Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a bölcs, a nemzetért tevő, haláláig érdeklődő embertől, „a nemzet alázatos szolgájától” búcsúzott. Kiemelte, vannak emberek, akikben megvan a képesség és az akarat, hogy mindazt, amit tesznek, egy tágasabb horizonton szemléljék, magasabb mércével mérjék, mint a napi politikai küzdelem. Ez a magasabb mérce, amely bennünket – „az internacionalistákat leszámítva” – összeköthet, így hangzik: mi lesz a magyar nemzettel? – fogalmazott.
Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, Pozsgay Imrének köszönettel tartozik minden magyar, hiszen komoly szerepe volt a békés átmenetben.
Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, aki csaknem fél évszázadon át a barátja volt, arról szólt a politikus ravatalánál a több száz gyászoló előtt: „Pozsgay Imrében volt politikai és közéleti bátorság”, merte felülbírálni fiatalkori meggyőződését, „kimondani a sokáig kimondhatatlan szavakat 1956-ról”; „értelmiségi, reformer politikus volt, a humanista demokrácia következetes híve”.
