Stefanovits Pál 1920-ban született Kassán. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karán szerzett vegyészmérnöki diplomát 1942-ben. Ezután a Földtani Intézetben, majd 1949-től az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetében dolgozott.
Több mint másfél évtizedes kutatóintézeti tevékenység után, 1965-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (jelenlegi Szent István Egyetem) Talajtani Tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést, megbízták a tanszék vezetésével, 1969 és 1975 között az egyetem rektorhelyettese volt, alapító vezetője a Környezetgazdálkodási Intézetnek, 1990-ben professor emeritusi címet kapott.
Stefanovits Pál tankönyvei ma is alapvetőek a talajtan oktatásában.
Stefanovits Pál 1952-ben megkapta a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot, 1967-ben megvédte akadémiai doktori értekezését, az MTA Talajtani és Agrokémiai Bizottságának tagja és több éven át elnöke volt. Az MTA 1970-ben levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta. 1990 és 1996 között az MTA Agrártudományok Osztályának elnöke volt, és ilyen minőségében részt vett az MTA Elnökségében is, továbbá 1995-ben a Doktori Tanács tagja lett.
Stefanovits Pált 1982-ben az Osztrák Tudományos Akadémia, 1984-ben a Leopoldina Akadémia, 1991-ben az Orosz Mezőgazdasági Akadémia, 1993-ban az Ukrán Tudományos Akadémia, valamint 1998-ban a Közép-európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségein kívül a Magyar Talajtani Társaság örökös elnöke, és 1989 és 1996 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt.
Stefanovits Pál fő kutatási területe a talajosztályozás, talajtérképezés, a talajképződési folyamatok és a mezőgazdasági környezetvédelem volt. Elkészítette Magyarország több talajtérképét és részt vett a FAO és az UNESCO által szervezett Európa Talajtérkép szerkesztésében.
Munkásságát elismerték egyebek mellett Treitz Péter-emlékéremmel 1973-ban, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével 1996-ban, Akadémiai Aranyéremmel 1999-ben és Eötvös József-díjjal 2007-ben.
