Nem igazán érdekli az embereket – válaszolta egy eladónő egy OMV-kútnál, amikor arról érdeklődtünk, vásárolják-e az emberek az UNICEF prospektust tartalmazó sebtapaszos dobozait. A globális gyermekvédő szervezet ezeket azért árulja darabonként 500 forintért, hogy még több pénzhez jusson: „Támogasd a munkánkat adód 1 százalékával”, olvasható a csomagoláson. A pult mögött álló kartonból az eladó kérésemre átnyújtott egy dobozt, és hozzátette, időnként vesznek belőle egyet-egyet a kúton tankolók. Talán azért, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket, hogy tettek valamit a gyermekbántalmazás ellen.
Az elmúlt napok közbotránya arról szól, hogy nem csak üres sebtapaszos dobozokkal kéri újabban az UNICEF a lakosság támogatását. A közelmúltban olyan filmeket tettek közzé, amelyekben bántalmazott gyerekek tanácsokat osztanak társaiknak, hogyan védekezzenek az apákkal szemben. A videók tanúsága szerint ugyanis a gyermekek fizikai és lelki bántalmazásáért a családtagok közül kizárólag az apa a felelős. A botrányos videót nem csak az interneten láthatták az érdeklődők, mozikban is vetítették gyermekműsorok előtt. Ezután civilek az alapvető jogok biztosához fordultak, és arra kérték Székely László ombudsmant, hogy vizsgálja meg az alapítvány tevékenységét.
Az UNICEF-nél egyelőre kitartanak családellenes üzeneteik mellett. Tausz Katalin, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványának kuratóriumi tagja a Hír TV műsorában a provokatív videók miatti tiltakozást tapasztalva megköszönte az apaegyesületek felháborodását, mert mint mondta, szerintük beszélni kell erről a kérdésről, és be kell vallani, hogy a gyermekbántalmazás létezik. Szándékuk azonban láthatóan nem ért célt, hiszen a közzétett kisfilmek és a botrányról írott cikkek alatt alig találhatunk olyan kommentárt, ami a gyermekbántalmazásról szólna: többségében felháborodott apák, de anyák is kikérik maguknak az ostoba és sértő általánosítást.
A gyermekbántalmazás statisztikai adatait illetően a szociológus Tausz Katalin összevissza keverte a számokat. Először azt állította, hogy Magyarországon olyan magas a latencia, főleg a szexuális bántalmazás kérdésében – azaz a cselekmények nagy számban maradnak titokban –, hogy „nincsenek igazán jó statisztikák”, majd néhány perc múlva mégis sorolta a számokat. Úgy tudja, mondta, hogy az elkövetők „több mint 80 százaléka az férfi”, majd némi dadogás után rávágta, hogy nem is nyolcvan, hanem 60.
Ellentmondásokat találhatunk egyébként az UNICEF mentegetőzésében is. Lux Ágnes, a szervezet gyermekjogi vezetője lapunknak ugyanis korábban azt írta, hogy „a kampány és a videók célközönsége nem elsősorban a gyerekek”. A filmben szereplő kisgyermekek azonban úgy adnak társaiknak gyakorlati és ismeretterjesztő tanácsokat az apák elleni védekezési módszerekről, mintha a cipőfűző bekötésére tanítanák őket. Ráadásul április 26-án „lucus11”, „dancsivilága” és „benjiválaszol” felhasználónevek alatt adták közre a kisfilmeket a Youtube videomegosztón, ami szintén arra utal, hogy a gyermekeknek szánták a filmeket, ezeken a neveken több tízezres nézettséget produkáltak a videók. Csak a botrány kirobbanása után, május 6-án töltötték föl a saját, „UNICEF Magyar Bizottság” videomegosztó csatornájukra. Azóta ott is megtekinthetők a pénzgyűjtő kampány keretében gyártott kisfilmek.
Összezavarónak és moziban bemutatva kifejezetten károsnak tartotta a kampányvideót Deliága Éva gyermekpszichológus is az Origónak. Hangsúlyozta: a gyermekbántalmazás nagyon fontos ügy, az UNICEF pedig méltán számíthat ebben az emberek támogatására, ez a kampány azonban elhibázott, és nem éri el a célját. A szakember kifejezetten ártalmasnak tartja, hogy a videókat moziban is vetítik, hiszen ezeken a helyeken a nézőknek nincs lehetőségük eldönteni, meg akarják-e nézni, vagy sem. Úgy vélte, a videókat csak az UNICEF honlapján található szöveggel együtt lehet értelmezni, erre viszont a tévében vagy a moziban nincs lehetőség. Arra is figyelmeztetett, hogy a 6–10 éves korosztály még fel sem fogja, miről szólnak ezek a kisfilmek. Azt persze ők is érzik, hogy a kisfilmnek rossz hangulata van, de a gondolatmenete egy gyermek számára teljesen értelmezhetetlen. Ők még szó szerint veszik a dolgokat, és fogalmuk sincs, mire is céloz a filmben beszélő kislány. Ráadásul valószínűleg nem azoknak vetítik, akiket a leginkább érint a bántalmazás. A kampány az abszurditásra épül, azonban a gyerekek nem feltétlenül értik a helyzet iróniáját, nekik még zavaros és értelmezhetetlen a videó.
Éppen ezért fontos lett volna eldönteni, hogy ki a célközönsége. A pszichológus nem tartja valósnak, hogy az ábrázolt gyerekek ne szólnának például az édesanyjuknak vagy az osztályfőnöküknek arról, mi történt velük. Szerinte ha az UNICEF valóban a célcsoportot akarja megszólítani, akkor használható tanácsokat kellene adnia ismert formátumban arról, hogyan ismerhetik fel a gyerekek, ha a környezetükben valakit bántalmaznak, és kihez fordulhatnak, ha baj van, akár segítőn, akár segélyvonalon keresztül.
Deliága Éva szerint a videók által sugallt kép azért sem reprezentatív, mert minden esetben az apa – nem tudni, édes- vagy nevelőapa-e – a bántalmazó. Azt is elhibázottnak tartja, ahogy a szervezet a kampányhoz nyúlt: ha magyar adatokkal, felnőttekhez szólva, érthető módon fogalmazzák meg az üzenetet, elérhették volna a céljukat.
Ráadásul azzal, hogy a filmen egy jól szituált, internetező, kommunikatív kislányt erőszakol meg az édesapja, nem ragadták meg a magyarországi gyermekbántalmazásos esetek lényegét. Az sem mellékes, folytatta, hogy a filmmel az UNICEF az 1 százalékos támogatásra is felhívja a figyelmet, márpedig ma Magyarországon még mindig a férfiak a fő keresők a családokban. Ha őket állítják be bűnösnek, nem biztos, hogy sikerül megnyerni a támogatásukat. Összességében úgy vélte, az UNICEF most hibázott, ezzel a kampánnyal ugyanis a célcsoportot nem tudják elérni, így biztosan nem számíthatnak a megsértett apukák támogatására.
