Franciaországban még egy 1901-es (!) jogszabály van érvényben, eszerint a köztársaságot vagy az ország területi épségét veszélyeztető egyesületeket, szervezeteket hatóságilag fel lehet oszlatni. A külföldi finanszírozásról azonban ez a jogszabály sem szól, egyébként akár külföldi állampolgárok is szabadon alapíthatnak egyesületeket Franciaországban.
Hollandiában szintén nincs szabály a külföldről finanszírozott civilekre, ugyanakkor tavaly óta vizsgálják, hogy a külföldi adományokat is kapó muzulmán szervezeteket, imaházakat ne szabályozzák-e külön jogszabályban.
A magyarhoz a leginkább talán még az írországi helyzet hasonlít, itt a kifejezetten politikai tevékenységet folytató szervezeteknek 100 euró fölötti támogatás esetén regisztrálniuk kell egy úgynevezett etikai vizsgálóbizottságnál, amely monitorozhatja a tevékenységüket. A közvetlen külföldi adományozás ráadásul tiltott is, igaz, ha a külföldi adományozó Írországban regisztrált szervezetet hoz létre, akkor ezt már támogathatja.
A kormányzati kommunikáció előszeretettel hivatkozott még az amerikai példára, de ebben az esetben is csak a közvetlen politikai lobbitevékenységet folytató szervezetek esetében ír elő nyilvántartási kötelezettséget.
Bár Lázár János kormányinfón tett bejelentése szerint a Velencei Bizottság ajánlásait figyelembe véve módosítanak a törvénytervezeten (3 évről egy évre csökkentik azt az időszakot, amely alatt egy civil szervezet nem kaphat külföldi finanszírozást, hogy elveszítse a külföldről finanszírozott szervezeteknek járó címkét, viszont már havi 500 ezer, azaz évi 6 millió forinttól él a regisztrációs kötelezettség), mint a fent sorolt példákból kitűnik, olyanfajta megbélyegzés, amire a kormány készül, nincs a nyugati világban.
