1991. október 27. 20 óra 47 perc: a Magyar Honvédség légtérellenőrző radarjai Barcstól 15 kilométerre két repülő objektumot fedeznek fel, amelyek rohamos gyorsasággal közelítenek észak felé, a magyar határra. Majd különös dolog történik: nem tudják őket tovább követni, mert a két repülőnek egyre csökken a repülési magassága.
20 óra 51 perc: két darab kazettás bomba robban Barcsnál, majd a repülők éles kanyart vesznek, és elhagyják a magyar légteret.
Mi történt ebben a néhány percben? Nem telt el sok idő, míg kiderült: valójában két MiG–21 típusú vadászrepülő érkezett az ekkor már széteső Jugoszlávia légteréből, amelyek két BL755 Mk.3 típusú kazettás bombát dobtak Barcs egyik kieső részére. Habár személyi sérülés végül nem történt – egy kutya elpusztult –, a csapás óriási volt.
A BL755-ös kazettás bomba ugyanis egy alumíniumból készült lemezszekrény, amely 7 szekcióra osztja a bomba belső terét, ezek mindegyike 21 résztöltetet tartalmaz. Ezek páncéltörő hatású, úgynevezett kumulatív robbanóanyaggal vannak töltve, burkolatuk a detonációkor nagyjából 1400 darab élőerő elleni repesszé hasad szét. Így egy egyszerű kazettás bomba több mint kétszázezer repeszt szokott szétvetni. A pusztításuk óriási, nem is csoda, hogy gyakran páncélozott járművek és harckocsik ellen vetik be őket.
A támadás után azonnal megkezdődtek a találgatások: miért is dobott bombát Magyarországra a jugoszláv légierő? Szándékos lépés volt vagy véletlen hiba? Kevesen sejtették akkor, hogy a jugoszláv vezetést már hónapok óta dühítette valami.
A rendszerváltás után Magyarországnak geopolitikai érdeke volt, hogy Jugoszlávia essen szét, s ezzel hazánk legyen a Kárpát-medencében a legerősebb ország, ezt a célt pedig az szolgálta, ha a horvátokat támogatjuk a délszláv polgárháborúban – mondta el lapunk megkeresésére Bali Lóránt, a Pannon Egyetem Georgikon Karának Horvátország-szakértője, akivel negyed évszázaddal a titokzatos bombázás után próbáltuk megfejteni, miért támadta a jugoszláv légierő Barcsot.
A szakember emlékeztetett: a történészek a legtöbbször a sokat emlegetett kalasnyikovbotrányt szokták emlegetni, amely borzolta a jugoszláviai szerb vezetés idegeit. A belgrádi Politika Ekspres című lap 1991. január 10-én hozta nyilvánosságra, hogy Magyarországról 36 ezer kalasnyikov géppisztoly került a függetlenségre törekvő Horvátországba a hivatalos jugoszláv szervek megkerülésével. A jugoszláv szövetségi kormány ezért tiltakozó jegyzéket küldött a magyar kormánynak. Csakhogy más dolog is történt ebben az időszakban, ami zavarta a szerbeket. A szakértő szerint a jugoszláv néphadsereg által megszállt Baranya-háromszög északi részét ekkor úgy támadták a horvát alakulatok, hogy átjöttek a magyarországi oldalra, a Beremend és Udvar közötti területekről pedig csapást mértek a jugoszláv egységekre, akik azonban nem támadhattak vissza.
A magyar hatóságok minderről tudhattak, azonban nem tettek ellene semmit, így a szerbek hazánkat okolták a veszteségeikért. Bali Lóránt szerint így a Barcsra mért katonai csapás fenyegetés volt a szerbek részéről, mellyel megüzenték: azonnal hagyjuk abba a horvátok támogatását.
Érdekes tény, hogy a barcsi eset után most elmaradtak az éles diplomáciai szóváltások. Für Lajos akkori magyar honvédelmi miniszter ugyan jelezte, hogy bár eddig is történtek határsértések, mindenképpen el akarják kerülni a konfrontációt. Bali Lóránt szerint ebben szerepet játszott az is, hogy a Vajdaságban 300 ezer magyar élt abban az időszakban, akiket túszként használhatott volna az akkori szerb vezetés. S bár magyar részről az eset után tényfeltáró vizsgálat is indult, egy későbbi, Szabadkán lefolytatott magyar–jugoszláv vegyes bizottsági tárgyaláson a jugoszláv fél már semmit nem ismert el.
Bali Lóránt az általa megvizsgált korabeli, titkosítás alól feloldott kormánydokumentumok alapján úgy látja, hogy Magyarország a barcsi bombatámadás után sem foglalkozott a háború lehetőségével. Hangsúlyozta: eddig semmilyen irat nem került elő, amely igazolná, hogy a magyar döntéshozók fejében a katonai válaszcsapás lehetősége is megfordult volna. Így Magyarország a barcsi bombatámadás ellenére ki tudott maradni a délszláv háborúból.
