Erőszakkal nyomná le Brüsszel a tagállamok torkán a gender-egyezményt

Az Európai Bizottság lopakodó jogalkotással kényszerítené rá a „társadalmi nemek” elfogadását a tagállamokra. A társadalmi nemek jogrendszerbe való átültetése kaput nyitna a genderideológia előtt, aminek a vége az lenne, hogy bárki szabadon határozhatja meg, hogy ki férfi, ki nő vagy akár egy jogász delfin, jogfin. Az Alapjogokért Központ és a Karc FM közös műsorában Szánthó Miklós, a Központ igazgatója beszélgetett Kovács Istvánnal, az Alapjogokért stratégiai igazgatójával és Czirják Imre szerkesztő-műsorvezetővel.

„Az Európai Bizottság továbbra sem tett le róla, hogy az uniós tagállamokra kényszerítse a gender-egyezményként elhíresült Isztambuli Konvenciót” – mondta a műsorban Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, aki „báránybőrbe bújt farkasként jellemezte a látszólag a nők elleni erőszak csökkentésével foglalkozó, valójában a „társadalmi nemek” törvényi szintre való emelését célzó egyezményt. Kovács István szerint a magyar jogrendszer jelenleg is kellő szigorral lép fel a nők elleni erőszakot elkövetőkkel szemben, az Egyezmény erőltetése pedig valójában nem a bajba jutott nők segítségét célozza, hanem a férfi és nő fogalmának „felhigításáról” szól.

A stratégiai igazgató kiemelte: a Bizottságnak „régóta szúrja a szemét”, hogy több uniós tagállam, köztük hazánk sem ratifikálta a dokumentumot, ezért azt antidemokratikus módon, uniós jogszabályba foglalva kívánják elfogadtatni, ahogy arról Věra Jourová, a testület cseh biztosa beszélt pár nappal ezelőtt. Szánthó Miklós, a Központ igazgatója hozzátette, „ez nem csak egy elejtett félmondat volt”, ugyanis a pár napja bemutatott uniós „genderstratégia” úgy fogalmaz: ha nem történik előrelépés az Isztambuli Egyezmény elfogadása terén, akkor a Bizottság „intézkedéseket szándékozik javasolni az isztambuli egyezményben kitűzöttekkel azonos célok elérése érdekében”.

Az említett stratégia pedig nem kertel: meghatározása szerint a „férfi” és a „nő” valójában igen „sokszínű kategória” a „nem, a nemi identitás, a nemi önkifejezés vagy a nemi jellemzők” tekintetében. „A stratégia végrehajtása során a Bizottság horizontális elvként alkalmazza az interszekcionalitást, vagyis a társadalmi nem más személyes jellemzőkkel vagy identitásokkal való kombinálását” – jelöli ki az irányt a Bizottság által előterjesztett dokumentum. Mindez különösen ironikus annak tekintetében – tette hozzá Kovács István –, hogy éppen az a Věra Jurova próbálja „meghekkelni” így az uniós és a tagállami jogrendszereket, aki korábban az uniós pénzek kifizetését jogállami feltételek meglétéhez kötötte volna.

Szánthó Miklós utalt arra, hogy e szerint az uniós jogalkotás egyértelműen a genderegyezményre támaszkodna, melynek központi fogalma szerint a „társadalmi nem” – a gender – pusztán „társadalmilag kialakult szerep”, nem pedig a Teremtés által meghatározott biológiai adottság. A Központ igazgatója arra is rámutatott, hogy mindezek miatta genderegyezmény uniós jogszabállyal magyar jogba történő átültetése ráadásul ellentétes az Alaptörvénnyel is. Abból ugyanis egyértelműen következik a férfi és a nő „normális definíciója”.

Szánthó Miklós rámutatott, hogy egyértelműen arról van szó, hogy ha a liberálisok nem tudnak valamit társadalmi konszenzussal elfogadtatni, akkor politikai szándékukat jogi köntösbe bújtatják és szakpolitikai kérdésként próbálják meg definiálni. A Központ igazgatója arról is beszélt, hogy a társadalmi nemek jogrendszerbe való átültetése kaput nyitna a genderideológia előtt, hasonlóan a holland eutanáziatörvényhez, mely esetében ma már azt látjuk, hogy egész eutanázia-turizmus alakult ki.

