Erdő Péter kiemelte: az emberi élet nem homokvár, amelyet nyom nélkül fúj el szél, hanem egy nagy terv része, és ebben a tervben Isten számít a „mi együttműködésünkre is”.
Jézus, a győztes hadvezérként, királyként várt megváltó azért lépett gyönge gyermekként a világba, mert az emberlét teljességét akarta elfogadni annak minden gyöngeségével. Vállalni akarta azt a kockázatot is, hogy „nekünk, embereknek szükségünk van egymás segítségére és szeretetére” – mondta a bíboros.
Úgy fogalmazott: „Mi tehát Istennel élünk szeretetkapcsolatban, ezért érdemes bizakodnunk, hogy mindennek van értelme az életünkben, és ezért kérhetjük reménytelen helyzetekben is az ő segítségét.”
Erdő Péter kitért arra is: Krisztus második eljövetele a kereszténység számára ugyanúgy a történelmet értelmező nagy esemény, mint a betlehemi gyermek megszületése. Amikor majd Jézus újra eljön, hogy irgalmas és mindenható bíróként megvonja a világtörténelem mérlegét, minden a helyére kerül. Jézus ereje és világossága rendet rak a történelemben: meglesz a helyük a gaztetteknek és a szenvedésnek, a jóságnak és az el nem ismert értékeknek is. Elrendezi majd az emberiség minden szépségét és gyengeségét, erényét és hibáját, és ezzel összefogja az egész emberi közösséget.
A bíboros hozzátette: Isten fölötte áll a térnek és az időnek, ezért az ő szempontjából a megtestesülés, a megváltás és a történelem vége „egyetlen nagy szerető akaratot jelent”, a teremtett világ azonban az időben bomlik ki.
Isten jó pedagógusként időt adott az emberiségnek, hogy felkészülhessen Krisztus eljövetelére, majd „tovább vezet minket az üdvtörténet egy olyan szakaszán, ahol a búza együtt növekszik a konkollyal, ahol az Isten országa már jelen van, de még nem jelenik meg nyilvánvaló módon mindenki előtt. Ebben az érési folyamatban vagyunk mi Isten munkatársai, és ez teszi különösen nagyszerűvé az ember életét” – jelentette ki Erdő Péter.
Isten és ember története másból sem áll, mint hogy mi elhajlunk a jótól, felmondjuk istengyermekségünket, a Teremtőnek pedig megesik rajtunk a szíve – mondta Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke.
Kiemelte: Isten legnagyobb, végső megkönyörülése az emberen a karácsonyi csoda, Krisztus testet öltése.
„Külön kegyelem, hogy mi itt Magyarországon hálás szívvel, jó jövőt remélve mondhatjuk, amit a zsoltár mond, hogy jót tett velünk az Isten, énekelhetjük karácsonykor, hogy immár velünk az Isten, és érezhetjük ennek minden áldását” – fogalmazott a református püspök.
Kitért arra, hogy miközben megdöbbentenek minket a Szíriából vagy épp Nyugat-Európából érkező hírek, képek, nyugtalanítanak a világ igazságtalanságai, „könnyen elfelejtünk hálát adni azért, hogy Magyarországon nincs háború, és nem kell rettegve éljük mindennapjainkat”.
A hála pedig mély elköteleződés – mutatott rá. Természetesen lehet hálát adni gesztusokkal, szavakkal és énekszóval, de ha a szavaink nem találkoznak a tetteinkkel, akkor ez nem több, mint üres hálálkodás.
A hála – egy református ember számára – életprogram: „ha megsegítem a rászorulót, ha fölemelem a szavamat az üldözött keresztyénekért, ha próbálok tenni valamit, hogy igazságosabb legyen a világ, vagy odaállok a történelem ura elé, és közbenjárok másokért, ezt mind hálából teszem azért a nagy jóért, amit Isten tett Jézus Krisztusban az emberrel” – fogalmazott Bogárdi Szabó István.
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke azt mondta, Jézus születésével Isten megteszi az első lépést az ember felé, de a találkozáshoz az embernek is mozdulnia kell. Hozzátette: az evangéliumi történet nemcsak a betlehemi gyermekhez útra kelő pásztorokról szól, hanem Heródesről is, aki tudomást szerez a messiás születéséről, mégsem mozdul.
Szavai szerint a szamár és az ökör mindig tudja, hol van az urának a jászla, tudja, kihez tartozik, hol kap táplálékot. Az ember azonban „furcsa teremtmény, aki képes elfelejteni azt, akitől az életet kapta, és aki meg tudná őrizni őt az életre”.
A karácsonyi történet tehát nem jelent automatikus megváltást, de esélyt ad az embernek, hogy visszataláljon Istenhez – mondta az evangélikus püspök.
Kitért arra, hogy Jézusról az ószövetségi próféciák és saját maga is úgy beszél, mint a nyájára, vagyis az emberiségre vigyázó, az elveszett bárány keresésére induló jó pásztorról. A realitás azonban szétfeszíti ezt a hasonlatot, hiszen az „ember-juhok” sokszor farkasként vicsorognak egymásra, és nem annyira eltévedt bárányok, mint inkább olyanok, akik kitépik magukat a pásztor őrző kezéből, hogy a saját fejük után mehessenek. Csakhogy, szemben az elveszett báránnyal, az elveszett ember felel azért, ha elbitangol a pásztortól – fűzte hozzá.
A szakadék felé rohanó emberiségnek a karácsony adhat újabb lehetőséget, hogy ráébredjen: pásztor nélkül széthullik a nyáj, szétesnek közösségei – figyelmeztetett Gáncs Péter.
Karácsony alkalmából a katolikus, a református és az evangélikus egyház magyarországi vezetői egyaránt tartanak ünnepi szentmisét, istentiszteletet.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szombaton a budapesti Szent István-bazilikában mutatja be az éjféli szentmisét. Vasárnap délelőtt 10 óra 30 perckor az esztergomi bazilikában celebrál ünnepi szentmisét, hétfő délelőtt pedig a hallássérültek szentmiséjét tartja a budapesti piarista Kalazanci Szent József-kápolnában.
Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke vasárnap reggel 8 és délelőtt 10 órakor úrvacsorával egybekötött istentiszteleten hirdet igét Budapesten, a budahegyvidéki református templomban.
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsony első napján délelőtt 11-kor tart úrvacsorás istentiszteletet a fővárosi Deák téri evangélikus templomban.
