Nemzeti konszenzus Horthy személyéről

November elején még nem körvonalazódik egy olyan kormány George Clerk tárgyalásai nyomán, amelyet az antant elismerhetne. A fordulatot Horthy meghívása hozza el az antant megbízottjának rezidenciájára.

Forrás: Wikipédia

November elején még nem körvonalazódik egy olyan kormány George Clerk tárgyalásai nyomán, amelyet az antant elismerhetne. A fordulatot Horthy Miklós meghívása hozza el az antant megbízottjának rezidenciájára.

A Pesti Hírlap így tudósít: „Sötéten látó napok pesszimizmusa után, amikor már-már úgy látszott, hogy a magyar politikai pártokat nem lehet egységes táborba összehozni, és az ország végső szorultsága és veszedelme sem tud egységet és megértést hozni ebbe a szétmarcangolt hazába, a magyar válságban váratlan fordulat történt. Horthy, a magyar hadsereg főparancsnoka, megegyezett a baloldali pártokkal, kötelezettséget vállalt arra, hogy a hadsereg alárendeli magát az entente megbízott közreműködésével létrejövő kormánynak, azután részt vett a Friedrich-kormány minisztertanácsán. […] az a megegyezés, amely a kormányon kívül álló pártok és Horthy főparancsnok között Sir George Clerk közbenjárása mellett létrejött, döntésre érlelte a magyar válságot és ebben a pillanatban már nem lehetünk messze attól, ami minden hazafiasan gondolkodó magyar ember legfőbb óhajtása: a nemzeti erők összefogásától és egy táborba egyesülésétől.”

A Budapesti Hírlap A nap szenzá­ciója című írása 7-én úgy fogalmaz: „Horthy nekünk a rendet s az erőt jelenti, az antant pedig jelenti a békét. […] ez a szenzáció azt jelenti, hogy a kormányt, amely a Horthy és ama politikus urak által aláírt jegyzőkönyv alapján megalakul: azt a kormányt az antant elismeri és vele hamarosan meg is köti a békét. […] megint a miénk lesz az ország, azaz mi leszünk az ország, és akkor majd a nemzet megmondja, ki kormányozzon bennünket és hogyan.”

A megállapodás úgy szól: „Ha a nemzeti hadsereg Budapestre bevonul, katonai diktatúra semmi esetre nem lesz. A hadsereg alárendeli magát annak a kormánynak, amelyet az entente-kiküldött teljes hatalmú megbízottja elösmer. Egyben kijelenti még azt is, hogy a polgári jogegyenlőség alapján áll és amint el van szánva arra, hogy a bolsevizmust még csíráiban is elfojtja, nem fogja tűrni azt sem, hogy a hadsereg bármely tagja a polgári rend és a polgári jogegyenlőség ellen izgasson.” Az Ujság szerint „Este az ellenzéki pártkörökben a pártvezetőségek azonnal összeültek, hogy örömmel tudomásul vegyék Horthy megnyugtató nyilatkozatát.”

Fotó: Wikipédia

A lap Horthy című vezércikké­ben hangsúlyozza: „Soha egy pillanat sem volt, amikor Budapestnek rettegnie kellett volna a magyar hadseregtől. Mindig is csak arról volt szó, hogy ez a hadsereg, mihelyt szükségessé és lehetségessé válik, a magyar nemzet hazafiságának és becsületének letéteményese és őre legyen. Tudtuk és tudták a politikusok is, hogy Horthy Miklós csak a bolsevizmussal szemben politizál, azt azután katonás stílusban és katonás gyökerességgel.”

A Pesti Hírlap közli: „A liberális pártok vezetői a tegnapi megállapodás tárgyalása után megkérdezték Horthy Miklóstól, hogyan lehetséges az, hogy a Dunántúlon a hadsereghez tartozók állítólag atrocitásokat követtek el, holott az ő nyilatkozatából látják, hogy ezeket ő nem hajlandó eltűrni. Horthy kijelentette, hogy atrocitások akkor fordultak elő, amikor kisebb önálló karhatalmi osztagok alakultak a Dunántúlon és amikor a hadsereg még nem volt az ő kezében. Amint az egész hadsereg vezetése az ő kezébe került, azonnal megszüntetett minden túlkapást és helyreállította a legszigorúbb fegyelmet. Azóta a hadsereggel szemben kifogás nem merülhet föl.”

Horthy Az Ujságnak adott interjúban arra a kérdésre, „Mi igaz a nemzeti hadsereg állítólagos kegyetlenkedéseiről?”, úgy válaszol: „Bizonyos elemek gyűlöletessé akarták tenni a nemzeti hadsereget. A külföldi sajtó tele volt hamis hírekkel, fehér terrorról szóló tudósításokkal. Ezt azonban sem Lloyd George, sem Clemenceau nem hitték el, csupán Budapest adott hitelt ezeknek a gyalázatos ferdítéseknek. Szükséges volt, hogy az entente-nak egy zsidó tisztje jöjjön ide, s cáfolja meg a rút rágalmakat.”

Az Estnek a „róla elterjedt hamis hírekről beszélt: – A legnagyobb megütközéssel olvastam a hazai és külföldi lapokban, hogy milyen különös terveim vannak. Egyik-másik orgánum megtett már kínai anyacsászárnénak is […] Elhíresztelték, hogy vérfürdőt fogok rendezni és minden épkézláb embert megölök. […] Velem csak annak lesz baja, aki zavart, felfordulást akar csinálni. Azt vagy azokat tényleg le fogom, le fogjuk törni. Ebben az országban rendnek kell lenni. Ma minden tisztességes magyar embernek az a kötelessége, hogy hazánkat ebből a borzasztó helyzetből kiszabadítsuk. […] a bolsevizmust se lehetett volna megcsinálni, ha nem piros-fehér-zöld színnel jöttek volna a bolsevikiek. Ez azonban főleg a parasztságra vonatkozik. Akkor még nem lehetett tudni, hogy Károlyi Magyarország legnagyobb gazembere, aki elárulja hazáját. Azt hangoztatta, hogy csak így lehet a területi integritást megvédeni. Rögtön utána megjelent, hogy »nem állunk a területi integritás alapján«. […] Ha Károlyi akarta volna, az egész pusztulást meg tudta volna akadályozni: egy hadsereg állott a rendelkezésre. Egy hadvezér az első forradalomkor beállított hozzája és így szólt: – Tízezer emberem van, mit csináljak, rendelkezésére állok! Károlyi kiabálni kezdett: – Leszerelni, leszerelni! Erre a katona nem mondhatta azt: »én nem szerelek le!«”