Összevissza beszél az UNICEF

A szervezet kampánya alkalmatlan a gyermekbántalmazás megfékezésére.

Ellentmondásokat találhatunk egyébként az UNICEF mentegetőzésében is. Lux Ágnes, a szervezet gyermekjogi vezetője lapunknak ugyanis korábban azt írta, hogy „a kampány és a videók célközönsége nem elsősorban a gyerekek”. A filmben szereplő kisgyermekek azonban úgy adnak társaiknak gyakorlati és ismeretterjesztő tanácsokat az apák elleni védekezési módszerekről, mintha a cipőfűző bekötésére tanítanák őket. Ráadásul április 26-án „lucus11”, „dancsivilága” és „benjiválaszol” felhasználónevek alatt adták közre a kisfilmeket a Youtube videomegosztón, ami szintén arra utal, hogy a gyermekeknek szánták a filmeket, ezeken a neveken több tízezres nézettséget produkáltak a videók. Csak a botrány kirobbanása után, május 6-án töltötték föl a saját, „UNICEF Magyar Bizottság” videomegosztó csatornájukra. Azóta ott is megtekinthetők a pénzgyűjtő kampány keretében gyártott kisfilmek.

Összezavarónak és moziban bemutatva kifejezetten károsnak tartotta a kampányvideót Deliága Éva gyermekpszichológus is az Origónak. Hangsúlyozta: a gyermekbántalmazás nagyon fontos ügy, az UNICEF pedig méltán számíthat ebben az emberek támogatására, ez a kampány azonban elhibázott, és nem éri el a célját. A szakember kifejezetten ártalmasnak tartja, hogy a videókat moziban is vetítik, hiszen ezeken a helyeken a nézőknek nincs lehetőségük eldönteni, meg akarják-e nézni, vagy sem. Úgy vélte, a videókat csak az UNICEF honlapján található szöveggel együtt lehet értelmezni, erre viszont a tévében vagy a moziban nincs lehetőség. Arra is figyelmeztetett, hogy a 6–10 éves korosztály még fel sem fogja, miről szólnak ezek a kisfilmek. Azt persze ők is érzik, hogy a kisfilmnek rossz hangulata van, de a gondolatmenete egy gyermek számára teljesen értelmezhetetlen. Ők még szó szerint veszik a dolgokat, és fogalmuk sincs, mire is céloz a filmben beszélő kislány. Ráadásul valószínűleg nem azoknak vetítik, akiket a leginkább érint a bántalmazás. A kampány az abszurditásra épül, azonban a gyerekek nem feltétlenül értik a helyzet iróniáját, nekik még zavaros és értelmezhetetlen a videó.

Éppen ezért fontos lett volna eldönteni, hogy ki a célközönsége. A pszichológus nem tartja valósnak, hogy az ábrázolt gyerekek ne szólnának például az édesanyjuknak vagy az osztályfőnöküknek arról, mi történt velük. Szerinte ha az UNICEF valóban a célcsoportot akarja megszólítani, akkor használható tanácsokat kellene adnia ismert formátumban arról, hogyan ismerhetik fel a gyerekek, ha a környezetükben valakit bántalmaznak, és kihez fordulhatnak, ha baj van, akár segítőn, akár segélyvonalon keresztül.

Deliága Éva szerint a videók által sugallt kép azért sem reprezentatív, mert minden esetben az apa – nem tudni, édes- vagy nevelőapa-e – a bántalmazó. Azt is elhibázottnak tartja, ahogy a szervezet a kampányhoz nyúlt: ha magyar adatokkal, felnőttekhez szólva, érthető módon fogalmazzák meg az üzenetet, elérhették volna a céljukat.

Ráadásul azzal, hogy a filmen egy jól szituált, internetező, kommunikatív kislányt erőszakol meg az édesapja, nem ragadták meg a magyarországi gyermekbántalmazásos esetek lényegét. Az sem mellékes, folytatta, hogy a filmmel az UNICEF az 1 százalékos támogatásra is felhívja a figyelmet, márpedig ma Magyarországon még mindig a férfiak a fő keresők a családokban. Ha őket állítják be bűnösnek, nem biztos, hogy sikerül megnyerni a támogatásukat. Összességében úgy vélte, az UNICEF most hibázott, ezzel a kampánnyal ugyanis a célcsoportot nem tudják elérni, így biztosan nem számíthatnak a megsértett apukák támogatására.