A Tanyi-ügy legújabb fejleményei azért is érdekesek, mert – mint megírtuk – állítólag szökése után Tanyi Györgynek egy külföldi sajtótájékoztatón kellett vonal lejáratnia Pintér Sándor belügyminisztert. A megbízó pedig – szintén állítólag – Pintér egyik régi „jóakarója”, Jakubinyi Róbert. Tanyit, aki jelenleg is házi őrizetben van, ügyvédjének kellett volna rábeszélnie a szökésre. Erre próbálta meg rábírni az ügyvédet – előbb életveszélyes fenyegetéssel, majd húszmillió forintos kenőpénzzel – Jakubinyi Róbert, akinek neve egyebek között az egykor aktív titkosszolgákat is foglalkoztató Egymásért Egy-Másért Alapítvány ellen milliárdos csempészet és adócsalás gyanújával indult büntetőeljárásból vált ismertté. A Nemzeti Nyomozó Iroda március 14-én Budapesten „közfeladatot ellátó személy elleni erőszak és vesztegetés bírósági vagy hivatalos eljárásban” bűntettének megalapozott gyanújával őrizetbe vette Jakubinyit.
Öt éve egyébként Pintér egy, a Népszabadságnak adott interjúban „a hazai szervezett bűnözés egyik legrégebben ismert vezetőjének” nevezte Jakubinyit. „A nyolcvanas évek elején még vizsgálóként hallgattam ki, az első hazai szervezett bűnözéshez köthető ügyben ő volt a szervező El is ítélték” – mondta 2012-ben Pintér Sándor. Más kérdés, hogy később eltussolták az ügyét, és valakik még köztársasági elnöki kegyelmet is kijártak neki. „Kérem, ha valakit a Nemzetbiztonsági Hivatal támogat Nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva sok mindent el lehetett intézni” – mondta erre a belügyminiszter.
Az Átlátszó megszerezte annak a helyszíni szemlének a jegyzőkönyvét, amelyben az áll: Pintér Sándor, akkor még országos rendőrfőkapitányként, 1996 novemberében a helyszínen járt és intézkedett is a Lakatos Csaba fogathajtó elleni merényletkísérlet ügyében, a Tanyi-fivéreket fuvarozó autó átkutatásánál.
A portál felidézi: az ügyészség szerint 1996. november 12-én Tanyi György négy lövést adott le a Fiumei Úti Sírkert egyik épülete tetejéről az Ügető akkori, Kerepesi úti telepén tartózkodó Lakatos Csaba hajtóra. Pintér első belügyminiszteri kinevezése után szivárgott ki a sajtóba Boros Tamás rendőrségi videovallomása, melyben Boros egyebek mellett azzal is megvádolta Pintért, hogy bizonyítékot tüntetett el a Lakatos-merénylet helyszínéről.
Az Átlátszó azt írja, a birtokukba került, és rendőri forrásaik által eredetinek mondott dokumentum alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a Lakatosra leadott lövések után az egyik kapcsolódó bűnügyi helyszínen megjelent, akkor mint országos rendőrfőkapitány, a mai belügyminiszter.
A portál felidézi: az akkori, maffia-leszámolásokkal terhes közbiztonsági helyzetben úgynevezett összrendőri intézkedés során a közelben, a temető túloldalán, a Salgótarjáni úton megállítottak a rendőrök egy gyanús Chrysler Voyager terepjárót. A járműben Tanyi György két testvére utazott, és valóságos fegyverarzenál volt náluk, maga a mostani vádlott azonban nem volt velük az autóban. Tanyi Györgyöt még aznap a lakásáról állították elő. Két testvére ellen lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt indult eljárás, kisebb büntetéssel megúszták, Tanyi György pedig nem is lett gyanúsított az ügyben.
Boros Tamás rendőrségi vallomásának részletei 1998-ban kezdtek szivárogni a médiába – köztük az a kijelentés is, miszerint a frissen belügyminiszterré kinevezett Pintér ott járt a Lakatos-merénylet helyszínén, és onnan – a vallomás szerint – „bizonyítékot tüntetett el”. Pintér a médiahírekre kezdetben teljes tagadással reagált, és alibit is igazolt magának: mint mondta, munkavacsorán vett részt a merénylet helyszínelése idején a Carmel étteremben. Vacsorapartnere az Országgyűlés rendészeti bizottságának akkori elnöke, Lusztig Péter (MSZP) volt.
A Keleti György (MSZP) vezette akkori parlamenti nemzetbiztonsági bizottság napirendjére vette a témát. A Lakatos-üggyel kapcsolatban a szocialista bizottsági elnök az MTI 1998. szeptember 30-i tudósítása szerint így idézte Pintért, aki a következőket mondta: „Teljes bizonyossággal ki tudom jelenteni, hogy azon a helyszíni szemlén, a Kerepesi úti ügetőpályán történt bűncselekmény helyszínén nem jelentem meg, nem voltam ott, és semmilyen cselekményt nem követtem el. Egy másik rendőri intézkedésnél feltehetőleg megálltam, de ott helyszíni szemlézés nem történt.” Az országgyűlési bizottság végül elfogadta a Pintér-féle szcenáriót, és befejezettnek nyilvánította a kutakodást – teszi hozzá a portál.
