Erdei vándortábor: amikor a természet a komfortzóna

Papírzacskóba csomagolt hideg élelem, kulacsokba töltött víz, minimális energiahasználat és fenntartható erdőgazdálkodás — az egyhetes vándortáborokban túrázó gyerekek nem csupán a természet kincseit ismerik meg, de azt is megtanulják, hogyan tudják megóvni azokat. Az itt töltött időben ráadásul az ökológiai lábnyomuk egyenlő a nullával.

A szervezők elsőként az erdőben töltött idő örömeit igyekeznek megismertetni a gyermekekkel Fotó: Bach Máté

– Nem szeretem, amikor valaki a mai fiatalokat bírálja, itt ugyanis mindig bebizonyosodik, hogy valójában nyitottak a körülöttük lévő világra. Tavaly például egy osztály kifeküdt csillagot nézni. Reggel ugyanolyan csillagnézős pozícióban feküdt mindenki a tisztáson, fantasztikus volt látni, hogy ott érte őket az álom, a szabad ég alatt – idézi fel az egyesület vezetője.

A szervezők elsőként az erdőben töltött idő örömeit igyekeznek megismertetni a gyermekekkel
Fotó: Bach Máté

Nem csak a felnőttek csodálkoznak olykor el, hogy a fiatalokban mennyi minden rejlik, ők maguk is meglepődnek, hogy valójában mire is képesek, hol húzódnak a valódi képességeik határai. Az iskola falai között töltött hosszú hónapok után az erdőben olyan tulajdonságaikat mutatják meg egymásnak, ami új szerepbe helyezi őket a megszokott közösségükben is.

A kőris-hegyi kilátóhoz érve egy másik csapattal is találkozunk. A társaság most jár félúton, és úti céljuk Bakonybél. Ők második napja vannak itt, még szokni kell a napi 15-17 kilométeres szakaszokat. Egy részük cipő nélkül lógatja a lábát, mielőtt továbbmennek, átmasszírozzák a talpukat és feltöltik az energiakészletüket. A vászonzsákból előkerül a hideg élelem, ami szigorúan papírzacskóban van. Gyümölcs és szendvics a délelőtti menü.

– Esténként közösen szoktunk játszani, és sokkal többet beszélgetünk, mint egyébként a hétköznapokon. Mármint nem a telefonon keresztül – meséli nevetve az egyik lány. – Érdekes, hogy ahogy telnek a napok, egyre ritkább az a reflex, hogy nyomkodjam a telefonom, belefeledkezem a látványba, az erdő lett a természetes közegem – teszi hozzá, kiemelve, sosem gondolta volna, hogy a „Nincs szolgáltatás” felirat a mobilján egyszer megnyugta­tóan hat majd rá.

Miután elbúcsúztunk a csapattól, folytatjuk utunkat. Az erdő tavasszal mutatja a legszebb arcát, ilyenkor a lombozat még nem olyan zárt, a fény csodás növényeket kelt életre a talajszinten. Nyárra viszont összezárnak, ezzel is vigyázva egymásra. – Egy fa pontosan érzi, mikor ért élete végéhez, ilyenkor adja a legtöbb termést. Amíg képes árnyékot adni, addig óvni tudja csemetéit – mutat Csiszár Adrienn egy fára, amely több mint százéves lehet már. A gyerekek szemügyre veszik jól, többen meg is simogatják, mások pedig bőséges termést keresnek alatta, vajon igaz-e az imént hallott teória.

– Halljátok ezt? Fekete harkály – torpan meg ismét a túravezető, aki már szinte csukott szemmel is eligazodik a több mint hatvanezer hektáros területen. Nincs olyan útvonal, lakó, amit ne ismerne személyesen. – Ez a madár segít az erdőtelepítésben is, csőrében hozza-viszi az időnként az erdő talajára is lehulló zsákmányt. Vélhetően azt a feketedió-fát is ezeknek a madaraknak köszönhetjük – mutat egy sötét törzsű fára, ami a bükkök között valódi színfolt.

