Akik 600 forintért szobroznak a fagyos éjszakában

Útra keltünk, hogy megnézzük, kik dolgoznak a szabadban a pesti éjszakában.

Az emberi test fagyása a nagylábujjal, a füllel és az orral kezdődik – ezt tapasztaljuk magunk, miután a mínusz tizennégy fokos hidegben indulunk el az éjszakában, hogy megkeressük azokat az embereket, akik az utcán dolgoznak. Első ránézésre a hulladékszállítóknak jutott a legrosszabb sors: most is serényen hordják a kukákból a szemetet. Valamivel jobb soruk van a boltosoknak, a sofőröknek és a taxisoknak, mivel ők mégiscsak zárt térben dolgozhatnak.

Minden korábbi képzeletbeli rangsor értelmét veszti azonban, amikor a bulinegyedben biztonsági őrökre leszünk figyelmesek éjjel egy körül. Mármint kint, az utcán, a szabad ég alatt. Az egykori zsidónegyed ilyenkor is tele van szórakozó fiatalokkal, ők szemmel láthatóan az alkoholt is bevetik a fagy elleni küzdelemben. Nem sokáig vannak az utcán, sokszor csak egy cigire ugranak ki a melegről. Persze vakmerőbbek is vannak, akad, aki egy szál ingben jött ki rágyújtani, de közben persze reszket, mint a nyárfalevél.

Hogy lehet bírni ezt a hideget? – mi mást kérdezhetnénk a legközelebbi biztonsági őrtől, aki a Király utcában strázsál. Nagyon nehezen – hangzik a kevéssé meglepő válasz. Laci szerint azonban a pénz nagy úr, ha korrekt a fizetés, szívesebben megy az ember dolgozni, még ilyen időben is. Erre viszont alaposan fel kell készülni: a farmerja alá két jégeralsót húzott, három vastag zokni van rajta és három pulóver – így egész pontosan háromszor alaposabban öltözött fel nálam. Persze a vastag kabát, a sapka és a kesztyű sem maradhat el, mint mondja, ilyenkor ez a minimum. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a hidegben dolgozók számára rendkívül fontos a forró tea, ő szolgálatban három liternyit is meg szokott inni. Hideg italt tilos fogyasztani, mert azzal csak rontanának a helyzeten. Továbbá ha strázsálnak is az utcán, akkor is folyamatosan kell mozogniuk, az egy helyben álldogálás nagyon veszélyes. De nem csak a faggyal kell megküzdeniük az őröknek.

Beszélgetésünk közben intézkednivaló támad, egy kisebb csoportban egy férfi és egy nő mintha összeszólalkozott volna, ezért Laci megkérdezi a hölgytől, segíthet-e. Rögtön kisebb lesz a hangzavar. Szerencsére nem volt semmi probléma. Laci szerint egyébként ünnepek idején jóval többször kellett így fellépnie, de hát ez a munkához tartozik.

Aminek viszont nem kellene a munkához tartoznia, az a sanyarú munkakörülmény, amivel rengetegen szembesülnek a szakmában. Mint mondja, plusz négy fok alatt kötelező lenne forró italt biztosítania a munkaadónak, ám ezt a legtöbb helyen nem tartják be. Hasonlóan vannak a pihenőidővel is, sokan vannak, akik az óránként járó melegedőre sem tudnak elmenni.

Mindezt elősegíti, hogy a legtöbbször maguk az őrök sincsenek tisztában azzal, hogy a jogszabályok mit garantálnak nekik, így nem emelik fel a hangjukat a rossz körülményeik miatt. Inkább örülnek, ha valóban megkapják azt a hatszáz-nyolcszáz forintos órabért, amiért az elkövetkezendő napokban mínusz tíz fokban kell fagyoskodniuk. A kisebb cégekkel ugyanis rendszeresen előfordul, hogy egyszerűen lelép a munkaadó, vagy az őrök utólag tudják meg, hogy valójában be sem jelentették őket. – Kigyúrt biztonsági őrként azért vannak lehetőségek – vetjük fel most Lacinak, aki azonnal érti a célzást, de élesen tiltakozik: nem, még ha sokan küzdősportokat is űznek, akkor sem „kereshetik meg” tisztességtelen munkaadójukat. – Úgyis csak mi húznánk a rövidebbet – mondja, de megnyugtat: szerencsére ő jó cégnél kötött ki, inkább egyik-másik társát sajnálja.

Egyre hidegebb lesz. A rendőrség is ott van az utcán, de ezen az éjszakán itt nekik sem volt komolyabb gondjuk a vendégekkel. Miután már végképp átfagytunk, elköszönünk Lacitól, aki most jár egyet, hogy kicsit felmelegedjen. Neki még órákig kell kint ácsorognia.