A magyar alkotmány szerint a magyar gazdaság valutája a forint, és az alkotmány megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség kell – mondta a miniszterelnök a nagyköveti értekezleten a Külgazdasági és Külügyminisztériumban hétfőn.
A kormányfő kiemelte: ez azt jelenti, hogy ha felmerül a kérdés, hogy Magyarország csatlakozzon-e a közös pénzt használó európai egységhez, vagy az eurózónán kívül maradva továbbra is önálló gazdaságpolitikát és annak következményeit magán viselő, önálló nemzetpolitikát folytasson, akkor a válasznak a nemzeti egység alapján kell megszületnie.
Orbán úgy látja, ez a dilemma a következő néhány év nagy intellektuális kihívása, mert most több ország is az eddiginél komolyabban barátkozik a gondolattal, hogy a közös pénz után mélyebb integráció is lehetne. Ez kihívást jelent minden országnak, amely nem tagja az euróövezetnek. Nem biztos, hogy végeredményre is jut ez az elszántság, és nekünk egy kész tényhez kell alkalmazkodnunk, de nem árt gondolkodni, hogy mi lenne a magyar érdek ebben a helyzetben – vélekedett.
A miniszterelnök szavai szerint Romániában politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben, háttérbe akarják szorítani a magyar kisebbség politikai vezetőit, amit megfelelő súllyal szóvá kell majd tenni. A magyar–szlovák kapcsolatot ugyanakkor rendezettnek, a magyar–szerbet kiegyensúlyozottnak nevezte, Horvátországról pedig úgy fogalmazott: „most próbáljuk rendezni a kapcsolatokat”, ami nem egyszerű feladat, mert „a kapcsolat szövete roncsolt”.
Szlovéniáról szólva Orbán arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy elhanyagolt relációja a magyar külpolitikának, de komoly remények fűzhetők az együttműködéshez.
A kormányfő beszélt Ukrajnáról is, jelezve: nem látni, hogy az országból mikor lesz egy nyugatos gazdasági szerkezettel rendelkező jogállam. Azt azonban megerősítette: Magyarország érdeke az, hogy Oroszország és Magyarország között mindig legyen „valami”, vagyis ne legyen közös határunk Oroszországgal.
Azt is megismételte, hogy az év felénél nem lesz automatikus a szankciómeghosszabbítás Oroszországgal szemben.
A kormányfő nem tért ki a magyar–osztrák kapcsolatra, arról csak kérdésre beszélt, jelezve: nem véletlenül hagyta ki Ausztriát a felsorolásból. Ugyanis akármilyen durva nyilatkozatokat tesz a szomszédos állam vezetője, ő igyekszik nem a kancellárhoz, hanem az osztrák néphez beszélni – mondta, majd közölte: nem lesz udvariatlan az osztrák néppel szemben. Közölte, törekedni kell a jó viszonyra Ausztriával, és meg kellene találni az együttműködés tartós formáit, mert „több a közös bennünk, mint azt gondolni szoktuk”. Hangsúlyozta: Ausztria fontos partnere lesz Magyarországnak a jövőben is.
Orbán arról is beszélt, szerinte a külgazdasági eredmények igazolják a külügyi szervezetrendszer két évvel ezelőtti átalakítását. A magyar export növekedése mögött ott áll a magyar külügy gárdájának teljesítménye – fogalmazott, kijelentve, hogy az exportteljesítmény és a Magyarországra érkező befektetések remek eredményt mutatnak. Megjegyezte, a befektetőket hozni kell, „sarkantyúzni kell, lelkesíteni kell” őket.
A miniszterelnök szerint a nagykövetek nyugodtan végezhetik a munkájukat, mert a nyugodt és kiegyensúlyozott külpolitikai munka előfeltétele a nyugodt és kiegyensúlyozott hátország, és „e tekintetben önök jól állnak”. Orbán a nagyköveti értekezleten mindezt azzal magyarázta, hogy a KKM presztízse a kormányon belül magasan van, mindenkinek nyilvánvaló, hogy a tárca kulcsszereplő, ezért a kormány támogatása számára továbbra is adott. Emellett a magyar gazdaság meglehetősen stabil, államdósság-csökkentésben az arányokat tekintve Magyarország a legjobbak között teljesít – állította.
Hangsúlyozta: a hátország tehát megvan, „patikamérlegen kiszámított nemzeti külpolitikai stratégiát viszünk”, így a magyar külpolitikának, Magyarországnak megbecsültsége van. Ez nem azt jelenti, hogy „csupa jót mondanak rólunk”, de az, hogy egy tízmilliós országgal egy 500 milliós integrációban érdemben foglalkozik a világ, komoly teljesítmény – értékelt. Orbán beszéde végén gratulált a nagykövetek „kiváló munkájához”.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a nagyköveti értekezletet megnyitó beszédében azt mondta, az elmúlt fél évben „nem könnyű körülmények közepette, folyamatos nyomás alatt” sikerült a magyar diplomáciai karnak olyan teljesítményt elérnie, hogy „egyikünknek sem lehet szégyellnivalója”. A tárcavezető kiemelte: amikor először döntöttek arról, hogy a szokásos évi egy helyett évente kétszer tartsanak misszióvezetői értekezletet, volt némi kétség afelől, hogy van-e erre szükség, de a világ folyását látva, „most már a hetenkénti ülésezés sem lenne túlzás”.
A mostani értekezlet időszerű, mert a minket körülvevő világ változásai még a tavalyihoz képest is rendkívüli módon felgyorsultak – értékelte.
