családtagjaink épségben hazaérjenek az iskolából, egy futballmérkőzésről, és ne kelljen rettegniük, ha egy koncertre indulnak.

– A terrorizmus elleni harc a demokratikus szabadságjogok korlátozásával járhat. Hol húzódik az a határ, ami még nem túlzott beavatkozás az emberek magánszférájába?
– Pillanatnyilag olyan jogszabály, ami az egyéni szabadságjogokat a jelenleginél jobban korlátozná, nincs napirenden, azonban az európai és a magyar jog nem is ilyen helyzetre adott válaszokat eddig. Éppen ezért látni kell, hogy a terroristák és a terrorszervezetek jelenleg helyzeti előnyben vannak. Ez pedig azt jelenti, érdemes lehet mérlegelni a kérdést, de semmiképpen sem születhet olyan szélsőséges megoldás, hogy az állam bármit megtehessen.

– Számíthatunk költségvetést módosító javaslatra a szolgálatok megerősítése kapcsán?
– Kezdeményezni fogom a bizottságban, hogy a terrorellenes koncepcióhoz megfelelő források legyenek rendelve. Bízom benne, hogy ezt a kormánypártok képviselői is érteni fogják, és partnerek lesznek a változtatásban. Van teendő, vannak konkrét, megoldandó problémák, például az elemző, értékelő, pszichológiai végzettséggel rendelkező tisztek hiánya.

– Milyennek ítéli meg a titkosszolgálatok tevékenységét?
– Én egyértelműen sikeresnek ítélem, ahogyan a hazai szolgálatok – kormányzatoktól függetlenül – az elmúlt két évtizedben megküzdöttek a minket érintő hagyományos kihívásokkal. Mégis azt gondolom, hogy jelenleg Magyarország térségi stratégiai szerepének felértékelődése miatt az új évezred kihívásainak ilyen költségvetési lehetőségekkel nem lehet megfelelni.

– Mekkora összeg hiányzik ön szerint?
– Végtelen mennyiségű pénzt lehetne költeni a biztonságra, de az biztos, súlyos milliárdokról van szó. Az ország költségvetése persze véges, de azt gondolom, hogy megfelelő átcsoportosítással biztosítható lenne a szükséges forrás.

– Az MSZP korábban nem támogatta, hogy a terror elleni harc jegyében mi is katonákat küldjünk az Iszlám Állam ellen. A történtek fényében változott az álláspontjuk?
– Az elmúlt hónapok tanulságai, valamint a párizsi tragédia azt mutatja, hogy légicsapásokkal és az ellenzéki szíriai erők és a kurdok felfegyverzésével, valamint a jelenlegi iraki kormányhadsereggel önmagában nem győzhető le az Iszlám Állam. A terrorizmus ellen elkötelezett országoknak, különös tekintettel az Egyesült Államokra, Oroszországra, Törökországra, Izraelre és az EU vezető államaira, döntést kell hozniuk egy esetleges szárazföldi beavatkozásról. Magyarország jelenleg is részt vesz a nemzetközi koalícióban, természetesen mérlegelni kell a részvétel szintjeit. A személyes véleményem az, hogy harcoló alakulatokat elsősorban a világ és Európa nagyhatalmainak kell küldenie a térségbe. Magyarország elsősorban egészségügyi, informatikai és logisztikai háttértámogatás területén tud a legjobban hozzájárulni az ügyhöz.

– Bizottsági elnökként biztosan van információja arról, hogy mennyi uniós állampolgár lehet tagja az Iszlám Államnak.
– Fogalmazzunk úgy, hogy ezres nagyságrendű. Ezek a harcosok akkor jelentenek igazi kihívást az EU-nak, ha a Közel-Keletről hazatérve újra az Európai Unió országaiban jelennek meg. Ez az érdemi biztonsági kihívás az unió számára, mivel vélelmezhetően radikális ideológiai elkötelezettségük nem változna meg attól, hogy az Iszlám Állam felett a nemzetközi koalíció győzelmet arat.

– Magyar tagja lehet a szervezetnek?
– Nincs tudomásunk magyar állampolgárról.

– Egyelőre úgy tűnik, hogy a párizsi elkövetők között volt olyan, aki a migrációs hullámmal érkezett Európába.
– Kevés megbízható, konkrét információ áll rendelkezésre. Mégis azt az álláspontot képviselem, hogy a menekültkérdés – amely hatalmas kihívás Európa számára – és a terrorizmus egyaránt meghatározó, de külön kezelendő kérdések. A kettőt egybemosni nem szabad, az legfeljebb pártpolitikai érdekeket szolgál.

– De ki lehet azt mondani, hogy a bevándorlók között vannak terroristák?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az EU felkészületlensége okán a schengeni határvédelemnél, a menekültügyi eljárásoknál tapasztalható koordinációs hibákat lehetséges, hogy ki tudják használni a terroristák. Viszont nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a menekültek általában terroristák lennének. A tényleges menekültek éppen a dzsihadisták elől menekülnek.