Az Átlátszó birtokába került rendőrségi helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint azonban igazat is mondott, meg nem is az akkori főkapitány: Pintér valóban nem az ügető Kerepesi úti telepén, azaz a tetthelyen járt, hanem pár utcával távolabb: a Salgótarjáni úton, ahol a Tanyi-fivérek terepjáróját kutatták át a rendőrök. „Ott helyszíni szemlézés nem történt” – állította Pintér, azonban a portál szerint ennek ellentmondani látszik, hogy a birtokukban lévő okirat a „Jegyzőkönyv helyszíni szemléről” címet viseli. A belügyminiszterhez hasonlóan a már általa kinevezett Orbán Péter akkori országos rendőrfőkapitány 1998. október 1-i beiktatása után az MTI-nek azt mondta, „ez nem jegyzőkönyv volt, hanem egy helyszíni szemléről készült iromány, mivel a büntető eljárásban megfogalmazott jegyzőkönyvi kritériumoknak nem felel meg.” A dokumentum létezését egyébként a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is megerősítette az MTI korabeli tudósítása szerint – teszik hozzá.
„Már csak azt kellett ellenőriznünk, hogy a birtokunkba került irat azonos-e ezzel” – írja az Átlátszó. Hozzáteszik: az akkori eljárás ismerői csak a „nagy valószínűségig” bólintottak rá érdeklődésükre, mondván, két évtized telt el azóta. A jegyzőkönyv aláírója, Tamási Gábor volt százados, a helyszínelés akkori bizottságvezetője azonban most, az Átlátszónak nyilatkozva magáénak vallotta az iratot.
„A gépkocsi bal hátsó kereke felett kialakított rekeszben egy fekete színű, barna burkolattal ellátott forgótáras pisztolyt észlelünk. A helyszínen rendelkezésünkre álló információk szerint a fegyvernek látszó tárgyat megtekintette dr. Pintér Sándor, aki kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét, mely szerint a tárgy egy 22-es kaliberű lőszer kilövésére átalakított ún. flóbert pisztoly” – olvasható az Átlátszó beszámolója szerint az iratban. A Boros-videónak azon mondását, miszerint Pintér bizonyítékot tüntetett volna el a helyszínről, továbbra sem támasztja alá semmi – teszi hozzá a portál, leszögezve: a kezdeti tagadással szemben nagyon is úgy fest, hogy valóban járt ott, ha nem is a merénylet elsődleges tetthelyén, de a nyomozáshoz köthető fontos helyszínen.
A Tanyi ellen most folyó büntetőügy ismerői szerint egyébként nagy a zavar a vád bizonyításával, éppen a gyilkossági kísérlethez használt fegyver kérdésében. Nem biztos például, hogy megvan az a fegyver, amellyel rálőttek annak idején Lakatosra. A következő, április végi tárgyalási napon fegyverszakértőt hallgat meg a bíróság ezzel kapcsolatban.
Orbán Péternek a jegyzőkönyvet érintő kritikájára Tamási Gábor úgy reagált az Átlátszónak: „A frissen kinevezett rendőrfőkapitány a nyilatkozatában erősen ledegradálta a jegyzőkönyvet, ezért később polgári pert indítottam ellene. Ennek során azt állította, hogy elsőként én nyilatkoztam a szemléről. Végül a bíróság Orbán Pétert a tárgyalás során tett kijelentése miatt elmarasztalta és írásbeli bocsánatkérésre kötelezte. Persze a bocsánatkérő levél soha nem érkezett meg.”
„Pintér Sándorral én magam nem találkoztam a helyszínen. Ugyanakkor oda tartva a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Központi Ügyelete a szolgálati gépkocsi rádiókészülékén keresztül felhívta a figyelmemet, hogy a főkapitány a helyszínen járt, és a gépkocsit átvizsgálva ott fegyvert talált. Ugyanezt jelentették nekem a helyszínbiztosító rendőrök is” – mondta a portálnak Tamási.
Tamási beszámolt arról is, hogy Pintér Sándor felbukkanása a Salgótarjáni úton nem lepte meg, mert a rendőrkapitány más tetthelyeken is rendszeresen felbukkant, találkozott vele például az egykori Michelfeit építési területén elkövetett emberölés, valamint a Ferihegyi gyorsforgalmi út mellett, illetve a Parlament XIX. kapujánál és a Mátyás-templomnál elkövetett robbantások helyszíni szemléje során is.
„A jegyzőkönyv létezésének nyilvánosságra kerülése után berendeltek Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyészhez, aki kikérdezett az iratról, és azt mondta, hogy az tartalmilag és szakmailag megfelel minden elvárásnak, a benne foglaltak pedig tényszerűek. Ezt követően 1998 októberében meghívtak a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, de végül nem hallgattak meg, mert az akkori kormánypárti bizottsági tagok napirendi okokra hivatkozva kivonultak az ülésről, ami így határozatképtelenné vált.” A volt rendőr úgy véli, hogy a hatóságok ugyanazon okból nem voltak rá kíváncsiak a Lakatos-ügyben folyó eljárásban, amiért nem hallgatta meg annak idején a parlamenti bizottság sem. „Arra jutottam, hogy az esetleges kellemetlen kérdésekre adandó kellemetlen válaszokat szeretnék elkerülni” – nyilatkozta az Átlátszónak Tamási Gábor.
Tamási Gábor szerint közvetetten a Salgótarjáni úti helyszínelés vetett véget a rendőri pályafutásának. „1998. január 4-én tanúként hallgattak ki egy orgazdasági ügyben, majd augusztusban már gyanúsított voltam. Az egyik kollégám, akinek kölcsönt adtam, betétkönyvekkel fizette meg a tartozását. Amikor azokat be akartam váltani, rám fogták, hogy az egyik betétkönyvet egy helyszínről hoztam el. Ez nem volt igaz, ezért indítványoztam egy hívásrészletező beszerzését, mely alátámasztotta volna, hogy nem követtem el bűntettet. Ennek a kérésemnek nem adtak helyt. Egy év múlva 1 év 4 hónap – 4 évre felfüggesztett – börtönbüntetésre, lefokozásra és pénzbüntetésre ítéltek. Ezzel véget is ért a rendőri pályafutásom.”
