A migrációtól tartunk leginkább

A magyarok nagy része nem fektetne nagy hangsúlyt az emberi jogokra és barátkozna Oroszországgal.

A spanyolok, franciák, németek, görögök és magyarok nagy része is úgy tartja, hogy az Európai Uniónak aktívabb szerepet kell vállalnia a világpolitika alakításában. Ennek ellenére egyes uniós országok polgárainak többsége azt is gondolja, hazájának leginkább saját dolgaival kellene törődnie. Mindez a Pew Research Center legfrissebb kutatásából derült ki, amiben részletesen vizsgálták, az egyes európai országok hogyan látják a szövetségi kérdéseket és a globalizálódó világ által felállított kihívásokat. A tagországok közt abban sincs egyetértés, miként kellene viszonyulni Oroszországhoz, de az ázsiai országoknál azért az országok jó része jelentősebbnek látja az Egyesült Államokat.

Miközben a globális kihívások száma egyre bővül, terrortámadások, migrációs hullámok és erősödő birodalmi vágyak késztetik válaszadásra Európát, a kontinensen élők abban sem igazán értenek egyet, inkább magukba kellene-e fordulniuk az országoknak, vagy segíteniük másokat is megbirkózni problémáikkal. Sokatmondó, hogy leginkább a görögök gondolják úgy, mindenkinek a saját dolgával kellene törődnie, ezt 83 százalékuk érezte így, míg csak 12, hogy másokat kellene kisegíteni bajaikban. Hazánk is második ezen a listán 77 százalékkal, míg a lengyeleknek 65, a briteknek pedig 52 százaléka ért egyet azzal, hogy nem mások gondjait kell megoldani. Ellenben a németek 53, a spanyoloknak pedig 55 százaléka már úgy látja, nem elég az egyes országoknak a maguk bajával törődni.

Azok pedig, akik elsősorban a nemzeti problémákra koncentrálnának, nagyobb részben gondolják úgy: külpolitikai kérdésekben is elsősorban a nemzeti érdeket kell szem előtt tartani, függetlenül attól, hogy ez esetleg nem tetszik a nemzetközi szövetségeseknek. Megint csak leginkább, 74 százalékban a görögök vannak így ezzel, de a britek 54 és a franciák 52 százaléka is egyetért. Ha a kormány kvótaügyi népszavazását is hasonló ügynek fogjuk fel, akkor nem egyértelmű, sikerre van-e ítélve a Brüsszelnek való üzenet: 51 százalék menne szembe a szövetségesekkel, de 44 százalék azok aránya is, akik úgy gondolják, inkább megoldás lehet a kompromisszum. A lengyeleknél, svédeknél és németeknél már utóbbiak vannak többségben, Merkel országában ez egyenesen 67 százalékot jelent, szemben a nemzeti érdekre jobban figyelők 30 százalékával.

Mindezek ellenére a spanyolok 90, a görögök 76, a németek 74 és a magyarok 66 százaléka is egyetért azzal: az Európai Uniónak sokkal aktívabban ki kellene vennie részét a világpolitika alakításában, mint azt ma teszi. A vizsgált tíz európai ország átlagánál ez az arány 74 százalékos, és csak 17 véli, hogy kevésbé aktív szerepre van szükség. Érdekes egyébként, hogy míg a görögök 65, addig a magyaroknak csak 33 százaléka gondolta úgy: hazája kevésbé fontos szerepet tölt be napjainkban, mint tíz évvel ezelőtt.

Bár a vizsgált országok közül a görögök és lengyelek mellett a magyarok gondolták leginkább úgy, hogy a menekültválság jelentős fenyegetés hazájukra nézve, mégis a többség inkább határokon belül kereste volna a megoldást. Miközben kormánypárti politikusoktól is hallottuk már, hogy segíteni kell őket saját hazájukban boldogulni, a magyarok nagy része mégis ellenezné a fejlődő országoknak juttatott segélyek bővítését. Nálunk csak Görögország volt kevésbé támogató, a magyaroknak pedig 64 százaléka ellenzi a támogatás erősödését, és csak 30 százalék áll ki mellette. A fentebb taglaltakat, miszerint mindenki oldja meg a maga gondját, szintén vizsgálhatjuk itt, bár kétségtelen, a határra épített kerítés választ adhat erre a problémára.

Érdekes ugyanakkor, hogy míg a vizsgált európai országok nagy része az Iszlám Államot tartja fő fenyegetésnek, szinte a magyarok tartanak a legkevésbé a terrorszervezettől, majdnem annyian, mint a Szíriából és Irakból érkezőktől. (Igaz, a felmérés e téren sántíthat, hiszen nemcsak ezen országokból érkeznek, jelentős azok száma, akik Afrikából jönnek, és ők hozzátehetnek konfliktusokhoz is az érintett országokban.) A magyarok 70 százaléka tartott az Iszlám Államtól és 69 a migránsoktól, miközben a menekültek a németeknek csak 31, a spanyoloknak 42 és a hollandoknak 36 százalékát aggasztották. Tartott ugyanakkor tőlük a görögök 69 és a lengyelek 73 százaléka. Mondhatjuk, hogy „zöld államfője” van Magyarországnak, és bár kérdéses, ez mennyit nyom a latba, mégis a magyaroknak közel 66 százaléka tartotta a klímaváltozást is jelentős fenyegetésnek.