– Ebben az esetben nem járunk jobban, ha kerítést építünk, és így kimaradunk ezeknek az embereknek az útjából?
– Az egyértelmű, hogy a dublini egyezmény megbukott, és Schengen is nagyon komoly veszélybe került. Ezért is javasolta a Magyar Szocialista Párt, hogy új menekültügyi és visszatoloncolási eljárás szülessen Dublin helyett. A schengeni határőrizetet is közös európai üggyé kell tenni, nem lehet magára hagyni az EU külső határán lévő országokat. Természetesen ezekhez a megnövekedett feladatokhoz többletfinanszírozást kell nyújtani. Mindezek fényében lehet csak arról beszélni, hogy az Európai Unió hogyan tudja megvédeni a határait, és hogyan tud egyben humánus menekültügyi eljárást lefolytatni. Mi szocialisták egyszerre bíráljuk a magyar kormányt a helytelen külpolitikai offenzívájáért, a humánumot nélkülöző menekültügyi jogszabályrendszerért, illetve az EU-t a lassú, nehézkes döntéshozatala és a folyamatos koordinációs zavarai miatt. Pedig Európának most és azonnal cselekednie kell, mert a tétlenség a szélsőséges mozgalmak irányába viszi el a jelenlegi politikai rendszereket, és így egyre demagógabbá válhat az általános iszlámellenesség. Szeretném világossá tenni, hogy nem az iszlám vallással, hanem a fanatizmussal és a terrorizmussal van a probléma.

– Mindenki igyekszik egyértelműsíteni, hogy az iszlám nem egyenlő a terrorral.
– Sajnos viszont azt láthatjuk, hogy Nyugat-Európában erősödnek a nyíltan iszlámellenes pártok. Ez pedig radikalizálhatja azokat a békés iszlám hívőket, akik azt tapasztalják, hogy Európa és benne a keresztény világ konfrontatívan lép fel velük szemben. Ez főként a gyökereiket kereső fiataloknál veszélyes, hiszen bár második, harmadik generáció óta az Európai Unióban élnek, mégsem találják identitásukat. Elég megnézni, hogy mennyi a húszas éveiben járó dzsihadista, aki EU-s állampolgár.

– Ennek fényében miért támogatják az egyszeri befogadással járó kvótát, és miért nem támogatták a kormánypártokat, hogy az Európai Unió bíróságán támadjuk azt meg?
– Fontos tisztázni, hogy amiről az Országgyűlés tárgyalt, az egy egyszeri áthelyezési kontingens, amit a kormány tudatosan nevez kvótának. Két év alatt alig több mint kétezer menekültügyi eljárás átvételéről szól a javaslat, amely mind szolidaritási, mind racionális alapon Magyarországnak elfogadható, különös figyelemmel a bukott Dublin III rendeletre, amely több mint százezer, elsőként Magyarországon regisztrált menekült visszatoloncolásával járhatna. A kormánypártok által idézett kvóta Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nevéhez fűződik, és automatikus, gyakorlatilag korlátlan számú menekültelosztási mechanizmusról szól. Ez az, amit nem támogat az MSZP. Egyértelműen tetten érhető a kormánypártok csúsztatása, amikor ezt a kettőt összemossák és általános kvótáról beszélnek.

– A kormány szerint elvi kérdés, hogy egyetlen bevándorlót sem szeretnének befogadni.
– Amennyiben viszont Magyarország nem fogadja el ezt az egyszeri, még egyszer mondom, két év alatt alig több mint kétezer embert érintő kontingenst, akkor az a veszély is fenyegethet, hogy a dublini egyezmény alapján több mint százezer embert toloncolhatnak vissza hozzánk. Egyelőre a német döntéstől függ, hogy megindítják-e és ha igen, mikor a visszatoloncolásokat. Tudomásul kell venni, hogy az EU-csatlakozás – amelyről a magyar nép döntött – a szuverenitás részbeni, ésszerű mértékű korlátozásával jár.

– A kormány leszögezte, hogy nem fogadunk senkit, akkor hogyan tehetnék ezt meg a németek?
– Veszélyes gondolat, hiszen ez a nemzetközi szerződések egyértelmű és nyílt megsértése. Még ennél is nagyobb baj, hogy kiírjuk magunkat az Európai Unió együttműködő országainak köréből, és könnyen megvalósulhat a sokat emlegetett kétsebességes Európa. Mi lesz akkor, ha a német kormány és a német adófizetők úgy döntenek, hogy nem kívánják tovább finanszírozni a kohéziós és strukturális fejlesztési alapokat, nem akarnak nettó befizetők maradni az EU-ban, és így Magyarország óriási összegeket veszíthetne. Ilyet felelős kormány nem tehet.