Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere (Budaörs Fejlődéséért Egyesület) köszöntőjében felidézte, hogy 1946-ban ezen a településen kezdődött a németek kitelepítése. Hetven évvel ezelőtt a város történetének legszomorúbb napjait élte – mondta, hozzátéve: 1946–1947-ben Németország példát mutatott emberségből, együttérzésből, befogadásból, miképpen napjainkban is.
Hartmut Koschyk, a német kormány kivándorlási kérdésekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja – Angela Merkel német kancellár üdvözletét is tolmácsolva – a múlttal szembenézés jó európai példájaként jellemezte az emléknapot, és köszönetet mondott a magyar kormánynak, a parlamentnek és a magyar embereknek ezért.
Koschyk hangsúlyozta: a magyar–német kapcsolatok ma szorosak és barátiak, ennek különös jelentősége van a magyarországi németek számára is. Egyúttal dicsérte Magyarország példamutató kisebbségi politikáját, és kiemelte, hogy a magyar alaptörvény államalkotó tényezőkként tekint a nemzetiségekre.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke beszédében elmondta: a 200 ezer kitelepített magyarországi német között alig voltak olyanok, akik ne úgy érezték volna, hogy Magyarország a hazájuk. Nem értették, hogyan tehetett velük ilyet az ország, amelyet szerettek és otthonuknak tartottak. Hangsúlyozta: ezeket a fájdalmas történeteket nem szabad elfelejteni, ugyanakkor csak a múltra és a múltban elszenvedett sérelmekre nem lehet identitást alapozni. A magyarországi németek identitása összetettebb lett, ma már egyszerre németek, magyarok és európaiak. Ennek a közösségnek anyanyelve és kulturális öröksége megőrzésével modern, 21. századi képet és önképet kell kialakítania – húzta alá.
A beszédeket megelőzően német nyelvű szentmisét tartottak a Nepomuki Szent János-plébániatemplomban, és koszorúztak – köztük a kormányfő is – a budaörsi Ótemetőben, amely a magyarországi németség egyik legrégebbi épen maradt temetője.