Van, ahol Magyarország az utolsó helyen található: a tíz uniós ország közül nálunk gondolják a legkevesebben, hogy az emberi jogok helyzetét figyelembe kellene venni a külpolitika alakítása során. Míg a spanyolok 63, a britek 43, a görögök 32 és a lengyelek 21 százaléka tartotta ezt nagyon fontosnak, addig nálunk ez csak 17 százalék volt. Kiugró ráadásul azok aránya is, akik szerint az emberi jogi kérdések egyáltalán nem számítanak más országokhoz való viszonyulásnál: még a lengyeleknél is csak 13 százalék volt az ő arányuk, nálunk viszont 20. Egyébként a spanyoloknál, németeknél, svédeknél és hollandoknál gondolta úgy a többség, hogy a kérdésnek abszolút prioritást kell élveznie.

A vizsgált országok közt nem volt olyan, amelyik fontosabbnak vélte volna az ázsiai országokat az Egyesült Államoknál: nálunk egyenesen csak 23 százalék gondolta fontosnak Ázsiát, ami nem túl jelentős a svédek 43 vagy a franciák 38 százalékához képest. Igaz, náluk ettől még ugyanúgy fontosabb maradt Amerika is, amely nálunk 50 százalékot ért el. (Nemrég számoltunk be egyébként a Gallup felméréséről, mely szerint a magyarokra nem igazán jellemző az amerikai vezetéssel szembeni elégedetlenség.)

Érdekes az oroszokhoz való viszony is: szinte a legkevésbé a magyarok gondolták úgy, hogy keménynek kellene maradni Oroszországgal szemben, viszont a görögök után a magyarok érezték leginkább, hogy erős gazdasági kapcsolat szükséges velük. Míg előbbiek 89 százaléka tartotta szükségesnek ezeket, a magyaroknál 67 volt ez az arány, és csak 23 százalékunk érezte szükségesnek a harcosabb kiállást Putyinékkal szemben. A németek 35, a lengyelek 41, a franciák 48 és a svédek 71 százaléka viszont kemény maradna a jövőben is. Ugyanakkor mind a tíz országban többen vannak azok, akik nem értenek egyet az EU Oroszországgal kapcsolatos politikájával.

Utóbbi esetben inkább arról lehet szó, hogy a kérdést jóval inkább az EU-val, mint az oroszokkal kötötték össze a válaszadók – mondta el megkeresésünkre a Political Capital igazgatója, Krekó Péter. Szerinte a lengyelek válasza is inkább ezt mutathatja. (Egyébként az is erre utalhat, hogy szinte minden kérdésnél az jött ki, hogy a válaszadók EU-s változásokat sürgetnek, és például a menekültválság uniós kezelésével sem sokan értettek egyet. Tízből hét magyar, lengyel, brit és francia vélte, hogy az unió nem megfelelően viszonyult a problémához.) Az oroszokhoz való viszonyulásunk kapcsán Krekó ugyanakkor úgy vélte: hathatott a kormány politikája, mely inkább a pragmatikus viszonyulást szorgalmazza. Más kutatások ugyanakkor azt mutatják a politológus szerint, hogy a magyar közvélemény nem oroszbarát, szemben például Görögországgal és Szerbiával. Ellenben a mostani adatok szerint nálunk kevésbé is tartják Oroszországot fenyegető tényezőnek az emberek, ami érdekes abból a szempontból, hogy Ukrajna például szomszédos állam.

Krekó úgy látja, a mostani adatok együttes interpretációja alapján Magyarország egy bizalmatlan, bezárkózó országnak tűnik, és a 77 százaléknyi az országra összpontosítani kívánó is erős adat ilyen szempontból. Ezt az elemző szerint a gazdasági helyzet sem indokolná, ami ijesztő, mert „nagy kihívás ezután beszélni bármiről, ami az országhatáron kívül történik”. Krekó kifejtette, a felmérésből kitűnik, hogy bár fontos a történelem, az aktuálpolitika ezt sokszor felülírhatja, ahogy ez az oroszokhoz való viszonyuláson is látszik. A politológus egyértelműen belpolitikai termék eredményének tartja az emberi jogokra vonatkozó adatokat is: mint kifejtette, éveken át hallhattuk itthon, hogy az emberi jogok nem fontosak, ideológiáról van szó, álszent nyugati hazugságról, ez pedig hatott az emberekre, „szitokszóvá váltak az emberi jogok”. Kérdésünkre, hogy mi miatt lehet fogadókészség erre, Krekó elmondta: szerinte annyira absztrakt a téma, hogy a pártpolitika könnyen tud befolyásolni, és meglehet, még az emberi jogokat fontosnak nevezők sem tudtak volna rögtön választ adni, mik is ezek az emberi jogok szerintük.

A kutatást a Pew Research Center tíz uniós országban és az Egyesült Államokban végezte el idén április 4. és május 12. között.