Középkori állapotok Fegyverneken

Bezárva tartották a szellemileg leépült betegeket, akik fáztak, éheztek, koszban éltek.

Elképesztő körülményeket tártak fel a fegyverneki Aranykor Idősek Otthonában a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal, valamint a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) által elvégzett vizsgálatok, amelyek Székely Lászlónak, az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére indultak. Székelyhez nevük elhallgatását kérő panaszosok fordultak beadvánnyal, ennek nyomán rendelt el vizsgálatot az ombudsman. A panaszosok azt állították, az otthon vezetője agresszíven viselkedik a személyzettel és a lakókkal is.

A mozgáskorlátozott ellátottakat az emeleten helyezték el, lift nincs, így az érintettek egyáltalán nem tudnak szabadon mozogni. A lakók mindig éhesek és fáznak, elégtelen a fűtés, és nagyon rosszak a higiénés körülmények: a nővérek nem használtak gumikesztyűt, puszta kézzel mosdatják a lakókat, a takarítást is ők végzik.

Az ombudsman kezdeményezésére elsőként a kormányhivatal gyámügyi és igazságügyi főosztálya folytatott ellenőrzést. Megállapították, hogy az épület állaga az évenkénti festések elmaradása miatt elhanyagolt. A mellékhelyiségek és zuhanyzók rendkívül elhasználódtak, cserére, illetve felújításra szorulnak. Az étkezőben nem volt fűtés, az ellenőrzés időpontjában a takarító személyzet nem dolgozott, az intézményvezető pedig szabadságát töltötte. Az ötven ápoltat ellátó idősotthonban súlyos szakemberhiány volt: míg a jogszabály kimondja, félszáz emberre legalább 12 fő ápolót-gondozót, valamint egy fő mentálhigiénés munkatársat kell alkalmazni, az intézményben mindössze kilencen dolgoztak. Egyáltalán nem alkalmaztak mentálhigiénikust, mosó-vasaló nőt, a takarító pedig tartósan táppénzen volt. Így a takarítást is a gondozói személyzet végezte, és ők is mostak az ellátottakra. Konyhai személyzetet egyáltalán nem alkalmazott az intézmény, az étkezéssel kapcsolatos teendőket szintén az ápolók végezték, vagyis a vécé pucolásától a mosogatásig és vasalásig minden az ápolónők feladata volt, akiknek emellett gondozniuk kellett volna a betegeket is.

A törvényben előírt közösségi helyiség ugyan volt az otthonban, de az nem foglalkoztatóként, hanem raktárként és ruhaszárítóként funkcionált. Foglalkozásokat, szabadidős tevékenységeket nem szerveztek, az idősek fejlesztését egyáltalán nem végezte senki. Az akadálymentesítéssel sem foglalkoztak: az épület kétszintes, azonban lift vagy lépcsőn járó szerkezet nincs, miközben négy kerekes székes beteg élt az emeleten.

A szellemileg leépült (demens) ellátottak „csak vegetálnak”, az intézmény nem biztosít számukra semmilyen foglalkozást, a vizsgálat az ő ellátásukkal kapcsolatban azt találta: a földszinten lakó két személy egy kulcsra zárt szobában élt. Az érintetteknek fokozott felügyeletre lett volna szükségük, de ezt nem tudták nekik biztosítani, ezért zárták be őket. Ezen betegek szobája elhanyagolt, koszos volt az ellenőrzéskor, és még jelzőkészüléket sem biztosítottak nekik, amivel segítséget tudtak volna kérni. A korlátozó intézkedésről ráadásul dokumentációt sem vezettek, arra pedig nem adtak egyértelmű választ, a betegek miért és meddig vannak bezárva.

A kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és földművelésügyi főosztálya is több hiányosságot talált az otthonban: fertőtlenítő hatású mosogatószer a konyhában nem volt, a dolgozók a mosogatásra vonatkozó szabályokat nem tudták elmondani. A megfelelő élelmiszer-biztonsági előírásokat tartalmazó HACCP-kézikönyvet meg sem tudták mutatni, a konyha zöldség-előkészítővel sem rendelkezett. Mivel a dolgozók élelmiszer-biztonsági ismeretei hiányosak voltak, soron kívüli oktatásukat rendelték el.

