Húszmillióan mentek el, és nem látni, hol a vége

A rendszerváltás óta tízből nyolc kivándorló Nyugat-Európát választja. Így nehéz lesz valaha is felzárkózni.

Nem lehet megjósolni, hogy mikor állhat le vagy akár enyhülhet a kelet-közép-európai elvándorlás – mondta el az MNO-nak Gödri Irén, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) tudományos főmunkatársa. A szakembert annak kapcsán kérdeztük, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég hozta nyilvánosságra a témáról szóló statisztikáit, melyekből kiolvasható: a térség az elmúlt negyedszázad alatt 20 millió állampolgárát veszítette el a gazdasági célú migráció miatt, ami a teljes népesség több mint öt százaléka. A kivándorlók többsége Nyugat-Európába, vagy például az Egyesült Államokba távozott. Ráadásul elsősorban a fiatal és képzett munkaerőt szívták el a fejlettebb országok, a folyamat így szakemberhiányt okoz régiónkban. Ezekre a tendenciákra egy korábbi hazai vizsgálat is felhívta már a figyelmet.

Közismert, hogy többségében pont a tanult fiatalok hagyják el az országot, ennek okai könnyen beláthatók, nem is érdemes sok szót vesztegetni rá. Az is látszik viszont, hogy miközben 2011-től drasztikusan megnőtt a kivándorlók száma, haza nem jönnek többen. Legalábbis Ausztriából és Németországból, a legnépszerűbb célállomások közül ugyanis ezekről van efféle adatunk. Ezekből az tűnik ki, hogy míg 2011-ben még „csak” valamivel több mint másfélszer annyian mentek ki, mint ahányan visszatértek, addig 2013-ra ez az arány bő kétszeresre romlott. Korábban, a kétezres évek közepén, a hazaköltözők száma még a 70-80 százaléka volt az elvándorlókénak. A külföldön élő magyarok száma tehát évről évre emelkedik, Gödri Irén szerint tavaly például mintegy 50 ezres volt a növekmény. Mindennek a vége az lehet, hogy 2060-ra a mostani négy helyett átlagosan kevesebb mint két aktív korúnak kell majd eltartania a nyugdíjrendszer révén egy inaktív korút.

A szakértő hangsúlyozta: a csökkenő kelet-európai népességért természetesen az alacsony termékenység okolható elsősorban, de tény, hogy a migráció is ráerősített a folyamatra. Ismert, az Eurostat szerint ma egy szülőképes korú nőre hazánkban átlagosan 1,44 gyerek jut. Ezzel az elkeserítő statisztikával az európai uniós lista alsó harmadában vagyunk ugyan, de már ez is előrelépést jelent a 2010-es 1,25-ös számhoz képest. A környéken sehol sem fényes a helyzet, Bulgáriában például 1,53, Romániában pedig 1,52 gyermek jut egy nőre.

Gödri Irén egyébként megjegyezte, hogy Lengyelország és Románia elvándorlás tekintetében még nálunk is rosszabb helyzetben van, noha a lengyelekhez a gazdasági válság éveiben sokan haza is mentek.

A tapasztalatok alapján a kivándorlás öngerjesztő folyamat. Ahogy nő az elvándorlók száma, úgy bővül az a kapcsolatháló, ami az itthoniakat a már kint lévőkkel összekapcsolja, egyre több embernek lesz külföldön barátja, családtagja, ismerőse, így könnyebben vág neki a külföldi munkavállalásnak. Magyarországon a régió többi országához képest később, csak 2007-ben kezdtek gyarapodni az elvándorlók, illetve külföldön munkát vállalók. A növekedésben a kutató szerint a célországok munkaerő-kereslete, valamint a külföldi tanulási lehetőségek kiszélesedése is fontos szerepet játszott. Manapság nagyon sok fiatal jövőképének egyik lehetséges forgatókönyve, hogy bizonyos időre elhagyja az országot – ha ezek a fiatalok hazajönnek, annak viszont hazánk számára még pozitív vonzatai is lehetnek.

A migráció hálózatelmélete szerint az elvándorlás növekedése akkor törhet meg, amikor a hálózati kapcsolatok annyira kiterjedtek, hogy már szinte mindenkinek van külföldön közeli ismerőse, családtagja. Persze messze nem ez az egyetlen tényező, ahogy Gödri Irén is felhívja a figyelmet, sok múlik a befogadó és a származási ország gazdasági helyzetén, a bérkülönbségeken, illetve a célországok munkaerő-keresletének alakulásán, de más okok is közrejátszhatnak. Az Egyesült Királyságban például még bizonytalan, hogy milyen bevándorlási szabályokat hoz majd az Európai Unióból történő kilépés, Németországtól és Franciaországtól pedig a közelmúltbeli terrortámadások vehetik el a magyarok kedvét (noha Franciaország sosem volt kiemelt célállomás a magyar kivándorlók számára).

Az IMF statisztikái szerint egyébként a rendszerváltás óta tíz kelet-közép-európai kivándorlóból nyolcan Nyugat-Európát választották, a célországok közül Német-, Olasz- és Spanyolország áll az élen. A közgazdászok fő megállapítása, hogy ez komolyan gátolja a régió Nyugathoz történő felzárkózását, és ezen az sem segít, ha a kivándorlók időről időre pénzt utalnak haza. A befogadó államok viszont jól jártak: főleg tanult, fiatal munkavállalók éreztek hozzájuk.

A szervezet szakértői szerint – nem meglepő módon – több pénzt kell adni az embereknek a hazájukban, beruházásokra lenne szükség. Megállapították azt is, hogy a hosszú távú növekedést leginkább a munkára rakódó terhek csökkentése és a fogyasztást terhelő adók növelése ösztönzi.