Kampányszlogenné emelte Bangóné alpáriságát az MSZP

Kampányszlogenné tette a patkányozást hétfőn az MSZP EP-kampányfőnöke, Ujhelyi István, mondván: patkánykormányzás zajlik Magyarországon. A párt egyik videó­jában pedig a Lendvay utcai Fidesz-székházra utalva patkányirtásról beszélnek. — Egészen elképesztő, szánalmas mélypontja ez a magyar baloldalnak — kommentálta a történteket Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója. Az MSZP soraiból nyíltan csak Kovács László egykori pártelnök bírálta a patkányozást, miközben a párt fővárosi elnöksége információink szerint megrökönyödéssel fogadta Ujhelyi bejelentését.

Közben Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a Facebook-oldalán osztotta meg a Mandiner cikkét. Ebből kiderül, hogy az MSZP Patkányinvázó Budapesten címet viselő hivatalos videójában egyebek mellett azt az olvasói kommentet is idézik, amely szerint „szükség van az irtásra, főleg a Lendvay utcában és környékén” – utalva a Fidesz-székházra. „Bangóné patkányozása nem elszigetelt eset, egy hivatalos MSZP-s videóban is patkányirtást javasolnak. Ha eddig nem tudtátok, mit ért a baloldal európai stílus alatt, most már tudjátok” – írta Dömötör Csaba.

„A politikában érvekkel kell elérni a célunkat, és nem durvasággal, gyűlölködéssel. Ez minden, jobb- és baloldali pártra is igaz. Nem vagyok híve a durva nyelvezetnek, szerintem a hiteles érvelés általában jobban tetszik a választóknak” – mondta megkeresésünkre Kovács László. Az MSZP volt elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy a párt vezetésében olyanok legyenek, akik valamilyen szakpolitikai területen jók, és meggyőző érvekkel tudják a választókat a saját oldalukra állítani. „Én ennek a híve vagyok, és ugyanezt követtük annak idején az 1994-es választáson, amit megnyertünk. Valamint 2002-ben is ez volt a stratégiánk” – jelezte Kovács.

Ujhelyi István kampányszlogenné tette a patkányozást
Fotó: Katona Vanda

Hiller István, az MSZP volt elnöke, az Országg­yűlés alelnöke lapunk megkeresésére nem kívánta kommentálni pártja patkányozós kampányát, mondván: az ügyben Tóth Bertalan nyilatkozatai a mérvadóak. Az MSZP EP-listáján harmadik helyen szereplő Szanyi Tibor sem kívánta „boncolgatni” az új stratégiát. – A választók a szívükben már döntöttek – mondta Szanyi felvetésükre, hogy akár brüsszeli újrázását is veszélyeztetheti a patkányozós kampány.

A Momentum elnökségi tagja elfogadhatatlannak nevezte Bangóné kijelentését, és mint fogalmazott: örülnének, ha lenne is következménye. – A politikai béke megteremtésén kellene dolgozni, és ebbe nemcsak hogy nem fér bele, de kifejezetten káros, ha a másik tábor vagy táborok szavazóit ilyen szavakkal illetik – mondta Berg Dániel.

Az MSZP szerecsenmosdatása és dehumanizáló kommunikációja ellen Tamás Gáspár Miklós is felemelte a szavát. „A Bangóné hasonlatában szereplő lények nem emberek, ráadásul olyan élősködők, amelyeket gázzal és vegyszerrel szokás irtani. Undorító élőlények, amelyeket államköltségen irtanak. Tetszik érteni? Ha embertársaink egy részét a mieinktől eltérő politikai nézeteik miatt kiirtandó parazitákhoz hasonlítjuk, igen közel kerülünk a náci/fasiszta észjáráshoz” – írta a Hvg.hu-n a baloldali filozófus. Szerinte az, hogy „az MSZP nem követelte abban a szempillantásban Bangónétól, hogy távozzék, alig (vagy egyáltalán) nem megbocsátható”.

Tamás Gáspár Miklós kitért arra is, hogy „ebben az esetben jobboldali honfitársaink – tiszteletre méltó ellenfeleink – fölháborodása teljesen jogos. Ami engem illet, én bocsánatot kérek.” A filozófus egyébként kitért a baloldal egyéb gyűlöletbeszéd-eseteire is. „Miért lehetséges az, hogy magukat komolyan vevő politikai erők transzparensekre, házfalakra és az égboltozatra azt írják, hogy O1G?” – vetette fel Tamás Gáspár Miklós.

Kommunikációs öngól a láthatáron

A rendszerváltás utáni hazai közéletben korábban is elhangzottak hasonlóan durva kijelentések, emlékezetes, hogy Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke 1996. március 14-én mondta el híres-hírhedt „féregirtós” beszédét. Akkor „ál-liberális undorító férgekről” és „dögkeselyűkről” beszélt a néhai pártelnök, miközben az FKGP népszerűsége egyik csúcsán állt, 25 százalék feletti (egyesek szerint 30 százalékos) támogatottsággal, ám ezt követően zuhanni kezdett a népszerűségük, és 2002-re eltűnt a párt.