A gyámügyi főosztály a hiányosságok láttán szakértőként kirendelte a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalt (NRSZH) is, és az eljárás lezárásáig megtiltotta a fenntartónak, hogy újabb személyeket vegyen fel az intézménybe. Az NRSZH tavaly novemberi vizsgálatában alátámasztotta a kormányhivatal megállapításait, és további hiányosságokra hívta fel a figyelmet. Megállapították, hogy nemcsak lift nincs, de az épület közös helyiségeiben nem találhatók kapaszkodók. A vizesblokkok állapota sem az elvárható higiéniai, sem a technikai feltételeknek nem felel meg, a csempék koszosak, a zuhanyrózsák töröttek, a fürdőhelyiségbe kerekes székkel nem lehet biztonságosan bejutni, ezért sürgős felújításukra van szükség.

Az NRSZH szakértői jelentése hangsúlyozta: az otthonban tapasztalt körülmények semmilyen szempontból sem felelnek meg a demensellátás feltételeinek. Sem az épület adottságai, sem az udvar, sem a szakdolgozói létszám, sem pedig a dolgozók szakmai felkészültsége nem teszi lehetővé a demens gondozottak szakszerű és biztonságos ellátását. Megállapították azt is, hogy az intézmény nem megfelelő szakmai kompetenciákon nyugvó működése mellett hiányoznak a következetes és átlátható elvek és szabályok, amelyek mentén a szolgáltató megfelelő szakmai színvonalon tudná biztosítani a folyamatos és minőségi ellátást.

A szakértői vélemény birtokában a gyámügyi főosztály tavaly december végén felszólította a fenntartó magáncéget, hogy 30 napon belüli biztosítsa a megfelelő személyi feltételeket, a demens betegeket helyezze el más intézményben, dolgozza át a teljes intézményi dokumentációt, és fenntartotta a betegek felvételére vonatkozó létszámstopot. Arra is felhívták a fenntartó figyelmét, hogy amennyiben nem teljesíti a feltételeket a megadott határidőn belül, és határidő-hosszabbítást sem kér, csökkenteni fogják az ellátható személyek számát, vagy törlik a szolgáltatói nyilvántartásból, azaz bezáratják az intézményt.

A megadott határidő alatt a fenntartó, a Sengá-Net Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. csak részben pótolta a hiányosságokat: idén január végén azt közölték, hogy a burkolat javítását elvégezték, a betegek jelzőkészüléket kaptak, a korlátozó intézkedések alkalmazását mostantól dokumentálják. A mozgáskorlátozott ellátottak egy részét az emeletről a földszintre költöztették, a személyzet létszámát két fővel növelték. Állításuk szerint a demens ellátottak más intézménybe történő elhelyezésére azért nem kerülhetett sor, mert a betegek hozzátartozói továbbra is ragaszkodtak az intézményhez. A fenntartó azt kérte a kormányhivataltól, hosszabbítsák meg a határidőt, hogy a további hiányosságokat pótolni tudja, ezt a kormányhivatal engedélyezte. A cég márciusban már arról számolt be, hogy kifestették a mellékhelyiségeket, a zuhanyzókat és a konyhát is, a közösségi helyiség foglalkoztatásra alkalmas, megrendelték a lift építésének kivitelezési munkálatait, és maradéktalanul teljesítették az előírt személyi feltételeket.

Az alapvető jogok biztosa az utóbbi napokban két másik ügyben is megnyilatkozott. Az ombudsman úgy látja, a szociális gyermekétkeztetés korábbi szabályozásához képest előrelépést jelentenek a 2016. január 1-jén életbe lépett új előírások. Székely László ugyanakkor átfogó vizsgálata nyomán további lépéseket, korrekciókat vár a szaktárcától a hozzáférés biztosítása érdekében, a speciális étkezést igénylő tanulók, illetve a bölcsőde híján ellátás nélkül maradó gyermekek számára. Központi Statisztikai Hivatal 2014-es adatai alapján 2592 településen több mint 65 ezer, 3 évesnél fiatalabb gyermek számára helyben nem volt elérhető a bölcsődei ellátás. Az ilyen településeken értelemszerűen nem lehetséges a szociálisan rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetése bölcsődei keretek között, ami a bölcsődés korú, rászoruló kisgyermek között egyenlőtlen helyzetet generál aszerint, hogy melyik településen élnek. Az esélyegyenlőség helyreállítására az ombudsman a szaktárcánál kezdeményezte, hogy fontolja meg olyan jogi szabályozás előkészítését, amely a jövőben lehetővé tenné az óvodai nevelés és az iskolai tanítás nélküli munkanapokon a gyermekek, illetve a bölcsődével nem rendelkező településeken élő bölcsődés korú gyermekek étkeztetésének biztosítását.

