Kiemelte: Isten legnagyobb, végső megkönyörülése az emberen a karácsonyi csoda, Krisztus testet öltése.
„Külön kegyelem, hogy mi itt Magyarországon hálás szívvel, jó jövőt remélve mondhatjuk, amit a zsoltár mond, hogy jót tett velünk az Isten, énekelhetjük karácsonykor, hogy immár velünk az Isten, és érezhetjük ennek minden áldását” – fogalmazott a református püspök.
Kitért arra, hogy miközben megdöbbentenek minket a Szíriából vagy épp Nyugat-Európából érkező hírek, képek, nyugtalanítanak a világ igazságtalanságai, „könnyen elfelejtünk hálát adni azért, hogy Magyarországon nincs háború, és nem kell rettegve éljük mindennapjainkat”.
A hála pedig mély elköteleződés – mutatott rá. Természetesen lehet hálát adni gesztusokkal, szavakkal és énekszóval, de ha a szavaink nem találkoznak a tetteinkkel, akkor ez nem több, mint üres hálálkodás.
A hála – egy református ember számára – életprogram: „ha megsegítem a rászorulót, ha fölemelem a szavamat az üldözött keresztyénekért, ha próbálok tenni valamit, hogy igazságosabb legyen a világ, vagy odaállok a történelem ura elé, és közbenjárok másokért, ezt mind hálából teszem azért a nagy jóért, amit Isten tett Jézus Krisztusban az emberrel” – fogalmazott Bogárdi Szabó István.
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke azt mondta, Jézus születésével Isten megteszi az első lépést az ember felé, de a találkozáshoz az embernek is mozdulnia kell. Hozzátette: az evangéliumi történet nemcsak a betlehemi gyermekhez útra kelő pásztorokról szól, hanem Heródesről is, aki tudomást szerez a messiás születéséről, mégsem mozdul.
Szavai szerint a szamár és az ökör mindig tudja, hol van az urának a jászla, tudja, kihez tartozik, hol kap táplálékot. Az ember azonban „furcsa teremtmény, aki képes elfelejteni azt, akitől az életet kapta, és aki meg tudná őrizni őt az életre”.
A karácsonyi történet tehát nem jelent automatikus megváltást, de esélyt ad az embernek, hogy visszataláljon Istenhez – mondta az evangélikus püspök.
