Az ünnepségen Granasztói György történész, miniszterelnöki főtanácsadó arról beszélt, hogy 5-6 millióra becsülik a holokauszt zsidó áldozatainak számát, a magyar áldozatok száma több százezer, a Budapesten kívüli zsidóság gyakorlatilag teljesen elpusztult a vészkorszakban.
Hosszú ideig nem lehetett pontosan tudni, hogyan indult el a gyakorlatban ez a rendkívül precízen kivitelezett népirtás – fogalmazott, majd hangsúlyozta: rendkívül bonyolult, mérhetetlenül komplex folyamat volt a holokauszt, amely messze túlmutat a statisztikai adatokon, azokon a tényeken, hogy hányan haltak meg.
Salkaházi Sáráról a történész elmondta: ő a „járulékos részéhez tartozik a holokausztnak”. Az utolsó pillanatban, halála előtt is keresztet vetett, erős keresztény hit volt benne, amely arra buzdította, hogy élete feláldozásával is segítsen – közölte.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a március végén elhunyt Kertész Imre szavait idézte. A Nobel-díjas író gondolatmenetét ismertetve kifejtette: nem érhetjük be annyival, hogy a holokausztban nem volt semmi racionális, így nem is lehet megérteni, mert minél inkább hangsúlyozzuk a holokauszt irracionális mivoltát, annál kevésbé akarjuk megérteni. Pedig nem a történelem érthetetlen, hanem önmagunkat nem értjük, nem vagyunk hajlandók megérteni – mondta.
A főigazgató emlékeztetett: Kertész Imre úgy vélte, az a feladatunk, hogy megértsük önmagunkat, az emberi természetet, hogy megrendüljünk, tapasztalattá lényegítsük át mindazt, ami megtörtént, és ezt a tapasztalatot tudássá formáljuk, mert ez az ember egyedüli eszköze, hogy felülemelkedjen a történelmen. A néhai író szerint a lényeg nem az, ami a zsidókkal esett meg, hanem ami az európai értékekkel történt. Ezért a mai emléknap a jövőről is szól – tette hozzá.
A koncerten közreműködött Lakatos Mónika és a Romengo zenekar, valamint a Parafónia Zenekar.
Salkaházi Sára 1899-ben született Kassán, ott lett tanítónő, majd később újságíró. Két évvel a második világháború kitörése előtt végleg Budapestre költözött, és letette végső fogadalmát a Szociális Testvérek Társasága nővéreként. A rend mintegy ezer üldözöttet bújtatott rendházaiban a második világháború idején, ezek egyikében tartóztatták le Salkaházi Sárát, majd később kivégezték. A vértanút 2006-ban a budapesti Szent István-bazilika előtti téren boldoggá avatták.
