Talán üresen áll?
Körbenézett, kereste a többieket. Csak néhányukat látta, mert a lakótársak egy részét nem hozták át a hídon, ők az otthontól nem messze lévő intézményben kaptak helyet. De még mindig nem értette, miért nem mehettek oda, ahová kellett volna azért is, mert – mint később megtudta –, más országban is így szokás. Ha jön a Baj, azok segítenek először, akiknek általában nem kell heveny betegekkel foglalkozniuk. Ettől még kevésbé értette a történteket, egyúttal megnyugtatta magát: nem is kell értenie, túl kicsi és túl egyszerű ember ő ehhez. Majd a nagyok megoldják, ők biztosan értik.
A nagyok valószínűleg értettek is mindent, mert gyorsan és határozottan megoldották a problémát. S míg álmatlanul forgolódott az ágyban, megpróbálta visszaringatni magát a gyerekkorba. Szinte már hallotta is a zsivajt, a felnőttek néhol éles, néhol visszafojtott, beszédét, majd a csendet, a fegyelmezett lépteket, a betegsimogató suttogást, eszközök fémes surrogását, érezte a semmihez nem hasonlítható illatot.
Akkor éjjel nem álmodott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!