Kovács István mindehhez hozzáfűzte, hogy a Bizottság szándéka szerint az egyezményt ráadásul a jog minden területén érvényesíteni kellene, így az abból fakadó genderszemléletet propagálni kellene az oktatásban, sporteseményeken és kulturális intézményekben is. Az egyezmény betartása felett pedig egy „független”, magyarul álcivil szervezetekből álló grémium őrködne. „Az alapító atyák biztosan nem erre gondoltak, amikor létrehozták az Európai Szén és Acél Közösséget és az Európai Gazdasági Közösséget” – utalt Szánthó Miklós arra, hogy az Unió jogelődjeit megálmodó fehér, heteroszexuális, keresztény férfiak előtt vélhetően nem egy genderstratégia valamikori megalkotása szerepelt.

A Központ igazgatója abban jelölte meg az egész Isztambuli Egyezmény és a genderideológiai körüli problémát, hogy azok alapvetése szembemegy a Teremtés rendjével. „Van a világnak egy teremtett rendje, az emberi lét egyik legszebb és legnemesebb feladata pedig az utódnemzés, hogy hagyjunk magunk után valamit a jövőre, ami az utódainkban testesül meg. Ehhez a természet rendje szerint egy férfi és egy nő morális és társadalmi közösségére van szükség”, mely adottságokat a liberalizmus képlékennyé akarja tenni. Szánthó szerint a nyugati társadalmakat azért sújtja elsősorban a demográfiai krízis, mert a ’68-as lázadás és a szexuális forradalom fellazították azokat a társadalmi kötelékeket, melyek a családot és a természetes rendet támogatták.

A test börtönéből valódi börtönbe – vagy mégsem?

Míg az Isztambuli Egyezmény hazánkra nézve még csak fenyegetően hat, addig az angliai Brightonban már a valóság. Egy többszörösen visszaeső drogfogyasztó „transznőt” ugyanis azért nem ítéltek letöltendő börtönbüntetésre, mert nem tudták róla eldönteni, hogy férfi-e vagy nő. A bíróság előtt ugyanis nem tudta hivatalos okmánnyal igazolni nővé történt nemátalakítását, ezért férfi börtönbe kellett volna mennie, így azonban állítólag „kiszolgáltatottá vált volna” a többi férfi rab között. Ezért a bíróság felfüggesztett börtönre ítélte és szabadon engedte. Kovács István az esettel kapcsolatban ironikusan jegyezte meg, hogy „a börtönbiznisz nálunk láthatóan még kanyarban sincs”. Szánthó Miklós pedig idézte az illetékes bíró indokolását, mely szerint „olyan társadalomban élünk, amely elfogadja és átszellemül a sokszínűségben, illetve megengedi és bátorítja az embereket, hogy olyan életet éljenek amilyet szeretnének”.

Migránsok a kapuk előtt

Kovács István azzal kapcsolatban, hogy Törökország megnyitotta nyugati határait a migránsok előtt, Orbán Viktor 2015-ös Bild-interjúját idézte fel, amikor a magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy nem szabad Törökországra bízni az Európai Unió biztonságát: „Alázatosan biztonságot koldulunk Erdogan úrtól – pénzért és ígéretekért cserébe –, hogy védje a határainkat, mivel mi nem tudjuk magunkat megvédeni. Ez azonban nem jó politika. Ez ugyanis Európa jövőjét, biztonságát Törökország jóindulatától teszi függővé.”

Kovács István kiemelte: egyre többen beszélnek arról, hogy Orbán Viktornak volt igaza a migrációs krízis kapcsán, utalva ezzel a Die Presse azon cikkére, melyben az osztrák lap felszólította Európa 2015-ös vezetőit, hogy kérjenek bocsánatot a magyar miniszterelnöktől. Az Alapjogokért stratégiai igazgatója szerint Magyarország után Görögország is bebizonyította, hogy a határokat kellő erővel meg lehet védeni, és ma már Európa vezetői sem mernek Wilkommenskulturt hirdetni. Rámutatott ugyanakkor a kettős mércére is, Görögország ugyanis erőteljesebb eszközöket vet latba a migránsok visszaszorítására, mint Magyarország tette pár éve Röszkénél, Európa vezetői mégis kiállnak a görög vezetés mellett és nem „fasisztázzák” azt. Szánthó Miklós kevésbé volt bizakodó, ugyanis szerinte az európai vezetők csak szavakban állnak ki a görögök mellett és a tömeges migráció ellen. A kommunikációs felszín mögött azonban ugyanaz a lagymatag politizálás húzódik, az illegális bevándorlást legalizálni igyekvő uniós jogalkotást nem állították le, „a mélyben nincs változás”.

Az igazság órája minden héten kedden délután három és négy között a Karc FM-en. Ismétlés szerdánként hajnalban három és négy között. A legutóbbi adás IDE kattintva érhető el.