A fiataloknak az is feltűnik, hogy amíg Budapesten már a nyár közepén megperzselt levelű fákkal találkozunk, ezen a vidéken mintha az időjárás megkegyelmezne a természetnek. Amíg a túravezető beszél, a fák tövébe kucorodnak. Kiderül, hogy a Bakonyban lényegesen kevesebb a forró napok száma, és a szélsőséges viharok is elkerülték a térséget az utóbbi években, valamint két fokkal alacsonyabb az átlaghőmérséklet, a páratartalom viszont lényegesen magasabb, ezért ilyen élénkek a fák lombjai.

Fotó: Bach Máté

Az erdő hűvös, árnyas útvonalán egyszer csak egy tisztáshoz érünk. „Mintha kiharaptak volna egy darabot az erdőből” – mutat rá az egyik fiú az előttünk tátongó úgynevezett lékre. A gyerekek kérdéseire – miszerint miért vágták ki erről a területről a fákat – Szekrényes Tamás, az erdőgazdálkodásért is felelős Bakony Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszol. Kiderül, hogy ezt a jelenséget nevezzük örökerdőnek.

– Nekünk, erdészeknek nagyon megváltozott a munkánk az elmúlt évtizedekben. Ma már nemcsak teória, hanem szembe jön velünk a klímaváltozás, az elmúlt negyven-ötven évben megháromszorozódott a forró napok száma. Ez az időjárás nagyon megviseli erdeink egészségi állapotát. Megoldást kell találnunk a változásokra. Ezekre a kihívásokra a hagyományos természetes erdőfelújítási módszerek mellett az örökerdő-gazdálkodás a megfelelő válasz. Ez azt jelenti, hogy minél több fafajból álló, több korosztályú erdőt hozunk létre, annál ellenállóbbá válnak a kártevőkkel szemben – magyarázza Szekrényes Tamás.

Az erdész szerint mindent meg kell tenni egy-egy fa optimális életkörülményeiért, hogy minél több fafaj legyen, s hogy az egyre hektikusabb csapadékot meg tudjuk őrizni, ezért fontos, hogy erdeink összetételét tudatosan alakítsuk ki. – A klímaváltozás ellen – a szén-dioxid megkötése mellett – egy fontos dolgot tehetünk: erdőket telepítünk. Idén ősszel háromszázezer facsemetét és makkot ültetünk annak érdekében, hogy növeljük a térség erdőállományát – büszkélkedik az erdészeti társaság helyettes vezetője.

Nyaralnak a határon túliak is

Idén is érkeznek határon túli magyar gyerekek az Erzsébet-táborokba, akik között csaknem kilencszáz kárpátaljai magyar nemzetiségű fiatal és közel ötszáz magyarul tanuló ukrán nemzetiségű gyermek van. Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből pedig összesen mintegy hétszáz további gyermek érkezik kikapcsolódni a Balatonhoz. Mellettük 88 horvátországi magyar gyereket is vendégül látnak a táborok.

Idén nyáron négy turnusban kárpátaljai magyar gyermekek, két turnus esetén pedig magyarul tanuló ukrán gyermekek teljes ellátása és programjai biztosítottak a zánkai Erzsébet-táborban. A nyaralásra érkező gyerekek közül sokan még nem jártak a Balatonnál, és van, aki Magyarországon sem volt még soha. A gyermekcsoportok jelentkeztetésénél és a határig való utazásukban a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel működik együtt a táborokat és gyermekprogramokat szervező Erzsébet Alapítvány.

Az Erzsébet-táborokban a határon túlról érkező diákok együtt nyaralnak anyaországi társaikkal, így a személyes kapcsolatokon keresztül élik meg összetartozásukat. A szervezők célja, hogy az Ukrajnában élő magyar nemzetiségű gyermekek és a magyarul tanuló ukrán gyermekek kapcsolata erősödjön az anyaországgal. A magyar nyelv és kultúra értékei a közösségben szerzett tapasztalatokon keresztül válhatnak a gyermekek közös kincsévé.

Magyarországi gyermekeknek is lehetőségük nyílik a határon túl, Erdélyben táborozni, ahol kivételes környezetben, a Madarasi-Hargitánál kapcsolódhatnak ki, ahol 2019 nyarán mintegy 1700 magyarországi fiatal vakációzhat. Két alkalommal egész héten át együtt táboroznak a magyar és az erdélyi magyar gyermekek, ezáltal is erősítve a nemzeti identitást, megteremtve az esélyt arra, hogy az együtt töltött idő alatt életre szóló székely–magyar barátságok köttessenek.