Menedék: Igenis vannak migránsok

Nem ül fel a „nyelvi inflációnak” a menekülteket segítő egyesület.

Messing szerint változást Röszke hozott, akkortól jelent meg erőteljesebben a nem jobboldali sajtóban is, hogy a migránsok veszélyt jelenthetnek, dobálóznak, erőszakosak, egy újságíró pedig meg is fogalmazta: innentől nehéz lesz másként beszélni a kérdésről. Kováts szerint viszont a változás mögött volt egy jóval fontosabb tényező: szeptember 15. után eltűntek a menekültek a közterekről, az emberek közvetlen látóteréből, ahonnan korábban a sajtó tudósított. Egészen addig a magyar sajtóban is meg tudtak szólalni a menekültek – állították a kutatók. Kifejtették, előzőleg a romák helyzetével foglalkoztak, és azt állapították meg, a cigányok nem jutnak mikrofonhoz, nem szólhatnak bele a róluk szóló diskurzusba, míg a menekültek hallathatták saját hangjukat is. Ugyanakkor idővel az osztrák sajtóban is terítékre kerültek a biztonsági kérdések, az, hogy a migránsok problémát is okozhatnak.

A megnevezések körüli probléma is előkerült: a kutatók szerint a magyar sajtó jóval inkább élt idegen szakszavakkal, és kevesebbszer hivatkozott például csak férfiként/nőként a menekültekre. Rákérdeztünk, volt-e arra vonatkozó eredmény, az érkezők hogyan hivatkoztak magukra, illetve hogy akkor mi a megfelelő kifejezés, amelyet a résztvevők használni javasolnak. Kováts arról beszélt: a Menedék alapító dokumentumában még a nemzetközi vándor megnevezés is előkerült, de ez azért nehezen volt tartható. A korábbiak alapján szerinte várható volt, hogy a migráns rögzül neutrálisabb kategóriaként, és bár egyes lapok illőbbnek tartanak különböző kifejezéseket, a menekült és a menedékkérő mégiscsak jogi kategóriák, amelyekbe sokan nem férnek bele. Magyarországon a menekültstátust kérőknek csak a töredéke bizonyul menekültnek, de Németországban is így van ez, és még a menedékkérő sem megfelelő: miért is lenne az, aki megtagadja az ujjlenyomatadást, csak megy előre, hogy boldoguljon nyugaton?

Kováts szerint ha van egy erőteljes propaganda, könnyű belesüllyedni, hogy az ember csak ugyanazzal a nehéztüzérséggel háborúzik, csupán ellenpropaganda a válasz, nem pedig a valós helyzetleírásra való törekvés. Kováts úgy látja, a menekülő jó kifejezés még, de ők használják a migránst is, „nem ülünk fel a nyelvi inflációnak, nehogy már nekünk kelljen lecserélnünk”. Szerinte ha az ember képes differenciálni, akkor nem kell ezen aggódnia, és nyugodtan használhatja az illegális határátlépő megnevezést is arra, aki tényleg az, „ez nem hit kérdése”. Olyan persze már nincs szerinte, hogy „illegális migráns”, de a kontextus a fontos, és ha az ember ennek tudatában beszél, akkor már el is kerülheti, hogy dehumanizálóan fogalmazzon egyes csoportokról.