A kormányfő nem tért ki a magyar–osztrák kapcsolatra, arról csak kérdésre beszélt, jelezve: nem véletlenül hagyta ki Ausztriát a felsorolásból. Ugyanis akármilyen durva nyilatkozatokat tesz a szomszédos állam vezetője, ő igyekszik nem a kancellárhoz, hanem az osztrák néphez beszélni – mondta, majd közölte: nem lesz udvariatlan az osztrák néppel szemben. Közölte, törekedni kell a jó viszonyra Ausztriával, és meg kellene találni az együttműködés tartós formáit, mert „több a közös bennünk, mint azt gondolni szoktuk”. Hangsúlyozta: Ausztria fontos partnere lesz Magyarországnak a jövőben is.
Orbán arról is beszélt, szerinte a külgazdasági eredmények igazolják a külügyi szervezetrendszer két évvel ezelőtti átalakítását. A magyar export növekedése mögött ott áll a magyar külügy gárdájának teljesítménye – fogalmazott, kijelentve, hogy az exportteljesítmény és a Magyarországra érkező befektetések remek eredményt mutatnak. Megjegyezte, a befektetőket hozni kell, „sarkantyúzni kell, lelkesíteni kell” őket.
A miniszterelnök szerint a nagykövetek nyugodtan végezhetik a munkájukat, mert a nyugodt és kiegyensúlyozott külpolitikai munka előfeltétele a nyugodt és kiegyensúlyozott hátország, és „e tekintetben önök jól állnak”. Orbán a nagyköveti értekezleten mindezt azzal magyarázta, hogy a KKM presztízse a kormányon belül magasan van, mindenkinek nyilvánvaló, hogy a tárca kulcsszereplő, ezért a kormány támogatása számára továbbra is adott. Emellett a magyar gazdaság meglehetősen stabil, államdósság-csökkentésben az arányokat tekintve Magyarország a legjobbak között teljesít – állította.
Hangsúlyozta: a hátország tehát megvan, „patikamérlegen kiszámított nemzeti külpolitikai stratégiát viszünk”, így a magyar külpolitikának, Magyarországnak megbecsültsége van. Ez nem azt jelenti, hogy „csupa jót mondanak rólunk”, de az, hogy egy tízmilliós országgal egy 500 milliós integrációban érdemben foglalkozik a világ, komoly teljesítmény – értékelt. Orbán beszéde végén gratulált a nagykövetek „kiváló munkájához”.
