
Megosztott a békepárt
Nehéz volna a tradicionális jobb-bal megosztás alapján besorolni az izraeli pártokat. A tizenegyből kilenc zsidó párt, ezek közül a mi fogalmaink szerint egy tekinthető centristának, a többi közép- vagy szélsőjobboldali. Mivel Izrael permanens háborúban áll, nehezen lehet megindokolni a békepolitikát a lakosságnak, a jelek szerint nem is sikerült.
A 2023. október 7-i Hamász-vérengzés tovább mélyítette a többségi zsidó lakosság és a népesség egyötödét kitevő arab kisebbség közötti árkot, olyannyira, hogy a politikai pártok közül senki sem merne nyíltan együttműködni az arab pártokkal.
Márpedig a választási matematika ebben a helyzetben igencsak kegyetlen. A két arab tömörülés, az Egyesült Lista és a Ráám együtt 19 mandátumot szerzett, ez csak kettővel kevesebb, mint az ellenzék vezető erejének eredménye. Ez a 19 mandátum azonban felhasználhatatlan. A zsidó pártok árgus szemekkel figyelik egymást, ki az, aki az arabokkal szövetkezne, hogy az ő segítségükkel alakítson kormányt. Netanjahu mindig kérlelhetetlen volt, a nemzetközi közösség épp az őáltala indított gázai beavatkozást bírálja annak kegyetlensége miatt. A Likud vezette tömbtől így nehezen lehet elképzelni, hogy békejobbot nyújtana az arab pártoknak.
Ezzel hasonlóképp van a Jasar! tömbje is, Eisenkot maga is vezérkari főnökből lett politikus, aki a választási kampány során meglátogatta a Gázában egy katonai akció során meghalt fia sírját.
Ugyanakkor Eisenkot tömbjéhez tartozik az a Demokraták nevű formáció, amely egyedüliként hajlandó szóba állni az arab pártokkal. Itt sincs szó szövetségről vagy koalícióról, a legvalószínűbb, hogy a Likuddal semmiképp nem egyeztető arabok viszonylagos jóindulatát akarják megnyerni a tömb legliberálisabb tagjai. Az esetleges tartózkodás bizonyos helyzetekben ugyanis kincset érhet, és ezt az arab pártok is tudják.

























