És a bolhákkal mi legyen?

A Zállatorvos animációit százezrek tekintik meg, mit sem sejtve az emberről, aki mögöttük áll. Kicsoda Simanovszky Zoltán?

– Valamilyen humoros megoldásnak láttam szükségét. Elég, ha az emberek csak egy kicsit ijednek halálra tőle. A nevetés megnyugtató, és ha az ember nevet egy viccen, azt többnyire megjegyzi. Ha pedig a vicc valamilyen szakmai információra épül, akkor talán azt is. Így jött a videós ötlet, amelyhez a Youtube mint platform adott volt – emlékszik vissza a kezdeti ötletelésre. A tettek mezejére csak később lépett, a túlórák és az ügyeletek miatt kevés ideje volt, ráadásul akkoriban egy sci-fi regény írásával is el volt foglalva. Dolgozni persze elkezdett a videón, de munka mellett nagyon lassan haladt vele.

Zoológus párjával, aki a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársa, 2014-ben költöztek vissza Füredről Budapestre, ahol korábban is éltek. Akkor döntött úgy: nem keres új állást addig, amíg be nem fejezi kreatív feladatát. Így készült el szívférgességről szóló első videója, amely hatalmas sikert aratott. Azóta is tarol – eddig 124 ezren látták, de ma már nem ez a legjobban teljesítő kisfilm. A baktériumok és a vírusok közti különbséget bemutató animáció nézettsége már 350 ezer fölött ketyeg, de szépen hasít a veszettségről szóló kisfilmje is. Utóbbi gyönyörűen bemutatja azt, hogy a humoros ismeretterjesztés mire képes: aki megtekinti, garantáltan nem akarja szabotálni kutyája beoltatását. Ez az a hatás, amelyet a kötelező oltás elmulasztása miatti hatósági fenyegetés valahogy nem képes elérni.

Zoltán a szívférges videó után sorra kapta az együttműködési ajánlatokat. Akkor gondolkodott el azon, hogy érdemes lehet ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozni.

– Amikor az egészet elkezdtem, még sejtelmem sem volt az animálásról vagy a videókészítésről. Csak halovány elképzeléseim voltak, egyetlen rajzprogramot ismertem, a képkockákat azzal tudtam digitálisan utógondozni. Maguk a rajzok kezdetben kézzel készültek – mondja, majd előkap néhány régi papírt. A szívférgesség eredeti képkockáit láthatjuk.

Ma már máshogy készülnek a videók: a narrációt stúdiómikrofon rögzíti, a rajzok pedig papír nélkül, LCD digitalizáló táblán születnek (magyarán egy monitoron, amelyre rajzolni lehet).

– A videók forgatókönyvét alapos irodalmazás után írom. Nem úgy kell elképzelni, hogy a szakmám miatt minden apró részlet a fejemben van. A témáknak utánajárok, még akkor is, ha egyébként a közönségnek átadni kívánt információ mélysége nem igényelné. Nem szeretnék véletlenül sem pontatlan dolgokat mondani. És persze mindig átnézetem a videókat szakmai lektorokkal is, olyanokkal, akik az adott témában nagyon otthon vannak – emeli ki.

Videói futnak angolul is, de érdekes módon kisebb a nézettségük.

– Hogy miért? Az jó kérdés. Én azt gondolom, az akcentus meg a magyaros hanglejtés teszi. Bár mások szerint biztosan nem ez az oka. Talán csak arra lenne szükség, hogy az egyik videóm megjelenjen egy népszerű helyen – elmélkedik a lehetséges okokon.

Majdnem két éve egy állatgyógyszercéggel működik együtt, tudniillik önmagában a Youtube-ból jelen nézettség mellett még nem tudna megélni. – Ha tetszik nekik egy téma, akkor támogatják az arról készült videómat, amelyet cserébe felhasználhatnak információs anyagként, tájékoztatóként – meséli, de hozzáteszi: – Nem szólnak bele a témaválasztásomba, és nem várják el, hogy bármilyen terméküket burkoltan vagy közvetlenül reklámozzam a csatornámon. Amúgy sem vetemednék ilyesmire, mert azonnal elbúcsúzhatnék a hitelességemtől.

Zoltán álma az lenne, ha önmagában a youtube-os megjelenés is hozna annyi bevételt, hogy szponzorokra ne legyen szüksége.

– Havi egymillió megtekintés a Youtube-on talán termelne annyit, hogy szűkösen, száraz kenyér-víz diétán meg lehessen belőle élni. Ennyi megtekintés két év alatt gyűlt össze, úgyhogy hosszú még az út. Viszont azt érzem, hogy képes volnék a végtelenségig foglalkozni ezzel. Amíg a pacskert fel nem dobom. Mert szeretem. Persze jó lenne kicsit felgyorsulnom, illetve más témák felé is nyitnom. Azt persze ne várja senki, hogy mondjuk kuglófkovácsolási kérdéseket dolgozzak fel, de az általános orvosi biológia felé mindenképpen terjeszkednék. Sőt abba az irányba már most nyitottam, hiszen a vírusos, baktériumos videóm sem szűken vett állatorvosi terület – mondja.

Amióta főállásban készíti a videóit, állatorvosként nem tevékenykedik, nem lenne rá ideje. Továbbképzésre, szakmai konferenciákra eljár, hogy „agya elszenesedését” elkerülje, amint fogalmaz. Operálni is hívják néha, de azt leszámítva csak két macskájával, Igorral és Grizával foglalkozik.

– Kicsit levágtam a karmukat tegnap, arra az esetre, ha a vendégek lábával játszanának. Kölykök még, a környékről hoztam őket – mondja, miközben cicái immár levágott karmukkal játszanak a vendégek lábával.

Kíváncsiak voltunk, hogy a videói népszerűségét látva vajon nem hívták-e az Állatorvos-tudományi Egyetemre, de Zoltán csak mosolyog a kérdésen.

– Az egyetemen, nem meglepő módon, egyetemi szintű képzés zajlik, a Zállatorvos pedig laikusoknak közvetít tudást, így nem vagyunk egy súlycsoportban. De az előfordul, hogy a professzorok kellemes agyzsibbasztási céllal levetítik a témába vágó videóimat a hallgatóknak. Nem mint tananyagot, hanem mint érdekességet – mondja, majd elgondolkodik: – Bocsánat, arról elfeledkeztem, hogy a most induló „Filmkészítés alapjai” fakultáció egyik órájára meghívtak előadónak, de ezt nem nevezném kifejezetten állatorvosi jellegű oktatásnak.

Animációit biológiatanárok is előszeretettel vetítik, munkáit kollégái is értékelik, videóit rendszeresen megosztják rendelők is. Úgymond „hivatalos” elismerést is kapott szakmai berkeken belül: a Magyar Állatorvosi Kamara 2017-ben neki ítélte oda Az év állatorvosa kitüntetést. Ezen kissé meglepődött, hiszen már két és fél éve nem praktizál, de mint kiderült, a díj odaítélése nem függ attól, hogy valaki perpillanat gyógyít-e állatokat. Az kapja, aki az állatorvosi kart példaértékűen képviseli, a szakma elismertségét növeli, illetve pozitív képet mutat magáról a hivatásról.

– Ennek a Zállatorvossal, úgy tűnik, megfeleltem – mondja szerényen, majd hozzáteszi: – Na de ennyi elég a nagyzolásból!