Az ombudsman szerint alapjogi szempontból aggályos, hogy az óvodák elutasítják az olyan gyermekek felvételét, akik nem kapták meg a kötelező védőoltásokat. A biztos a jelentésében foglalt problémák orvoslása érdekében több ajánlást is megfogalmazott a szaktárcák, az országos tiszti főorvos és a panaszügyben érintett önkormányzat számára. A többi között kezdeményezte, hogy az elmaradt védőoltások beadásának kikényszerítésekor legyenek tekintettel az arányosság követelményére, javasolta a fokozódó oltásellenesség hazai körülményeinek alapos feltárását, a módszertani levelek és a jogszabályban foglaltak összhangjának megteremtését, illetve az óvodai, aggályos tartalmú belső szabályzatok módosítását.

(MN)

A kormányhivatal ezt követően március közepén soron kívüli utóellenőrzést tartott. A jegyzőkönyv alapján a fürdőt és a konyhát valóban kifestették, de a lakószobák tisztasági festését, a nyílászárók cseréjét és az épület külső szigetelését majd csak pályázati pénzből tervezi finanszírozni az otthon. Az ebédlő a látogatáskor továbbra is hideg és fűtetlen volt, de a tájékoztatás szerint az étkezés előtt egy órával felfűtik a helyiséget. A két demens lakót külön szobába költöztették. Több mozgáskorlátozott ellátott még mindig az emeleten lakik. A klubhelyiséget kitakarították, de továbbra is csak szárítóként funkcionál. Az intézményben már 18 foglalkoztatott van, vagyis teljesítik a személyi feltételeket, de szabadidős tevékenységet továbbra sem biztosítanak az időseknek, és az átdolgozott szakmai programban sem jelennek meg azok a fejlesztési tevékenységek, amelyekre a gyakorlatban is nagy hangsúlyt kellene fektetni. A kormányhivatal mindezek ellenére április végén feloldotta az újabb ellátottak felvételére vonatkozó létszámstopot azzal a kikötéssel, hogy a fenntartó ez év végéig köteles biztosítani a jogszabályokban előírt valamennyi tárgyi feltételt.

Székely László is számos jogsértést állapított meg az intézmény működésével kapcsolatban. Rámutatott: az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, hogy a mozgáskorlátozott lakók egy része még mindig az emeleten él. Leszögezte azt is: habár a hatósági intézkedésnek köszönhetően az otthonban már felszámolták a súlyos szakemberhiányt, az intézmény még mindig nem biztosít olyan programokat, amelyek az idősek még meglévő készségeit fejlesztenék, de legalább szinten tartanák. Az ombudsman beszámolt róla, hogy a szakmai program az időközben végrehajtott módosítások ellenére sem felel meg a szakmai követelményeknek.

A demens betegek bezárása kapcsán az országgyűlési biztos hangsúlyozta, hogy az ilyen ellátottak fokozott egészségügyi és szociális szükségletekkel rendelkeznek, szorosabb támogatást, állandó felügyeletet igényelnek. Különösen kiszolgáltatott személyekről van szó, akiknek bezárása emberi jogi szempontból is elfogadhatatlan, az emberi méltóságot súlyosan sértő, embertelen, megalázó bánásmód. Azzal pedig, hogy az intézmény vezetése nem dokumentálta a korlátozó intézkedéseket, vagyis nem lehet tudni, hogy milyen okból rendelték el az érintettek bezárását, és az meddig tartott, további súlyos jogsértést követett el. Az ombudsman pozitívan értékelte ugyanakkor, hogy a jogsértő körülmények feltárása után az intézmény haladéktalanul elkezdte a hibák kiküszöbölését, és törekszik a jogszerű működés helyreállítására.

Az országgyűlési biztos felkérte a fenntartót, gondoskodjék arról, hogy az intézmény eleget tegyen a törvényi tárgyi feltételeknek, pótolja a még nem orvosolt hiányosságokat, maradéktalanul érvényesüljenek az ellátotti jogok az intézményben. Arra is felszólította a működtetőt, hogy haladéktalanul hozzanak létre olyan mentálhigiénés programokat, amelyek segítik az időseket még meglévő képességeik fejlesztésében. Jász-Nagykun-Szolnok megye kormánymegbízottjától pedig azt kérte, hogy a jövőben kísérje fokozott figyelemmel a fegyverneki otthon működését.

Lapunk megkereste az otthont fenntartó céget is, de lapzártánkig nem reagáltak az ombudsmani jelentésben foglaltakra.