A rendőr, akit a maffia nem tudott lejáratni

Szerette a hatalmat, és a pályafutása jelentős részében birtokolta is. Horn Gyulát is elküldte melegebb éghajlatra.

Szerette a hatalmat, és a pályafutása jelentős részében birtokolta is. Maximalizmusa abban merült ki, hogy beosztottjaitól csak azt követelte meg, amit maga is végre tudott hajtani. Ez viszont nem volt kevés: óriási memóriája, elemzőképessége, logikai előrelátása és hatalmas munkabírása volt. Bár jutalmazni is tudott, beosztottjai tartottak tőle. Egy kocsis is elpirult volna, hallva, ahogy leteremti a hibázót. Van, aki emlékszik rá, hogy Horn Gyulát is elküldte melegebb éghajlatra, amikor a miniszterelnök igaztalanul támadta a rendőrséget – mindezt tegezve, mert arra kifejezetten büszke volt, hogy pertuban állt a néhai kormányfővel.

Nem tudni, hogy legenda-e, de makacsul tartja magát az is, hogy Kiss és Pintér Sándor, az Orbán-kormányok belügyminisztere „együtt húztak surranót”, és Kiss szakaszparancsnoka volt a rendőriskolán Pintérnek. Mindenesetre a belügyminiszter mindig is kedvelte őt, tisztelte szakmai tudását és a hozzá való hűségét.

Kiss Ernő 1990 előtt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) társadalmi és gazdaságvédelmi osztályán dolgozott. A rendszerváltozás után a tulajdonvédelmi osztályon, majd a bűnmegelőzési osztály, később a hamarosan újjáalakult gazdaságvédelmi osztály élén találta magát. Pintér Sándort 1991-ben pályázat útján kinevezték budapesti rendőrfőkapitánynak. A pályázatot elbíráló bizottság vezetője állítólag Kiss Ernő volt. Pintér hamarosan az országos rendőrfőkapitányi székbe ült át, majd a kiemelt gazdasági bűncselekmények felderítésére 1996. szeptember 1-jével létrejött a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI), amelynek főigazgatója Kiss Ernő lett. 1998-ban, az első Orbán-kormány megalakulása után Pintér belügyminiszter leváltotta a rendőri vezérkart, Kiss Ernőt pedig az új országos rendőrfőkapitány, Orbán Péter bűnügyi helyettesévé nevezte ki. Kiss bűnüldözési főigazgatóként megszüntette volt állomáshelyét, a KBI-t. Közben az ezredessel, akit később dandártábornokká neveztek ki, egyre több baj volt. Nem titok, hogy nem vetette meg az italt. A legendás menühöz ragaszkodott: tökfőzelék Dom Perignon pezsgővel volt a kedvence.

Először 1994 májusában függesztették fel az ORFK gazdaságvédelmi főosztályának vezetői állásából, mert fának vezette szolgálati gépkocsiját a Zugligeti úton. Az ORFK bűnügyi főigazgatói posztjáról hivatalosan egészségi okokból váltották le 1998. december 1-jével, miután novemberben a Teve utcai rendőrszékháznál „rosszul lett”.

2006-ban XIII. kerületi kapitánynak nevezték ki, ám 2007. november 23-án szolgálati autójával három gépkocsinak is nekiütközött – az ügyészség akkori gyanúja szerint ittasan –, ami miatt rendőrkapitányi megbízását visszavonták és nyugalmazták. Kiss Ernő azt állította, nem ő, hanem alteregója okozta a balesetet. Előbb elítélték, majd jogerősen felmentették, visszakapta rendfokozatát és egyenruha-viselési jogát is, ami haláláig megillette.

Miről tudott Kiss Ernő? Ha a szervezett bűnözést kérdezzük, akkor mindenről, ami Magyarországgal kapcsolatban történt a XX. század utolsó évtizedében. Az általa vezetett egységek nyomozták például az összes olajjal kapcsolatos bűnügyet. Pontosan tudta, hogy melyik párthoz kapcsolódva kik szőkítették a gázolajat, vagy éppen csalták a jövedéki adót, vagy éltek a halasztott vámfizetés nagypolitika adta lehetőségével. Mondják, az ezekről az információkról szóló aktákat több példányban biztos helyekre mentette. Hogy pontosan milyen célból, arról ő maga sem volt hajlandó beszélni, egyfajta életbiztosításnak szánhatta.

