Gödri Irén egyébként megjegyezte, hogy Lengyelország és Románia elvándorlás tekintetében még nálunk is rosszabb helyzetben van, noha a lengyelekhez a gazdasági válság éveiben sokan haza is mentek.
A tapasztalatok alapján a kivándorlás öngerjesztő folyamat. Ahogy nő az elvándorlók száma, úgy bővül az a kapcsolatháló, ami az itthoniakat a már kint lévőkkel összekapcsolja, egyre több embernek lesz külföldön barátja, családtagja, ismerőse, így könnyebben vág neki a külföldi munkavállalásnak. Magyarországon a régió többi országához képest később, csak 2007-ben kezdtek gyarapodni az elvándorlók, illetve külföldön munkát vállalók. A növekedésben a kutató szerint a célországok munkaerő-kereslete, valamint a külföldi tanulási lehetőségek kiszélesedése is fontos szerepet játszott. Manapság nagyon sok fiatal jövőképének egyik lehetséges forgatókönyve, hogy bizonyos időre elhagyja az országot – ha ezek a fiatalok hazajönnek, annak viszont hazánk számára még pozitív vonzatai is lehetnek.
A migráció hálózatelmélete szerint az elvándorlás növekedése akkor törhet meg, amikor a hálózati kapcsolatok annyira kiterjedtek, hogy már szinte mindenkinek van külföldön közeli ismerőse, családtagja. Persze messze nem ez az egyetlen tényező, ahogy Gödri Irén is felhívja a figyelmet, sok múlik a befogadó és a származási ország gazdasági helyzetén, a bérkülönbségeken, illetve a célországok munkaerő-keresletének alakulásán, de más okok is közrejátszhatnak. Az Egyesült Királyságban például még bizonytalan, hogy milyen bevándorlási szabályokat hoz majd az Európai Unióból történő kilépés, Németországtól és Franciaországtól pedig a közelmúltbeli terrortámadások vehetik el a magyarok kedvét (noha Franciaország sosem volt kiemelt célállomás a magyar kivándorlók számára).
