Ezer sebből vérzik a hazai felsőoktatási rendszer

A 44 ezer kollégiumi férőhely több mint 85 százaléka nem felel meg a jogszabályi minimumfeltételeknek.

Azon túl, hogy az elmúlt 10 évben egyetlen kormányzat sem emelte a hallgatók ösztöndíjat, számtalan más probléma is nehezíti a felsőoktatásban tanuló fiatalok életét. Például az állam által biztosított 44 400 kollégiumi férőhely több mint 85 százaléka nem felel meg a jogszabályi minimumfeltételeknek – derül ki a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) lapunk által megismert jelentéséből. A szervezet az elmúlt hónapokban Jövőkép címen fórumsorozatot tartott a hallgatóknak, hogy felmérjék, a diákok mit változtatnának a felsőoktatás rendszerén. Mint lapunk nemrégiben beszámolt róla: az ösztöndíjakat 2007 óta nem emelték, ma egy jó tanulmányi eredményeket produkáló diáknak mindössze nettó 13 ezer forint átlagosan az ösztöndíja. „A tanulmányi ösztöndíj alacsony összege nem bír motiváló erővel, nem elegendő a megélhetés, akár önfenntartás támogatására, így a munkavállalás nem pusztán a jövedelemkiegészítés és tapasztalatszerzés egyik módja, hanem sok esetben létkérdés” – írja a HÖOK tanulmánya. Ugyancsak súlyos probléma a fővárosban és a vidéken egyaránt, hogy nincs a szükségetek kielégítéséhez elegendő kollégiumi férőhely. Sőt: a HÖOK adatgyűjtése szerint a meglévő kollégiumi épületek fejlesztésére és állagmegóvására is több forrást kellene fordítani, hiszen az elmúlt években a kollégiumok több mint felénél nem történt anyagi ráfordítás egyik területen sem. Utóbbi nem meglepő, hiszen a fenntartás forrását biztosító kollégiumi normatíva 2006 óta változatlan (mértéke 116 500 Ft/év/hallgató), így az intézmények vagy más forrásokat kénytelenek átirányítani, vagy nem tudják biztosítani a fenntartást megfelelő színvonalon. Az egyik fórumon volt is olyan hallgató, aki megjegyezte: „Hát van olyan koli, ahol erős gyomor és jó idegek kellenek a mindennapokhoz.”

Ráadásul a hazai hallgatók hátrányt szenvednek amiatt, hogy a külföldi hallgatók után magasabb állami támogatás jár a kollégiumoknak, „ami mára általános gyakorlattá tette ezen csoport előtérbe helyezését — a helyzet átfogó rendezése helyett”. Ráadásul sok diák úgy érzi, a külföldi hallgatókat más területeken is pozitív diszkriminációban részesítik, még akár a vizsgák során is. „Értem én, hogy kell a bevétel, de ez nem mehet a magyar hallgatók érdekeinek rovására” – jegyezte meg keserűen az egyik tanuló. 

Gyakran nemcsak a kollégiumok nincsenek jó állapotban, de az egyetemek sem. Mint a HÖOK-tanulmány írja: a fórumon elhangzott beszámolók szerint általános jelenség a rossz infrastruktúra az intézményekben. Az oktatást segítő eszközök és laborok elavultak, a tantermekben pedig gyakran kevesebb a hely, mint a diák. Olyanra is akadt példa, hogy a kapacitáshiány miatt egy gyakorlati órát az öltözőben kellett megtartani. A felsőoktatási képzések minősége is hagy maga után kívánnivalót, a tantervek sokszor nem felelnek meg a munkaerőpiaci követelményeknek.

„Csak azért oktatnak le egyes tárgyakat, hogy az adott oktató még arra a pár évre megkapja a fizetését” – ilyen és ehhez hasonló kritikák is elhangzottak a fórumokon. Utóbbi jelenséget erősítheti az, amit szintén a problémák között említettek a diákok: jelenleg nincsen olyan egységes minősítési rendszer, mely alapján azonos kritériumok mentén lehetne értékelni a felsőoktatási oktatók teljesítményét. Ugyanis az egyes intézmények saját hatáskörébe tartozik az, hogy hogyan szabályozzák az oktatók véleményezését. Ez azért sem jó gyakorlat, mert általánosan elfogadott alapelvek híján összehasonlíthatatlanok az egyetemek és a főiskolák.

Ugyancsak gondot jelent a HÖOK összegzése szerint, hogy a hallgatók hiányolják a részletesebb visszajelzést munkájukról, amely segítségével fejlődni tudnának. Emellett – elsősorban az időhiány miatt – kevés az az oktató, akivel a klasszikus mester és tanítvány viszony kialakulhat. Nem egyszer előfordul az is, hogy a szaktudást biztosítani hivatott gyakorlati tárgyak esetében olyan oktató tanít, akinek egyáltalán nincs piaci gyakorlata.

„Ha nem járok külön tanárhoz, nem lett volna nekem se nyelvvizsgám” – ezt már annak kapcsán mondta egy hallgató, hogy a kormány 2020-tól kötelezően előírja legalább egy középfokú nyelvvizsga meglétét a felsőoktatásba való jelentkezéshez. Ám – az ombudsmanhoz hasonlóan – a hallgatók szerint sem tudja a köznevelés jelenleg biztosítani az a nyelvvizsga-szerzéshez szükséges feltételeket. Felmerült az a kérdés is, hogy kötelező lesz-e a nyelvvizsga a felvételihez azoknak is, akiknek ez aránytalan nehézséget jelentene, mert például diszlexiások.

Az ország jövője szempontjából szintén elkeserítő visszajelzés, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem vonzó a tudományos életpálya a fiatalok számára, nem ad biztos jövőképet.
„A tehetséges hallgatók előtt is kirajzolódik, hogy piaci szereplőként a többszörösét kereshetik meg az oktatói-kutatói keresetnél, emellett karrierépítésük is gyorsabb ütemben haladhat” – jegyzi meg a szervezet jelentése. 

A HÖOK által összeállított jelentést a szervezet elnöke, Gulyás Tibor szerdán átadta Palkovics László oktatási államtitkárnak. Közös sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy egyeztetés indul a hallgatókat képviselő szervezet és a szaktárca között. Gulyás arról beszélt, szeretnék, ha ezeknek az egyeztetéseknek már szeptemberre lennének érdemi eredményei. A hallgatói ösztöndíjak kapcsán lapunk arról érdeklődött Palkovics Lászlótól, hogy a kormány miért nem tervezett emelést a nemrég elfogadott jövő évi büdzsébe. „Vannak prioritások, mindez egy nagyon fontos prioritás, de miután itt egy sor dolog történt, ez nem került be a költségvetési törvény 2018-as változatába” – mondta hangsúlyozva, hogy az ösztöndíjak kérdése csak egy eleme a kormányzat ifjúsági stratégiájának, de erről is tárgyalni fognak.