Az olajmaffia már a kezdetekben próbálta lejáratni, amikor kiszivárogtatták, hogy 1994 és 1996 között tagja volt az Ásványolaj-termék Minőség-ellenőrzési Rt. felügyelőbizottságának. A cég monopoljoga volt a Magyarországon forgalmazott olajszármazékok ellenőrzése. Az olajmaffia több tíz-, de egyesek szerint több százmilliárd forintos nagyságrendű gazdasági bűnügyeiben a felderítő munkát személyesen ő irányította a KBI vezetőjeként. Az összeférhetetlenségi vád elolvadt, Kiss kapcsolata a céggel ugyanis még a KBI előtti időkben szűnt meg. Az alvilág nem is próbálkozott többet Kiss lejáratásával. Az ezredes, majd tábornok azonban gondot okozott a „felvilágnak”, a nagypolitikának is.

1996-ban, még a Tocsik-botrány kirobbanása előtt e sorok íróját is meghívták a budapesti FBI Akadémiára bemutatkozó látogatásra. Az ORFK akkori egyik vezetőjével beszélgetve az udvaron egyszer csak odajött Kiss ezredes, és jelentett: „Tábornok úr! Megvan Tocsik, jelentheted a miniszterelnök úrnak ” A következő napokban robbant ki a Tocsik-ügy, amely megrengette az akkori kétharmados MSZP– SZDSZ-koalíciót, s amelynek felgöngyölítésében a tábornok a nyilvánosság előtt is emlékezetes szerepet vállalt.

Az ügy előzményéről e sorok írójának Kiss Ernő így számolt be: két dossziéval állított be Horn Gyulához, a Tocsik- és a Draskovics Tiborhoz kapcsolódó dossziéval, és azt kérdezte: „Miniszterelnök úr, szerinted mi legyen ennek a két kényes ügynek a sorsa?” Erre Horn azt felelte: „Tocsikot beáldozzuk ”

A másik történet lényegéről Kiss Ernő 2008-ban, a HVG-nek adott interjújában nyilatkozott. Azt állította, hogy 1996-ban Horn Gyula utasítására állították le a Draskovics Tibor akkori pénzügyminisztériumi államtitkár és helyettese ellen folytatott Hézag fedőnevű operatív nyomozást. Felvetődött ugyanis a gyanú Draskovics és helyettese ellen, hogy hivatali hatalmukkal visszaélve érték el, hogy a vám- és pénzügyőrség 83 millió forintról 100 ezer forintra csökkentse egy üzemanyag-forgalmazással foglalkozó cég bírságát. Az érintett vállalkozás a Kuwait Petroleum Hungary Ltd. (Q8) volt. Draskovics aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt pert indított, ám a bíróság jogerősen felmentette Kiss Ernőt.

Csütörtökön reggel véget ért egy kiváló rendőr ellentmondásos földi pályája. Várta, hogy a Kúria neki kedvező döntést hozzon, és ne kelljen a jogerősen rá kirótt négy és fél évi börtönbüntetést letöltenie. Az ügy, amely miatt elítélték, több mint furcsa volt. Állítólag Pintér Sándorra és Polt Péter legfőbb ügyészre hivatkozva kért eurószázezreket Kocsis Istvántól és társától, hogy az MVM-ügyben ellenük hozott vád alól felmentesse őket. Utoljára ennek az ügynek a kapcsán szerepelt a hírekben. A rendszerváltás utáni bűnüldözés egyik legérdekesebb, legismertebb alakja volt, akinek kacskaringós pályája, különös ügyei mintha az átalakulás zavaros évtizedei, a felszín alatt zajló tisztátalan ügyletek elé is tükröt tartottak volna.

Isten nyugosztalja, Tábornok Úr!