A fő csapásirány

Segíteni szeretnénk a hazai fizetett ellenségeket és csatolt részeiket.

Kecskemét, 2020. április 8. A Bács-Kiskun Megyei Kórház koronavírus-fertõzések ellátására kijelölt intenzív osztálya Kecskeméten 2020. április 8-án. MTI/Bús Csaba Fotó: Bús Csaba

Tényleg csak a jóindulat vezérel bennünket, amikor segíteni szeretnénk a hazai fizetett ellenségeket és csatolt részeiket (v.ö.: „ellenzék” illetve „függetlenobjektív sajtó”). Segítségünk arra irányul, hogy felhívjuk nevezettek figyelmét: muszáj kijelölni a b…gatás fő csapásirányát, máskülönben szétfolyik az egész, kárba vész a sok befektetett energia, és a tengernyi hazudozásnak, aljasságnak és gonoszságnak semmi más eredménye nem marad, minthogy álltok pőrén a közvélemény előtt, és teljesen hülyének vagytok nézve.

Nézzünk egy példát!

A 24.hu hosszú írásban idézi a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalását, amely arról szól, miképpen kell etikusan válogatni az emberéletek között. Csak emlékeztetőül: Svédországban például már az elmúlt héten bejelentették az illetékesek, hogy a 80 év felettiek, illetve a 60 év felettiek, ha más krónikus betegségük van, nem részesülhetnek intenzív ellátásban, ha megkapják a vírust. Értsd: ezeket az embereket nem teszik lélegeztetőgépre, ugyanis nem jut mindenkinek lélegeztetőgép az országban, így szelektálni kell az emberéletek között. (Már akkor feltettem a kérdést: el tudják képzelni, mi lenne itt, ha ezt Orbán Viktor jelentené be? Na ugye…)

Nos, a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalása szerencsére nem ennyire doktormengelés, hiszen például kijelentik: „(…) hogy a kor önmagában nem lehet kritérium, ez kevesebbre értékelné az idősebbeket, mint a fiatalabbakat, sértve ezzel a hátrányos megkülönböztetés Alaptörvényben foglalt tilalmát. Ráadásul az életkor csak statisztikai átlagként jelzi a várható élettartamot, az egyéni tényezők (egészségi állapot, életmód) ezt érdemben módosítják. Az egészségügyi ellátásban az intenzív osztályos eszközök életmentő vagy életfenntartó kezelésre szolgálnak.”

Ebből következően a MOK szerint „célszerű azt a beteget előnyben részesíteni tehát, aki az intenzív terápia hatására nagyobb eséllyel élheti túl a betegséget, gyógyulhat ki abból ahhoz képest, akinek a kórállapota ezt kevésbé valószínűsíti. Nem a várhatóan még leélhető életévek képezhetik tehát a priorizálás alapját, hanem a túlélési esély.”

Tökéletesen érthető, rendben van. De miért szükséges egyáltalán a MOK szerint etikusan választani az emberéletek között? Mégiscsak ez az alapkérdés!

Nos, a MOK szerint ezért (nagyon figyeljenek!): „A COVID-19 terjedésének hatása még nem megjósolható, de az valószínű, hogy az egészségügyi infrastruktúra túlterhelését eredményező számú fertőzött lesz, ami szükségessé teszi a korlátozott számban rendelkezésre álló egészségügyi erőforrások, beavatkozási lehetőségek elosztását.”

Megpróbálom lefordítani magyarra: nem tudjuk még pontosan, milyen mértékben fog növekedni a járvány, de az erőforrások szűkösek, nem fog jutni mindenkinek életmentő eszköz, így készülni kell az etikus szelektálásra.

Ezt tehát a MOK véleménye, és közli a 24.hu április 19-én, vasárnap.

Igen ám, de a 24.hu két nappal korábban, 17-én a következő vezető anyaggal jelentkezett:

„Lantos Gabriella: A nyolcezer lélegeztetőgép és a 36 ezer kórházi ágy lett az új kerítés”

Esetünkben Lantos Gabriella a „szakértő”, ó kérem, „szakértőre” mindig szükség van, a Nagy Lebowskiban is a „szekértő” érkezik a pornófilm elején.

Szóval a mi „szakértőnk” azt fejtegeti a 24.hu-n, miszerint:

„A koronavírus fertőzöttek 80 százaléka nem szorul kórházi kezelésre. A súlyos betegek aránya 15 százalék, ők azok, akiknek kórházi ápolásra és oxigénre is szükségük lehet. Kritikus állapotba 5 százalék kerül, őket lélegeztetőgéppel ellátott intenzív ágyon lehet csak kezelni.

Mindezek alapján akkor lesz mind a 840 intenzív ágyra és lélegeztetőgépre szükség, ha az aktív betegek száma egy időben 16 800 lesz. Ehhez hasonló helyzet csak egy országban fordult elő a velünk összevethető nagyságú országok közül: Belgiumban. Belgiumban a második koronavírus fertőzöttet március 1-jén azonosították, Magyarországon március 5-én.”

Az a lényeg a „szakértő” szerint, hogy a miniszterelnök által bejelentett 8000 lélegeztetőgép és 36 ezer felszabadított kórházi ágy teljesen felesleges, nálunk soha nem lesz ennyi beteg, és bőven elegendő (lenne) az amúgy is rendelkezésre álló körülbelül 2000 lélegeztetőgép. Azt most hagyjuk, hogy néhány héttel ezelőtt még arról szólt a mese, miszerint a mi Orbán által lezüllesztett egészségügyi rendszerünkben nincs elegendő lélegeztetőgép, még normál körülmények között sem, aztán most a „szakértő” egyszerre csak kiderítette, hogy bőven elég, ami van, még világjárvány idején is. Ok, értjük, a „szakértő” mindig azt szakérti, amit az aktuális ellenzéki politika megrendel. De ha egyszer minden bőven elegendő, akkor miről beszél a Magyar Orvosi Kamara, és miért ad ki közleményt arról, hogy készülni kell az „etikus választásra” emberéletek között, ugyanis a hazai egészségügyi rendszer nem fogja bírni a kihívást a járvány egy bizonyos pontján túl?

Most akkor ki a nagyobb „szakértő”?

És mit kezdjünk a magyar miniszterelnök azon hétvégi mondatával, hogy bármi is történjék, nem lesz olyan ember, akit nem tudunk gépre tenni…

Vagyis Orbán megpróbál olyan helyzetet teremteni, hogy ne legyen szükség etikus emberélet-válogatásra. A MOK szerint pedig erre szükség lesz, Lantos Gabriella szerint meg bőven elég annyi, amennyi van, mert soha nem lesz annyi beteg.

Na most, „szakértő” nénik és bácsik és 24.hu, ez így nem áll össze. Mondom: ki kell jelölni ma fő csapásirányt.

Mi pedig addig azt tartjuk mérvadónak, amit szintén Orbán mondott: „Bizakodj a legjobban, és készülj a legrosszabbra”. Valóban. Akkor majd hátha nem kell etikusan szelektálni.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma