Kövér László a Temesvár '89 – A magyar segítség című kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott, Temesvár népe Romániában is bebizonyította: a szabadság egy és oszthatatlan román és magyar számára egyaránt. Bebizonyította azt is: senkinek nem lesz több szabadsága azáltal, hogy elveszi a másét, és senki nem lehet valójában szabad, amíg a másik rab – fűzte hozzá a politikus.
Hangsúlyozta, 1989 történelmi értelemben kegyelmi idő volt Európa életében, az 1989. december 15. és az 1990. március 19. közötti időszak pedig a Magyarország és Románia közti kapcsolatok 20. századi történetében is. A történelmi kegyelem azon felismerés lehetőségét villantotta fel, hogy Európa nemzetei a szabadságukat és boldogulásukat nemcsak egymás rovására, hanem immár egymás javára, egymással együttműködve is biztosíthatják – mondta Kövér László.
Kifejtette: ez a kegyelem nyitotta meg az utat Európa nyugati és keleti részének újraegyesítése előtt; Kelet-Közép-Európa nemzetei több mint négy évtizednyi szenvedés és áldozat után tudták megteremteni a békés rendszerváltoztatás feltételeit Varsótól Prágán keresztül Budapestig, és ennek a kegyelemnek volt köszönhető az a csoda is, ami Temesváron 1989. december 15-20. között bekövetkezett.
Miközben a teljes román kommunista propaganda uszított a magyarság ellen, 1989. december 15-én este magyarok és románok összefogtak, és élőláncot alkotva próbáltak megvédeni egy magyar református lelkészt, aki szelíden felemelte a szavát, ezáltal megbontotta a diktatúrában a hallgatás falát. Két nappal később százezer ember ment ki az utcára békésen tüntetni egy agresszív kommunista diktatúra állig felfegyverzett karhatalmával szemben, amely belelőtt a tömegbe, több mint hetven ember halálát és százak sebesülését okozva.
Az embertelen terror ellenére három nap után a forradalom győzött, december 20-án Temesvárt kommunistamentes szabad városnak nyilvánították – emlékezett a forradalom eseményeire a házelnök.
Kövér László elmondta, a romániai diktatúra bukását követő napokban a magyar állam élelmiszert, vért és vérplazmát, gyógyszert, gyógyászati eszközöket küldött az erdélyi városokba és Bukarestbe.