Bár az elmúlt években csökkenő tendenciát mutatott, 2016-ra jelentősen nőtt a magántanulók száma – derül ki a Magyar Nemzet összesítéséből. Lapunk az Oktatási Hivatalhoz nyújtott be közérdekűadat-igénylést, hogy megtudjuk, hogyan változott az arány az elmúlt tíz évben. Az adatokból az látszik, hogy 2008 óta vagy csökkent, vagy stagnált a magántanulók száma, nagyjából azzal arányosan, ahogyan évről évre fogy a gyermekek létszáma. Ugyanakkor míg tavalyelőtt 6835 magántanulót tartottak nyilván, ez a szám 2016-ra több mint tíz százalékkal nőtt, vagyis tavaly már több mint 7500 gyermek tanult ebben a státusban.
Jelentős növekedés főleg az általános iskolások körében történt, vagyis abban a tanulói rétegben, akik között egyébként is a legtöbb magántanulót találni. Az általános iskolás magántanulók száma a tavalyi évre közel 530-cal nőtt, összesen 6018 diákra. A legtöbb ilyen diák Budapesten (1025 fő), Pest megyében (755) és Borsod-Abaúj-Zemplénben (541) van. A legnagyobb mértékű növekedést a fővárosban mérték, ahol egyetlen esztendő alatt százhússzal lett több magántanuló.
Általában két ok miatt válnak magántanulóvá a diákok: egyik, amikor az intézmény szeretne megszabadulni a problémás diákoktól, a másik pedig, hogy a középosztály kimenekíti a gyermekeket az iskolából – mondta lapunknak Lannert Judit oktatáskutató. A szakember szerint a magántanulói státusba sorolás pontos indoka nélkül nehéz megmondani, miért nőtt meg az arányuk a tavalyi évre.
Legutóbb 2006 és 2008 között ugrott meg az otthon felkészülő diákok száma, amikor szigorítottak a gyermekek sajátos nevelési igényű (SNI) kategóriába sorolásának feltételein. Miután az SNI-vé nyilvánítás megnehezítése együtt járt az iskoláknak juttatott korábbi bőkezűbb támogatások csökkentésével, az alacsonyabb finanszírozás mellett az intézmények egyre kevésbé tudták vállalni a magatartási és tanulási nehézséggel küszködő gyermekek ellátását. Így ezeket a diákokat egyszerűbbnek tűnt magántanulóvá nyilvánítani.
Szerepelhet az is a magántanulói létszám tavalyi növekedésének okai között, hogy 2014 óta az iskoláknak már lehetőségük van a külföldön tanulókat ilyen státusba sorolni. Lannert Judit hangsúlyozta: a magántanulók létszáma az összes tanuló számához mérve nem tekinthető soknak, vagyis nem beszélhetünk tömegesen elterjedt jelenségről.
A magántanulókkal kapcsolatban az Oktatási Hivatal is végzett vizsgálatot, még 2014-ben. Ennek alapcélja az volt, hogy megállapítsák, mennyire jogszerűek a magántanulóvá nyilvánítási eljárások, illetve mi az iskolák ezzel kapcsolatos gyakorlata. Azt a teóriát erősítette a hivatal ellenőrzése, miszerint bizonyos iskolák ily módon szabadulnak meg a problémás gyermekektől. Az adatok szerint magasabb volt a hátrányos helyzetű gyermekek aránya a saját kérelemre magántanulóvá vált diákok között (26 százalék), mint az átlag tanulói körben (21,7). Sőt, míg a 2013–2014-es tanévben az összes tanuló 7,8 százaléka volt halmozottan hátrányos helyzetű, a magántanulók esetében ez 14,5 százalékot jelentett. Nem volt jobb a helyzet a sajátos nevelési igényű gyermekek esetén sem: arányuk a vizsgálati mintában 10,9, az összes tanuló esetében viszont csak 4,8 százalék volt. Így maga az Oktatási Hivatal is levonta a szomorú következtetést: a különös figyelmet igénylő tanulók aránya a kérelemre magántanulók között az átlagos aránymutatókhoz viszonyítva felülreprezentált, különösen az általános iskolákban.
