„Szóltak az angyalok, hogy menni kell!”

A súlyos beteg gyerekek számára is igyekeznek szebbé tenni az ünnepet a kórházban.

– Túrj bele a hajamba, de ne úgy, mindkét kezeddel! – mondja Dani, a gyógyulófélben lévő kilencéves, leukémiás kisfiú, akinek sűrű, hosszú haja és vidám mosolya nem utal arra, hogy éveken keresztül küzdött a betegséggel. Volt idő, amikor a karácsonyt sem ünnepelhette otthon. Három és fél éves volt ugyanis, mikor kiderült, hogy leukémiás. Hét hónapos idegőrlő várakozás után tavaly kapott csontvelő-átültetést a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórházban.

Póti Zsuzsanna, Dani édesanyja a csontvelőtranszplantált gyerekek és szüleik ideiglenes otthonául szolgáló Démétér Ház Mikulás-ünnepségén arról beszélt lapunknak: tavaly októberben Izsákról költözött Budapestre, mikor végre megszólalt a telefon. Közölték: találtak donort. Az asszony a Démétér Házban lakott, míg fiát a kórházi épületben kezelték. Az intézményben töltött karácsony szerinte azért nagyon nehéz, mert nem az addig megszokott helyen és emberek között ünnepelhetnek, és bár ott is van karácsonyfa, szeretetteljes emberek, ez mégsem ugyanolyan, mint az otthon melegében lenni. Ráadásul azt, hogy nem lehet hazamenni, a gyerekeknek sem könnyű elmagyarázni.

A mára már ismét Izsákon élő kisfiúnak a transzplantációt követően tavaly egy hónapot kellett a kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztályán működő steril bokszban töltenie. Ez idő alatt az orvosok, nővérek is csak speciális, steril öltözékben mehettek be hozzá, ilyenkor ugyanis a régi csontvelő már nem, az új még nem működik, a gyerekek gyakorlatilag immunrendszer nélkül élnek. Innen költözhetett aztán a szomszédos Démétér Házba, ahol édesanyja is vele lehetett.

– Harminchét napot töltöttem a steril bokszban, ami borzasztó volt. Sok barátom már tíz nap után kijöhetett, mert jók voltak az értékeik, de utólag kiderült, hogy ez rossz döntés volt. Sokan meghaltak. Egy barátom eljött hozzánk, mikor meghalt a testvére, hogy egy kicsit ne gondoljon arra, milyen rossz ez az egész. Három hetet töltött nálunk, és nagyon jól elszórakoztunk, csak egyszer beszélt a testvéréről. Később azt mondta, a legjobb napokat nálunk töltötte – mesélte Dani, aki az elmúlt évek során sokakat elveszített.

Póti Zsuzsannától megtudtuk azt is: fia gyakran nem azt mondta, hogy egy barátja, barátnője meghalt, helyette úgy fejezte ki magát: szóltak az angyalok, hogy menni kell. Szerinte Dani nagyon korán szembesült azzal, hogy az elmúlás az élet része, és máshogy is dolgozza fel ezeket a helyzeteket, mint a felnőttek. – Szegeden másfél év alatt tizenhárom leukémiás gyermek halt meg Dani mellett, és a fővárosban is sokan voltak, akiktől el kellett búcsúznia. Éppen ezért ő már máshogy tekint erre – mondta az asszony. Fia magántanuló, mivel közösségbe még nem mehet, de a kórházban szerzett barátai látogatják.

A Mikulás-ünnepségen – ahol a gyerekeknek Puskás Peti énekelt, és ajándékot is mindenki kapott – Feil Eszter, a mosolygós, tízéves kislány egy apró ajándékkal köszöntött, hiszen senki nem mehet el úgy, hogy legalább egy szaloncukrot ne kapjon. Eszter és barátai, akik szintén a kórház betegei, sokat készültek az ünnepségre és a karácsonyra is. Együtt díszítették fel a most tízéves Démétér Házat. – Megkérdeztem a Mikulást, hogy miért nem esik le a szánról. Nagyon kedves volt, azt mondta, azért, mert be van kötve – mesélte. A kislány a körülmények ellenére jól érzi magát a házban, ottjártunkkor is lelkesen csocsózott a többiekkel – bár a legtöbben a maszkot és a kesztyűt még így sem vehették le magukról.

Az itteni anyukák összetartók, megosztunk örömöt, bánatot – mondta a kislány édesanyja, Géró Erika. Erre szükség is van, hiszen egy ilyen helyen karácsonykor és az év minden napján akad örömből és bánatból is bőven.