Egyszer Orbán Viktor azt mondta, ha kampány van, a valóság befogja a száját. Hát most kampány van, és ennek során készült egy olyan fotó, amelynek hatására mindenki eltátja a száját. Talán még maga a valóság is, amely talán megbújva, de ott van ezen a képen. Persze érthető, ha valaki elsőre nem találja meg, mert a kompozíció delejező szimmetriája és az abból fakadó üzenet mintegy zárójelbe tesz mindent. A valóságot is, sőt valahol egy új dimenziót nyit e környezet. A félkörívben elhelyezett zöld-sárga focilabdák, a kosárlabdapalánkra tett címerek, a sarokba támasztott olimpiai ötkarika, a háttérben ívelő színek, a sportszerek lehengerlő sokasága magyarázza el nekünk egyetlen szó nélkül, hogy a kompozíció központi figuráját, Tállai András államtitkár urat miért is elvtársazta le olyan önfeledten egy boldog és elégedett választópolgára. Maga a kép a magyarázat erre az elszólásra.
Ha pedig megkíséreljük lehántani a fotóról a politikai üzenetet, akkor olyan, mintha csak egy standfotót látnák. Képzeljük például, hogy milyen lenne, ha Wes Anderson Hejőpapin forgatná le a Taxidermia második részét, akkor alighanem ez a megörökítvény lenne a film nyitójelenete. De hát a fotó ugye nagyon is valós: abban a 261 millió forintnyi állami támogatásból készült hejőpapi kulturális- és sportközpontban készült, amelyet már januárban is átadtak egyszer; igaz, akkor a tökéletes nerinstalláció csúcsdísze, Tállai András nélkül. Volt műsor, polgármesteri beszéd, forralt bor, forró tea, valamint édes és sós sütemény. Csak kampány nem volt, úgyhogy ennek fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy az államtitkár úr igazoltan hiányzott. Vagy ki tudja: a nagy átadóművész hírében álló Tállai Andrásnak épp valami mást kellett átadnia választókerületében. (Például egy ősz óta már álló ravatalozót, ahogy tette a minap Mezőcsáton.)
A tökéletes kampányfotó mégsem tökéletes: nincs rajta szalagátvágás, pedig ennek a műfajnak Tállai András nagy specialistája, minden ilyen alkalomkor elégedetten felmutatja az átvágott szalagdarabot, mint horgász a zsákmányát. Elgondolkodtató, micsoda gyűjteménye lehet szalagokból, lehet, hogy már külön albumban, esetleg vitrinben tárolja őket. Aztán majd külön szobát kapnak a kicsinyre aprított trikolórok, végül pedig eljutunk majd oda, hogy egy múzeumot kell nekik nyitni. Ott lesz majd az a sok szép emlék és sok szép fénykép ezekről a jó hangulatú átadókról. A létesítmény nyilván állami támogatásból meg uniós forrásból valósul majd meg, és persze valamely kis matyó falunak lesz ez egy nagy sikere. De az is lehet, hogy addigra az országnak az a szeglete úgy kiürül majd, hogy Tállai András kizárólag labdáknak ad majd át tornatermeket. Ki tudja, lehet, hogy már ezen a képen is ez történik?
