A kifogásolt sajtónyilatkozat kapcsán az Akadémia jogi képviselője arra mutatott rá, hogy a közlő hibásan vette át az Akadémia elnökének egy nyilatkozatát.
A törvényszék bírája a kereset elutasításának szóbeli indoklásában rámutatott: bár a felperes keményen küzdött azért, hogy érdemben vizsgálják meg a kérdést, a bíróságot azonban kötik a jogszabályok, melyek világosan rögzítik kik perelhetnek ilyen ügyben az elhunyt érdekében, a felperes pedig nem tartozik ebbe a körbe.
A bíró kiemelte azt is, hogy Hóman akadémiai rehabilitációja a jelenlegi szabályozás szerint az alperes köztestület belátásától függ. Az már más kérdés, hogy ez helyes-e így, sem - fűzte hozzá.
A törvényszék bírája leszögezte azt is, hogy nem jogi kérdés, nyilas volt-e Hóman, vagy sem. Ez a történelemtudományra tartozik, nem a bíróságra.
A felperes jogi képviselője az ítélethirdetést követően jelezte, hogy várhatóan fellebbeznek, így a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállítása érdekében indított polgári per az ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.
Hóman Bálint 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja, egyetemi tanár, 1918-tól az Akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt a Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén. A Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglalásnak a kezdetektől a 15. századig tartó fejezeteit Hóman Bálint, a többit Szekfű Gyula írta.
Hóman Bálint Klebelsberg Kunót követve 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter és parlamenti képviselő is volt. Országgyűlési mandátumát a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta, majd a szovjet hadsereg elől Németország felé menekült, és amerikai fogságba került. Népbírósági perében kiállt mellette Szekfű Gyula és az akkor még fiatal Kosáry Domokos történész, aki a rendszerváltás után az Akadémia első elnöke volt.
