Magántanuló lesz sok problémás diákból

Nem csak a tudóspalántákból lesz magántanuló, hanem azokból is, akikkel nem tudnak mit kezdeni.

Feltűnően sok a hátrányos helyzetű gyermek a magántanulók között – derül ki egy az Oktatási Hivatal által még 2014 végén kiadott, de legfrissebbnek tekinthető országos jelentésből, amelynek feladata a magántanulóvá nyilvánítási eljárás szakmai ellenőrzése volt. Az összesített adatok szerint 8217 diák volt magántanuló két éve, ami az összes tanuló kevesebb mint egy százalékát jelenti. A magántanulóvá válás indokainál többek között szerepelnek a családi körülmények, az egészségi állapot, az életkor (vagyis a tanuló társaihoz viszonyított túlkorossága), a közlekedési nehézségek, a magatartászavar, a külföldi tartózkodás, illetve a sportbeli vagy művészeti elfoglaltság. A hátrányos helyzetű településeken a tanulók harmada családi körülményekre hivatkozással kéri az iskolába járás alóli felmentést, míg az összes magántanuló között a legtöbben külföldön tartózkodás (33,4 százalék) miatt válnak magántanulóvá.

A kérelemre magántanulók 26 százaléka hátrányos helyzetű, az általános iskolákban arányuk megközelíti a 32 százalékot. Sőt míg a teljes tanulónépességben 7,8 százalék a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya, a magántanulók között majdnem a duplája: 14,5 százalék. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a magántanulóvá nyilvánítási eljárás 1778 intézményből csak 900 iskolában felelt meg teljesen a jogszabályi előírásoknak.

A magántanulók 27 százaléka a családi körülményekre hivatkozva kérte a státust. A nehéz élethelyzetben lévő tanulók aktív részt vállalnak a családi munkamegosztásban, ápolják a beteg szülőket, házimunkát végeznek, gondozzák a kisebb testvéreket, ezért nincs lehetőségük mindennap iskolába járni – szerepel a jelentésben. Példaként kérelmekből is idéznek: „A (tanuló) szülei elváltak, édesapja nevelte az öccsével együtt. Az édesapa szeptemberben meghalt, így ő látja el a testvérét is.” Az iskolai lemorzsolódás veszélye a családi körülményei miatt magántanulói csoportban a legnagyobb, 82 százalék, miután sok a tankötelezettségi életkor határán lévő tanuló. A családi körülmények miatt magántanulói státusba helyezettek 66 százaléka hátrányos, 46 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű.

Az összes magántanuló 10,2 százalékát mentették fel magatartásuk miatt a tanórák látogatása alól. A jelentésben úgy fogalmaztak: „A magatartási indokkal magántanulóvá nyilvánítottak iskolai viselkedése nem teszi lehetővé a többi gyermekkel együtt történő oktatásukat, agresszivitásuk a tanítási órákon nem kezelhető, előfordul, hogy ön- és közveszélyesek.” Kiemelték: esetenként szakember javaslatára történik a magántanulói státusba helyezés, de általában iskola és szülő közösen állapodik meg róla. A csoportba tartozó magántanulók 58 százaléka hátrányos helyzetű, 40 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű, ami magasan meghaladja a magántanulók teljes körében kimutatott arányt. Azoknak a gyermekeknek pedig, akik többszöri évfolyamismétlésből adódó túlkorosságra hivatkozva kérvényezték a speciális státust, 59 százaléka hátrányos, míg 36 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű.

A jelentés szerint összességében a kérelemre magántanulók alig több mint 59,2 százaléka tett eredményes osztályozó vizsgát a 2012– 2013-as tanév végén. Közel 15 százalék megbukott, míg 25,8 százalék rész el sem ment a vizsgákra. A sikertelenül vizsgázók között legnagyobb arányban az életkoruk és a szociális körülményeik miatti magántanulók találhatók (36 százalék) – mutatott rá a jelentés. A 2013– 2014-es tanév félévi osztályozó vizsgáján 57 százalék nem vett részt, 26 százalék eredményesen adott számot tudásáról, míg 17 százalék megbukott. Árulkodó adat az is, hogy hátrányos helyzetű települések magántanulóinak 66 százaléka kizárólag az évfolyam ismétlésével folytathatta tanulmányait.

A több mint 8000 diák magántanulói státusban nagyon sok, még ha az összes tanulóhoz viszonyított arányuk alacsony is – nyilatkozta lapunknak Radó Péter oktatási szakértő a tanulmány eredményei kapcsán. Megjegyezte: kár, hogy nincsenek több évet felölelő adatok, így nem lehet trendekről beszélni. Annak kapcsán, hogy a kérelemre magántanulók száma 2014-ben 34,2 százalékkal (összesen 8217 fő) volt magasabb, mint egy évvel előtte (6120 fő), emlékeztetett: 2013 óta vannak az iskolák a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányítása alatt, korábban a magántanulóvá nyilvánításban az önkormányzatok jegyzői mondták ki a végső szót. Szerinte az, hogy az általános iskolákban a magántanulók harmada hátrányos helyzetű, azt jelenti, hogy

a magántanulóvá nyilvánítás a problémás tanulóktól való megszabadulás csatornája lett.

Hiszen a magántanulói státust alapvetően a speciális képességük folytán aktív sport-, művészeti vagy tudományos tevékenységet folytató diákokra találták ki. Az, hogy az ilyen gyerekek aránya mindössze 6 százalék, „egyértelműen mutatja, hogy az oktatási rendszer a laza szabályozás miatt visszaél ezzel a lehetőséggel”. Ez viszont az iskolai lemorzsolódás növeléséhez vezet. Erre Radó szerint bizonyíték, hogy a kérelemre magántanulók alig több mint 59 százaléka tett eredményes osztályozó vizsgát a 2012– 2013-as tanév végén, illetve hogy a 2013–2014-es tanév félévi osztályozó vizsgáin a magántanulók 57 százaléka részt sem vett.

– Egy idő után

mindenki érdekévé válik, hogy otthon maradjon a gyerek

– magyarázta a jelenséget lapunknak L. Ritók Nóra, a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésével foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány igazgatója. A problémás tanuló ugyanis annyi időt és energiát kíván a pedagógustól, hogy a többiekkel lehetetlen foglalkozni. Eközben a szülő folyamatosan kapja a jelzést a gondokról, maga a gyerek pedig minél több kirekesztést tapasztal, annál agresszívabb. Ezért a család idővel a magántanulóvá válás mellett dönt, amelyhez az iskola kimondatlanul is partner lesz. Pedig amint a diák kiesik a hagyományos iskolarendszerből, gyakorlatilag nem lesz esélye a normális tudás megszerzésére.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: az érintett intézmények eszköz-, pénz- és szakemberhiánnyal küszködnek, így képtelenek kezelni a felmerült gondokat. L. Ritók Nóra szerint rendszerszintű változásra lenne szükség, hogy az iskolarendszeren belül orvosolhatók legyen a problémák. A legjobb lenne, ha el sem jutna a helyzet odáig, hogy magántanulóvá válnak a gyerekek. Ezt segítené, ha már alsó tagozatban be tudnának avatkozni a veszélyeztetett gyerekeknél. Az intézmények szakember-ellátottságát is növelni kéne több fejlesztőpedagógus, pszichológus és szociális munkás alkalmazásával. Emellett kulcsfontosságú a hátrányos helyzetű családok felnőtt tagjainak fejlesztése is, hogy a gyereket ért pozitív iskolai hatásokat megerősítsék.