Van élet az EU-n kívül?

A kilépéspárti lózungok ellenére a Fidesz és a Jobbik is behúzta a farkát, amikor színt vallhattak volna.

Az EU valóban gyenge, mégpedig Orbán Viktor, a dezintegráció zászlóvivője miatt – ezt már Mesterházy mondta. Emlékeztetett: hazánk a második legnagyobb haszonélvezője az EU-s pénzeknek. A Marshall-segély óta nem volt ennyi pénz, ami segítségként ideáramlott volna, ezért kritizálni lehet, de a tagságunk nemzeti érdek. Az EU-t megjavítani kell, nem szétrombolni – tette le a garast, elsőként kimondva az innentől gyakran pufogtatott közhelyt: van élet az EU-n kívül, de rossz.

Bodnár sokkal keményebb hangot ütött meg:

– vágta rá. Aggasztónak tartotta a kormányközeli nyilatkozatokat, mert „Lázár, a Kovács nevű sajtós ember, Kövér és a többiek egészen döbbenetes dolgokat mondtak”. Visszatérő elem volt nála is, ahogy Z. Kárpátnál és Mesterházynál, hogy egy miniszternek nem lehet magánvéleménye, ezzel a Fidesz valójában a választói reakciókat teszteli, majd ha a polgárok tetszésével találkozik, beleáll a történetbe. Ez történt a halálbüntetésnél vagy a sorkatonaság kérdésénél is.

Csepreghy felvette a kesztyűt és állta is a sarat egészen a legvégéig. Egyrészt leszögezte: a Fidesz nem akar kilépni az unióból, sőt a billegő Jobbikon kívül „itt az asztalnál” senki. Másrészt kötötte az ebet a karóhoz: Lázárnak igenis lehet magánvéleménye, amit megoszthat másokkal; és egyébként sem kilépésről beszélt, csak arról, hogy az EU nem egyértelmű sikertörténet. És egyébként pedig mi nem ebbe az unióba léptünk be 2004-ben, ezért szabad kritizálni a bizottságot is, ami önmagában még nem a kilépés pártolása.

Schmuck más oldalról közelített, kicsit zavaros előadásában beszélt a hazai gazdaságpolitika átalakítása és a „lebetonozott vagy ellopott” uniós pénzek mellett arról is, hogy az EU szempontjából is felül kell vizsgálni a négy szabadságelvet, mert a tőke szabad mozgása offshore-ozást és korrupciót, a munkaerő szabad áramlása pedig agyelszívást eredményezett. Ez utóbbiakért aztán jól „kikapott” Bodnártól, aki szerint ezeknek semmi közük egymáshoz, a kritizált szabadságelvek még meg sem valósultak egészen, ezért nem működtek, és éppen ezért kell egységes Európa, mégpedig fiskális unióval. A liberális politikus Bombera kérdésére kitért a brexitre is, mint a kilépés egyik példájára: ostobának nevezte az azt pártoló briteket és politikusaikat, David Cameront, Boris Johnsont és Nigel Farage-ot is. Ezen meg ő és Csepreghy kaptak össze, az államtitkár ugyanis visszásnak tartotta, hogy éppen egy liberális politikus hülyézi le az embereket és a politikusokat, megkérdőjelezve előbbiek demokratikus döntésének érvényességét.

nem mer EU-s mérleget vonni, hogy kiderüljön, jó-e számunkra tagnak lenni, ez pedig – tudva, hogy a kormánynak minden erőforrása meglenne rá, mégsem teszi – az igénytelenség magasiskolája – hajtogatta a magáét Z. Kárpát. Felemlegette, hogy multicégek vitték ki így is az EU-s támogatások kétharmadát az országból. Az EU nem egy jótékonysági szervezet, amelyik jóindulatból osztja a pénzt nekünk, hanem a saját és a multik érdekében teszi ezt – vélte.

Csepreghy egyetértett a jobbikossal abban, hogy az EU a 110 milliós kelet-európai piacot akarta, ahol cégei valódi konkurencia nélkül érvényesülhettek. Egyértelműnek nevezte azonban azt is, hogy egy 10 milliós ország nem tud a saját belső piacából megélni, annyit tehet, hogy megpróbálja a belső keresletet saját forrásból kielégíteni, valamint regionálisan erős vállalatokat és néhány világcéget felfuttatni. Ez reális cél – jelentette ki, majd visszakérdezett kollégáitól: ha tényleg ellopják az EU-s forrásokat, akkor hogy beszélhetnek arról, hogy ebből származik a növekedés?

– replikázott erre Mesterházy. Lázár tőle is kapott egyet: a miniszter biztosan tudja, mennyi pénzt kapott az EU-tól – mondta. A brexites kalandor politikusok pedig szerinte jó példái a kettős beszédnek (amit most a magyar kormány is folytat), de mivel véletlenül nyertek, szembe kell nézniük a következményekkel.

Z. Kárpát még felpanaszolta, hogy nem elég, hogy az MSZP- és Fidesz-kormányok EU-s pénzköldökzsinórra kapcsolták az országot, ahonnan most már halálos lenne levágni, az emberek 50-60 százalékát foglalkoztató kkv-k helyett ráadásul a multik kapják a támogatások nagyobbik részét. Csepreghy erre emlékeztette, hogy bizonyos alkalmazotti létszám és bevétel fölött nem is lehet támogatást igényelni. Bodnár pedig arra mutatott rá, hogy az ideáramló külföldi tőke egy integrálódó Magyarországra érkezett – ha kilépünk, ők is csomagolnak.

Szóba került még a TTIP és a CETA (az USA-val, illetve Kanadával aláírandó szabadkereskedelmi egyezmények), amikor Z. Kárpát a Fidesz kétarcúságát, Schmuck pedig a nagy cégek nemzetek feletti vitarendezési jogát és a szerződések titkosságát firtatta. Csepreghy azzal védekezett, hogy meghatározott szabályai vannak a tárgyalásoknak, egyébként pedig szerinte a posztszovjet államoknak együtt kellene működniük a visegrádi négyek magja körül, mert ezzel nyomást lehetne gyakorolni Brüsszelre. Ezt Bodnár Zoltán sületlenségnek, Mesterházy lufinak tartotta, szerinte a V4-ek egyetértésének mítoszát tudatosan fújta fel a kormány, miközben a migráció elutasításán kívül semmiben sincsenek közös nevezőn. Ez pedig sok mindenre jó, de súlypontnak az EU-ban – minden ellentétes elképzelés ellenére – édeskevés.