A menekültek több mint fele gyerek

„Egy menekültválság senkinek sincs hasznára, és Európára nézve is katasztrófa.”

– Egyre többen kritizálják magát az ENSZ-t, különösen az idén esedékes főtitkári tisztújítás miatt. Osztja azoknak a véleményét, akik szerint a szervezet elavult, s teljes átszervezésre volna szüksége?
– Az ENSZ-t ért kritikák gyakran felszínesek. Nagyon összetett szervezet, ami több szárnyra tagozódik, ezért nem szerencsés az ENSZ működéséről ilyen egyszerű véleményt megfogalmazni. Én az UNHCR-ről tudok nyilatkozni. A szervezetünk pedig, noha nem tökéletes, úgy gondolom, jó munkát végez. Gyorsan reagáltunk a problémára, és a válságot annak ellenére tudjuk enyhíteni, hogy közben a helyzetünk egyre nehezebbé vált. A felajánlások mértéke nemhogy nőtt volna, de csökkent, s az újabb konfliktusok miatt egyre veszélyesebb az érintett térségekben dolgoznunk.

– Mit gondol arról, hogy az elöregedő, enervált Európára nézve hosszú távon kedvező demográfiai, gazdasági hatása lesz a menekültválságnak?
– Egy menekültválság senkinek sincs hasznára, és Európára nézve is katasztrófa. Ugyanakkor ha az Európába áramló embereket sikerül integrálni, hasznára lehetnek a befogadó társadalmaknak. Kevesen tudják például, de Albert Einstein is menekült volt.

– A közhangulatot azonban más vélekedés uralja. Az európai emberek többsége nem örül annak, hogy idegenek tömegei érkeznek a hazájukba.
– Ismerem ezt a véleményt, de nem értek vele egyet. A kezdetek kezdetén a Közel-Keleten keresztül, Afrikából érkeztek az első emberek Európába, ráadásul ez a kontinens mindig is különböző kultúrák kereszteződésében állt. Jó például szolgálnak erre a magyarok, akik büszkék arra, hogy Ázsiából érkeztek ide. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az emberek az ismeretlennel szemben mindig bizalmatlanok. Itt vetődik fel a kormányok felelőssége, amelyeknek gondoskodniuk kell a megfelelő oktatásról az állampolgárok számára. Meg kell értetniük, hogy a menekültek áldozatok, akik azért jönnek ide, hogy biztonságban legyenek.

– Erre az érvelésre válaszként a no-go zónákat szokás említeni. A menekültek által lakott városrészek a kultúrák integrációjának csődjéről árulkodnak.
– Én úgy gondolom, hogy ha minden érintett fél tesz érte, a kultúrák képesek együtt élni. Ami az erőszakról szóló híreket illeti, azt ugyanúgy a most aktuális Európa-bajnokságon is tapasztalhattuk. Ezzel azt akarom mondani, hogy vannak politikusok, akik párhuzamba állítják az erőszakot a menekültekkel, pedig ezek az emberek áldozatok, akik éppen az erőszak elől menekülnek el. Nem mondom, hogy az integráció egyszerű folyamat, de ha adva vannak a körülmények, a menekültek képesek lesznek beilleszkedni.

– Hogyan ítéli meg a magyar kormány menekültpolitikáját?
– Aggodalommal figyeljük a magyar kormány lépéseit. Nem örülünk az egyre emelkedő kerítéseknek, sem Magyarországon, sem más országok határain. Véleményünk szerint nem a határzárak adnak választ a problémára, hanem olyan rendszer, amely hatékonnyá teszi a menedékre jogosultak azonosítását, és gondoskodik számukra a biztonságról és az őket megillető életkörülményekről.

– Ezzel szemben sok kritika éri a hatóságokat is azért, ahogyan a migránshelyzetet kezelik. Az önök szervezete nemrég egy, a Tiszába fulladt menekült ügyében belső vizsgálatra szólította fel a rendőrséget. Mondana erről részleteket?
– A menedékkérők beszámolói alapján tájékozódtunk arról, hogy a határon átlépőket a magyar rendőrök paprikaspray-vel és kutyákkal várták, voltak, akik meg is sérültek. Ezt az információt átadtuk a rendőrségnek, és kértük őket, hogy vizsgálják ki az esetet. Az eljárás folyamatban van. Aggasztó a jelenség, hiszen úgy gondoljuk, nem érhet erőszak egyetlen olyan embert sem, akinek oltalomra volna szüksége.

– Mit tesz az UNHCR a déli határon átkelő menekültekért?
– A tavalyi események láttán irodát nyitottunk a déli határnál. Feladatunk elsősorban, hogy figyelemmel kísérjük a történéseket, illetve hogy a kormányt támogassuk. Segítünk a menedékkérők azonosításában. Mivel a tranzitzónákba jóval kevesebben jutnak be, mint ahányan szeretnének, kiválogatjuk a rászorultak közül a betegeket, a kisgyermekkel érkezőket, hogy ők hamarabb átléphessék a határt. Próbálunk hatni a kormányra, hogy bővítsék a beengedőpontok kapacitásait, célunk ugyanis, hogy akinek szüksége van segítségre, megkapja.

– Adnak segélyeket a menekülteknek?
– Ez nem prioritása a tevékenységünknek, a menekültek ellátása a kormányok felelőssége. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor mi is osztunk segélyeket.

– Nem gondolja, hogy a határzárak mögött a nemzetállamok részéről anyagi megfontolás áll? Ahogy a statisztikáikból is kiderül, a menekültáradat csökkenésére semmilyen garancia nincs, miközben az önök által kért kapacitásbővítés hosszú távon bizonyára költségesebb, mint lezárni a határokat.
– Először is, a kerítés hosszú távon nem megoldás. Az emberáradatot legfeljebb eltereli, ha nem Magyarországon, majd más uniós tagállamon keresztül áramlik be a kontinensre. Fontos látni, hogy ez nem egy-egy országot érint; globális probléma. Vagyis közös a felelősség, és a megoldás is csak közös erőfeszítéssel érhető el. Ugyanakkor a menekültekre nem gondolom, hogy teherként kell tekintenünk. Én inkább a lehetőséget látom bennük, hiszen ahogy említettem, ha integrálódhatnak, a fogadó állam profitál majd belőlük.

– Ám az európai emberek egyre dühösebbek, miközben az UNHCR egyik jelentése is rámutat arra, hogy a demográfiai folyamatok miatt a következő évtizedekben ugrásszerűen növekedhet a migrációs nyomás.
– Ezért nagy felelősség az emberek tájékoztatása és az oktatás. Az UNHCR a kampányai révén próbál leszámolni azokkal a félreértésekkel, hogy a menekültek erőszakosak, hogy elveszik a helyiek munkáját. Itt azonban a felelősség java a kormányokat terheli, nekik van meg ehhez a kellő erőforrásuk.

A világon minden 113. ember menekült vagy menedékkérő az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának legfrissebb jelentése szerint. A szervezet rámutat: a második világháború utáni legnagyobb migrációs hullám hatására megerősödtek a szélsőjobboldali csoportok, emellett migráció-ellenes intézkedéseket is életbe léptettek.